Hogyan gyászoltok? Hogyan kell elengedni?
Elveszítettem a kutyám. A legjobb barátom volt, közel állt hozzám, mint egy szerelem. Együtt aludtunk, együtt csináltunk mindent. A legszebb szeretetet tőle kaptam. Tudom, ez furcsa, csak az érti meg, akinek hasonló a kapcsolata a kutyusával. 14 éves volt, 3 éve küzdöttünk rákkal, hol itt, hol ott. A legjobb onkológushoz vittem, humán ellátást kapott, de így sem tudták megmenteni a hasnyálmirigy daganattól. Amíg a vizsgálatok tartottak, 3 hétig infúzióval, vitaminokkal, fecskendővel etetgettem, de a 3. hét végére már nagyon elgyengült. 10% esélye volt a műtéttel, a nélkül 0%, így hát belevágtunk. Az ölemben bódították el, utána vitték a műtőbe. Bár azt mondtam sosem tenném meg, de mikor már semmilyen remény nem volt, kimondtam az utolsó szót, altassák el. Nem volt erőm bemenni hozzá már akkor, hogy felvágva lássam. Sosem tudom meg, nem történhetett-e volna csoda, hogy mégis rendbejön. A doki szerint kizárt, max 5-6 napja lett volna még óriási fájdalmakkal, és a mája is nagyon rossz volt. Mindenki azt mondja jól döntöttem, de mégsem bírok a lelkiismeret furdalással. 23 évem alatt nem kellett senkit elengednem, aki ilyen közel állt volna.
Tényleg el kell engedni? Tud valaki segíteni hogy lehet elengedni? Hogy lehet ezt a lelkiismeretfurdalást feldolgozni? Ti hogyan gyászoltok? Hogyan lehet ezen a fájdalmon könnyíteni? 1 hete történt, és eddig még semmi nem változott
válasza:14:17
Próbáld meg egy kicsit a stílusodat visszavenni, mert rendkívül undorító vagy.
Hunyd be a szemed és képzeld magad elé, hogy nálam is családtagok a kutyák. De akármennyire is imádom őket, nem mérhető ahhoz az érzés, mikor az édesanyám halt meg, vagy a férjem. És mindaz még semmi ahhoz, amit az anyósom érezhetett, mert neki a gyermeke halt meg.
A kérdező 23 éves. Ha mindenbe belerokkan, akkor nagyon nehéz élete lesz. Le kell foglalnia magát és nem a fájdalommal foglalkozni. A szép dolgokra kell emlékezni és a vidám évekre, amiket együtt töltöttek.
válasza:Szia, nekem már lassan fél éve ment el a kutyám, és még most is kimondhatatlanul fáj. Mi is küzdöttünk és végül feladtuk. De nincs nap hogy ne jutna eszembe hogy lehet hogy sikerült volna ha elviszem még több helyre, esetleg külföldre. De elfáradtam, és nem bírtam nézni ahogy szenved, ahogy kutyához nem méltóan él...
Jól döntöttél, hidd el, nekem szinte mindenem rá ment, családom, barátok, lelkem, pénzem, még ma is van tartozásaim...
Rá egy hónapra hozzám került egy kis mentett kutya, hát nálam is maradt. Azt hiszem ő segített túl. De még mindig kint vannak a fényképei, karkötőként viselem a nyakörvét, és kint van a kedvenc játéka. Sokan betegnek néznek. A halála után napokig zokogtam, nem mente be órára, nem beszéltem senkivel, teljesen elzárkoztam, pedig ő egyesek szerint csak egy kutya. De a nap holnap is fel kell, az élet megy tovább nélküle.
Ha kedved van beszélgetni írj nyugodtan.
Őszinte részvétem!!
Szerintem se vegyél,fogadj be még kutyát...!Majd ha kezded érezni,hogy kell 1társ,kicsit jobban vagy...na akkor lehet!Ha most fogadnál be,akkor lehet,hogy az új kutyánál elsírnád magad,nem lennél felszabadult,szegény kutyu nem tudná mi van,azt hinné ő a bűnös:)!
Viszont ajánlom,hogy ha ismerőseidnek vannak kutyái,akkor látogasd meg őket...!
Én szeptemberben vesztettem el a kutyámat...!Epilepszia...:S!&júliusba lesz kutyusom!Bár már 1ideje érzem,h.saját kutyahiányom van!De pl:decemberben még gyászoltam...!És a mai napig bőgök utána!Ha megnézek 1videót arról a fajtáról,akkor sírás lesz a vége(pedig amúgy a videó vidám volt)...:(
Utolsó kommentelő>nagyon szép tőled a hsz:$!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!