Hogyan zajlik egy altatás?

Nekem a 14, majdnem 15 éves spánielemet altatta el az orvos.

Otthon, a saját fekhelyén, mert szerintem ez kevesebb stressz egy beteg, szenvedő állatnak, mint ha még be is hurcolásznád a rendelőbe. Lehet, hogy rossz érzés utána tudni, hogy a kutyád itt halt meg, de szerintem ilyenkor az állat érdekeit kell elsősorban nézned, hogy neki jobb a saját, ismert helyén, mint az orvosnál, amit a legtöbb kutya amúgy sem szeret.

Amúgy nekem nem volt rossz érzés utána ránézni a kutya helyére, hanem inkább jó, arra gondolva, hogy ott ment el, ahol a legjobban szeretett amúgy is aludni, és tényleg csak annyi volt neki, mintha lefeküdt volna aludni egy kicsit...

Az orvos adott neki egy injekciót, amitől elaludt, mintha pl. műtötték volna. Én a kutya mellett ültem a földön, a feje az ölemben, és végig simogattam őt, amíg el nem aludt. Akkor pedig az orvos beadott neki egy másik injekciót, amitől nagyon hamar leállt a légzése. Nem vonaglott, meg nem rángatózott, pedig kicsit féltem, hogy hátha fog, és én azt hogy fogom viselni. Kiskoromban a lovunk egy árok átugrásakor nagyon csúnyán lábát törte, s fel sem bírt állni, le kellett lőni, máig emlékszem, hogy hogy rángatóztak még a lábai, pedig már halott volt szegény... no, a kutyánál semmi ilyesmi nem volt. Tényleg csak elaludt.

Az orvos nagyon rendes volt, nyugtatott, hogy jobb így, jó döntés volt, és azt is megkérdezte, hogy tudok-e a testtel mit csinálni, mert el tudja ő vinni. De mi a telken eltemettük a kutyát. Amúgy pár ezer forintot fizetni kellett volna, ha ő elviszi a kutyát.

Ma már hamvasztani is lehet a háziállatokat, de az több tízezres nagyságrendű pénz, a méretétől függően.

Hát, nagyjából ennyi. Remélem, segített valamit.

Még egyszer: én azt javaslom, hogy otthon altattasd el a kutyát. A saját helyén, az ismert környezetben, még ha neked esetleg nehezebb is, neki így a legjobb. Végig mellette lehetsz, simogathatod, tényleg csak el fog aludni.

Jaj, még valami.

Még ha a második injekciót (ami valójában megöli az állatot) nem is nézed végig, az elsőig (amitől csak elalszik) mindenképp maradj szegény kutyával.

Gondolj bele, nem elég, hogy meg kell halnia, de még egyedül is haljon meg... az szörnyű szerintem. Legalább amíg öntudatánál van, addig tudja, hogy ott vagy mellette, és nem hagytad magára. Ha a második, halálos injekciót nem akarod látni, nyugodtan kimehetsz, arról ő már nem fog tudni.

Előző voltam.

Én házhoz hívtam a dokit, és a kertben lett eltemetve az előző kutyám. Mivel már járni, felállni nem tudott, a helyén lett végleg elaltatva :( Az első injekció hatásáig mellette voltam, simogattam, közben nagyon bőgtem, ömlöttek a könnyeim a kutyára. :( A doki látott már ilyen, ne aggódj. Amikor már biztos volt, hogy kikapcsolt, nincs magánál, akkor otthagytam, a végső injekciót képtelen lettem volna végignézni. Utána is végig zokogtam, úgy írtam alá a papírokat is. Az orvos nem szólt semmit, szótlan volt és komor ő is. Neki sem jó ilyet csinálni. Egyszer elnézést kértem, bőgés közben, de mondta, hogy ugyan már, sírjak csak nyugodtan, ez természetes.

Mindenesetre borzalmas volt az egész. Nem szeretném többet átélni.

Szerintem érdemesebb megvárni amíg csendben elalszik. Előtte pár nappal látni fogod, keresi majd a "helyét" ahol elbújhat. Előzők leírták a lényeget. Annyi hogy van amelyiknek vérzik az orra kicsit.Én nem akarnám, amúgy:(

Simogasd meg helyettem is a kutyusod..

Oké, persze, amíg az állat nem szenved, addig természetesen érdemes megvárni, hogy magától menjen el.

De ha fájdalmai vannak, akkor szerintem a gazda kötelessége, hogy megszabadítsa ettől az állatát.

Az én spánielem rákos volt, volt korábban műtétje, de sajnos a rák szétterjedt, és már nem lehetett műteni.

Az orvos javaslatára amíg láthatóan jól volt, nem tettünk semmit, de amikor a fájdalmak eluralkodtak rajta, muszáj volt lépni...