Szökött már el a kutyátok? Később megtaláltátok?

Nálunk volt olyan,hogy a meglévő kutyám mellé hoztunk egy kölyköt,akkor 10 éves volt az enyém. Ő tényleg egy nagyon nyugodt,jól nevelt kutyus.Tényleg elképzelhetetlen volt számunkra,hogy bármikor is meglógna.Hiszen 3-6 méternél nem nagyon távolodott el.

Kölyök kutyánk sem volt az a típus aki messzire elmegy. Mindig mellettünk illetve a 10 éves mellett lebzselt.Kb mágnesként vonzották egymást. Így mivel mindkét kutyánk jól nevelt volt. Gondoltuk a panelokkal körbe zárt udvaron elengedjük őket hagyj futkorásszanak,mert a parkba nem tudtunk kimenni.

Tudni kell két rész van ahol ki lehet az udvarból menni.

Na elkezdtek kergetőzni majd egyszer csak a kölyök kifut az egyik résznél a 10 éves követi.. Mi rohantunk utánuk,szólongattuk őket,de úgy eltűntek pár másodperc alatt. Majd pár perc elteltével már rohan vissza a 10 éves a kicsi meg lemaradva,de követte. Valószínű az enyém kapcsolt,hogy már nem vagyunk a közelbe,mint írtam 10 éven keresztül nem távolodott el,macskáról letudtam hívni!!

Szóval végül is nem volt nagy szökés,csak kb 5 percig nem voltak meg.

Viszont piszok nagy szerencse,hogy nem a másik résznél futottak ki,mert az már egy eléggé forgalmas utca,amerre kifutottak egy irányú és abszolút nem forgalmas,bár ha tovább futnak akkor meg főútra keverednek ki.

Szerencsének az mondható vagy gondolom,hogy a kutyám kapcsolt,hogy mi nem vagyunk már a közelben és a kicsi pedig követte vissza.

Szóval csak egy ártatlan futkorászás és akár baleset is lehetett volna belőle.

Sajnos akkor döbbentem rá igazán,hogy a kutyák nem robotok és egy 10 évig nyugodt,jól nevelt kutya is meglóghat bármikor.

Ezért fontos a behívás,illetve a közelségünk erősítésre,hogy kapcsoljon át ha már túl messzire ment,akkor szépen vissza kell fordulni.

Németországban élek egy ideje. Itt évek óta sokszor bíznak a gondjaimra egy Golden Retriever kutyust. Hovatovább többet van nálam, mint a gazdáinál. Tényleg, mintha a sajátom lenne. Soha nem használtam pórázt a sétáltatások alkalmával, hisz kölyökkora óta tanítottam, és mindig jött, ha behívtam. Persze, ha nem voltam résen, hazafelé is mindig belement a patakba, aztán csibészesen vigyorgott rám. Tudta, hogy ezt nem szeretem, mert hazáig már nem szárad le, és ha csatakosan megyünk haza, előkerül a törölköző, de hát ő meg pont azt csípte nagyon. Aztán egyszer furcsa dolog történt. A gazdái akkor épp egy 6 hetes Dél-Amerikai nyaralás végén jártak, és másnap jöttek volna haza. Aznap este a kutyával egy mezőn vágtunk keresztül, s noha előzőleg már alaposan megfuttattam, hagytam, hogy kicsit még szaladgáljon. Közben ballagtam hazafelé. Amikor elértem arra a pontra, ahol az autóforgalom miatt rá szoktam tenni a pórázt, egyszer csak megdermedt, és morogni kezdett. Felém nézett, de nem rám, hanem kicsit felfelé. Körülnéztem, de én nem láttam semmit. A kutya ennek ellenére nem mert közelebb jönni. Felborzolódott a szőre, szemmel láthatóan félt valamitől, és akárhogy hívtam, nem jött oda. Nem vagyok híve, hogy én menjek oda hozzá, de ez annyira kirívó eset volt, hogy gondoltam, kivételt teszek. Elindultam felé, erre elszaladt! Komolyan nem értettem a dolgot. Vagy fél órán keresztül játszottuk ezt, de azon a ponton mindig megmakacsolta magát, és nem jött közelebb. (Másfelé nem lehetett volna hazamenni.) Morgott, vicsorgott, és nagyon furcsán nézett. Megrögzött szkeptikus vagyok, de komolyan elgondolkodtam az ezósok azon állításán, hogy a kutyák látják a szellemeket. Végül jó messze sikerült becserkésznem és rátenni a pórázt. Elindultunk megint haza, de ahogy az ominózus ponthoz értünk, kirántotta a fejét a nyakörvből, és elszaladt! Bemenekült a közeli erdőbe. Summa summarum, éjjel fél kettőig tartott az aznap esti séta.

Megjegyzem, két évvel később ugyanott előfordult egy hasonló eset, de akkor már több eszem volt, és az első jelre elvittem messzebb, aztán ölben vittem át a kritikus helyszínen.

egyszer elszökött a kiskutyám, nem találtuk sehol. a könnyeimmel küszködve ordítottam végig a környéket, majd megtaláltuk a mosókonyhában...

meg nem szólalt volna a kis dög, persze amikor nem kell úgy tud ugatni és kaparni az ajtót