Kutyatartók! Ti is nagyon féltetek mielőtt meglett az első kutyusotok?

Nem. Ha tájékozódsz, olvasol és megpróbálod a lehető legjobban nevelni, nem követhetsz el akkora hibát, amit nem lehet kijavítani.

én 10 évesen kaptam az első kutyám. Akkor még túl kicsi voltam ahhoz hogy azon gondolkodjak mi lesz ha elrontom (eszembe sem jutott) Most 16 vagyok és van egy kölyökkutyám. Én sajna nem néztem utána rendesen és nem néztem utána kb, semminek a tv-ből és internetről na meg az előző kutyám által szerzett tapasztalatom használtam (na meg van tehetségem a kutyaneveléshez mások is mondták már) szóval sikerült egy igen makacs fajtát beválasztanom. meg is kaptam, a szüleim meg is vették nekem...szaporítótól. Már 4 hónapja van velem és folyton azon izgulok hogy agresszív lesz pedig eddig még nem is morgott. Eddig minden jól halad mégis izgulok és félek. Szerintem járj vele kutyasuliba, engem biztosan megnyugtatna ha járhatnék.

Őszintén? Én a kutyavállalás előtt elolvastam több kutyaneveléssel kapcsolatos könyvet, kb betéve tudtam mindet. Videókat is néztem. A fajtáról is tájékozódtam, sikeresen elkerültem a szapikat is. Aztán elmentünk a kiskutyáért, és volt bennem valami rossz érzés, valami bizonytalanság, nem tudom. Elhoztuk a kölyköt a tenyésztőtől, törzskönyvvel, szűréssel meg mindennel. A tenyésztő tudta, hogy kezdő kutyás vagyok. A kölyök kutya olyan volt, mintha a pokol bugyraiból bújt volna elő. Az első sétánk első pillanatától kezdve egyfolytában ugatott, ha meglátott egy másik kutyát akkor hisztériás rohamot kapott, odakapdosott a járókelőknek, rettenetes volt. Oviba is mentünk, aztán éveken át kutyaiskolákba, trénerekhez, és végül is a kibírhatatlantól eljutottunk az elviselhetőig. Hozzáteszem, nem vagyok idióta, a sulikban tanultakat következetesen alkalmaztam. Nekem visszanézve minderre az a benyomásom, hogy ha ez a kutya nem egy kezdőhöz kerül, akkor lehetett volna akár kiváló sportkutya is, de kezdőként nem tudtam azonnal megfelelően lereagálni a viselkedését, ami szépen beégett. Így nekem az a véleményem (amit saját bőrömön tapasztaltam), hogy kezdő kutyásként kizárólag a szerencséden múlik hogy 15 év boldogság vagy ugyanennyi küzdés vár-e rád. Ha hallgattam volna a rossz érzésre, amit a kölyökválasztásnál éreztem, akkor lehet most mindkettőnknek jobb lenne. Ha most félsz, lehet várnod kéne még kicsit, lehet nem állsz készen.

Ezen az oldalon csak megemlíted hogy szaporító és már lepontoznak a föld alá? :D Leírtam a tapasztalatom és jó tanácsot adtam de ez nem elég,mi? (#3 voltam)