Hogyan tanítsam meg a kutyám hogy úgy is vissza jövök hozzá?

Egyedülhagyás előtt futtasd meg, vidd haza, nyugtasd le, add parancsba a pihenést. Küldd a helyére, ne engedd felkelni, ha felkel, küldd vissza.

Ne csinálj nagy felfordulást az indulásból, ne köszönj el tőle, ne nyugtasd, ne beszélj hozzá, ne nézz rá!

Ha elmentél, maradj az ajtó előtt, és hallgasd, hogy viselkedik. Ha nyüszít, lépj be, és fegyelmezd kicsit keményebben!

Ne azzal kösse össze a nyüszítést, hogy akkor hazamész, és a jelenléteddel jutalmazod, hanem a tiltással.

Keress rá a szeparációs szorongás megoldásaira.

Azért akar vigyázni rád, mert szerinte egyedül életképtelen vagy, mert nem mutatsz fel kellő határozottságot a nevelése során. A kutya elég egyszerű élőlény: szerinte ha őt tudod kontrollálni, akkor az egész világot is tudod, tehát nincs szükséged védelemre. Ha ő is azt csinál, amit akar, nincsenek szabályok, nem kötelező engedelmeskedni, akkor úgy gondolja, hogy kettőtök közül ő az életképesebb, tehát neki feladata vigyázni rád, ami amúgyis stresszes dolog, hát még akkor, ha ott se vagy. Ezen sajnos máshogy nem tudsz segíteni, csak ha a sarkadra állsz vele szemben, és tisztázod, hogy te vagy az ő gazdája, nem fordítva.

Hogy ezt konkrétan hogyan csináld, azt nem lehet itt két szóban elmondani, de megfelelő szakember irányításával elég gyorsan megszűntethető a probléma.

Lehet, hogy ez nem lesz hasznos, de elmesélem: nálunk családban van a kutya (kis keverék tacsi), megszokta, hogy mindig van körülötte valaki. Mindenki foglalkozik vele, és már egészen kis korában sem cirkuszolt, ha egyedül maradt. Ha elmegyünk leül az ajtóban, és onnan nézi, ahogy kimegyünk a kapun, nem akar utánunk jönni. Amikor valaki hazaér, akkor persze örül, odajön, néha ugrál, bár az sem jellemző. Inkább csak köszönésképp egyszer felugrik, aztán fél percen belül le is nyugszik, hozza a játékát, de ha nem játszik vele akkor épp senki, akkor megy a dolgára. Nemrég elment nyaralni a család, egyedül voltam vele több mint egy hétig, és amíg dolgoztam, a nap jelentős részét egyedül töltötte. Picit meg is viselte ez, de akkor is nyugodtan végignézte, amikor elmentem, nem akart visszatartani. Most másfél éves. Látszik rajta, hogy ismeri már a napirendet. Ha hazaérek, nagyon örül, de ha mondom neki, hogy jöjjön be a házba, mert most becsukom, hogy amíg beállok az autóval, nehogy kimenjen az utcára, bejön, leül az előszobában, és a kis ablakon át nézi, ahogy beállok. Aztán tudja, hogy kiengedem és megint szabadon közlekedhet, ez már rögzült neki. Nem árt beszélni hozzá. Mi mindig beszélünk hozzá, mint ha ember lenne. Reggel köszönünk neki, amikor elmegyünk, elmondjuk, hogy megyünk dolgozni, majd jövünk este, legyen jó kutya. Biztos vagyok benne, hogy ért belőle valamit, ha nem is mindent.

Sétálni szoktad vinni? Esetleg az is segíthetne neki megszokni, hogy ha elmentek, vissza is jöttök, és ez a természetes. Egy pár ilyen - akár rövid - séta után (akár a boltig meg vissza) biztos, hogy nem fog problémázni, ha lemész a boltba. BOLTBA. B O L T B A.

Bolt. Hova? Boltba. Honnan? Boltból. Hova? Boltba.

falkavezér problémának tűnik. pár hasznos:

a vezér lép ki az ajtón és lép be először, a vezér eszik először, a vezér dönti el mikor van játék.

Több hasznos könyvekben és a neten.

Én most fogadtam örökbe egy kutyát ideiglenes befogadótól. Óva intett, hogy a kutya szökős, mert ahányszor elmegy a gazdi, mindig utána akar menni.

Érdekes, de nálunk ezzel nincs probléma.

Következetes nevelés és szabályok hozása/betartatása a lényeg. Ha mindig a kutya van a központban és bármikor ki tudja vívni a figyelmed, akkor ő a főnök. Meg kell tanulni úgy mond letojni a kutyát és akkor megtanulja, hogy létezik olyan, hogy közös foglalkozás és létezik olyan, hogy a Te dolgod, amihez neki semmi köze. Ehhez tartozik az otthonról való elmenetel.

Amúgy kutyasulit javaslok.