Rákos a kutyám. A doki szerint nem biztos, hogy túlélné az altatást, mert már olyan stádiumban van. Mit tegyek?

nekem egyszer azt mondta egy doki, hogy a porckorongsérves kutyát ne műttessük meg, mert úgyse lesz járóképes többé...még 5 évig élt, igaz furán járt, de járt :)

A remény hal meg utójára... nekem van egy macskám aki leukémiás, 2 éve mondta a doktor hogy nem sok van neki hátra és inkább el kéne altatni. Mi nem akartuk azóta is él... vannak hullámvölgyek van amikor rosszabbul és jobban van de legalább még él. Most normálisan eszik teljesen jól van. Szóval soha ne add fel...

Az én anyukám egyik kutyuja(kicsit az enyém is,de igazából mindig is az anyu foglalkozott vele,mert én nem laktam otthon) 11 éves,és a cicijében van számos daganat!!Már tavaly tavasszal,amikor még az apukám élt(és a sors kegyetlen fintora,hogy az én szeretett apum is rákos volt :( ),szóval már akkor elég sok daganat volt benne!!Nekünk is azt mondták a dokik,hogy ne műttessük,mert túl öreg hozzá!!Picurkám még mindig jól van,barátságos,eszik,és az anyu meg fogja hozni a végső döntést,amikor már kénytelen lesz...de amíg jól van,addig nem bolygatja!Csúnya ezt kimondani,de az édsapu is élhetne még,ha nem kínozták volna a sugárkezeléssel!Anya úgy érzi,kihasználja,amíg mellette lehet ez a tünemény kutya,de nem fogja az utolsó éveit,vagy hónapjait elrontani,hogy fájdadalmat okoz egy műtéttel,kezeléssel!Hogy melyik a humánusabb,őszintén nem tudom!A cicóim még csak három évesek,és remélem,még sokáig nem lesz komoly bajuk,és nem kell ilyen döntést hoznom!Fel a fejjel,és ha mást nem tudsz tenni,legalább nagyon,nagyon szeretsd őt!

Több lehetőség van. Ha amúgy nincs nagyon rosszul, akkor ne bolygasd. Ha rosszul van amúgy is, akkor lehet, hogy a műtét segít. Persze ott a rossz eset, hogy nem éli túl. Ha fiatal szerintem meg kellene próbálni, ha idős nem biztos hogy érdemes. Ismertem egy kutyát aki 2 éves korában rákos volt, megoperálták, és még 10 évig élt. Az én dobermanom akit imádtam, tavaly halt meg. 13 éves volt. Őt nem lehetett megoperálni, mert nem olyan jellegű volt a betegsége. A hátsó lábai fokozatosan, lassan lebénultak. Az utolsó egy éve nem volt valami jó. De annyira ragaszkodott hozzám , hogy nem volt szívem elaltatni. Láttam a szemében, hogy nem akar meghalni. Az utolsó pár hónapban pisilni is ki kellett vinni a kertbe, mert egyedül nehezen járt, de ha meglátott egy macskát, minden erejét összeszedve megkergette. Az előző kutyám egy német juhász volt. Amikor megöregedett és beteg lett, az ő szemében azt láttam, hogy : Meddig kell még kínlódni? Ezért őt elaltatták. De ezt a dobermannál sosem láttam. De azóta, ha visszagondolok, lehet, hogy csak az önzésemtől nem láttam, mert nem akartam elveszíteni. Lehet, hogy az utolsó hónapját nem kellett volna engedni. De mindig reménykedtem, hogy jobban lesz. Borzalmas dolog a kutyákat elveszíteni. És olyan rohadt igazságtalan, hogy csak ilyen kis rövid élet adatik nekik. Nem tudom, hogy döntesz, de mindig azt nézd, hogy neki mi a jobb. Sajnos ezt viszont nagyon nehéz eldönteni. Írd majd meg, hogy döntöttél!