Mi a jó abban, a olyan sportot csináltatunk a kutyával, amire teljesen alkalmatlan?

"A kutya persze nyilván örül"

Ez a jó benne.

Egyébként általában nem azok sportolnak nem oda illő fajtával, akik eleve erre választottak kutyát, hanem akiknek útközben tetszett meg a dolog. Ha komolyan gondolják, akkor előbb-utóbb úgyis vesznek olyan fajtát, amivel nem rekednek meg félúton, az idősebbet meg hagyják pihenni :)

mindenki csak a rendelkezésre álló alapanyagokból tud főzni.

ha agilityzni szeretnél, de nincs pénzed h egy sport bordert/mudit/sheltiet megvegyél és fenntarts, a meglévő kutya is jobb mint a semmi.

Azon megtanulja, beilleszkedik a kutyások közé, belemélyed a sportba és ha majd kutyát akar, tudja h hol keressen olyat amivel már a válogatott a cél :) ezentúl méég betanítani is könnyebb lesz.

én azokat az embereket nem értem, akik csak hobbiból csinálnak valamit pl agilityt. ha valaki nem akar elmenni versenyre, akkor pl tök mind1 h milyen a kutya zónája, h milyen gyors, milyen technikákat tud stb. (és ezt ők is így gondolják) kérdem én: mi az a határ, ahol már azt mondjuk h nem mind1? persze ők is ugyanannyit fizetnek az edzésér, mint én, de mikor régen ilyen csapattársam volt, nagyon zavaró tudott lenni h fél órát bénázik a kutyájával és a végén annyira "megunja" h nem hogy a zónát, a rossz akadálykombókat se javítja ki.

de most komolyan, mit csináljon az ember a bernáthegyijével? vegyen egy hegyet és mentőkutyázzon?

#3: Nálunk pl. van olyan kutya agilityn, akivel valószínűleg sose fognak tudni versenyre menni, mert sose fogja megugrani a 60 centit :D Annyira nem lelkes, de jutifalatért elbohóckodik a gazdájával :) Élvezik, a kutyának agymunka, közös elfoglaltság, de fizikailag nem kell olyan kihívások elé állítani, amiket nem tud teljesíteni. De attól még az agility minden létező előnyét megtapasztalják, épp csak nem versenyre való szinten.

A mi oktatónk amúgy szerintem kihajítaná edzésről azt, aki nem veszi komolyan. Nem tesz különbséget versenyszők és hobbisták között, mindenkit ugyanolyan energiabefektetéssel oktat, de az fontos, hogy jól akarják csinálni. Legalábbis ahogy ismerem, szerintem páros lábbal rúgná ki azt, aki csak bohóckodni jár ki, és nem akar fejlődni, tanulni. Demoralizáló, és az ő hírét is rontja.

Ezek sosem a fajtán múlnak, hanem az egyeden. Ismerek labit is, vizslát is, akivel őv-znek, és a kutya jó benne! Sőt, van verseny szintű IPO III-as labi!

És ismerek agarat, akivel engedelmeseznek, és az a kutya is jó benne! Ugyan így agilityben is mondhatnék ezer példát.

A mai kiképzési módszerek mellett már minden jó idegrendszerű, motiválható vagy ösztönösebb kutyából ki lehet hozni magas szintű munkákat és lehet akár versenykutyát is csinálni. Már nem csak a legjobb képességű malik és német juhászok maradnak fent a rostán a par force-os képzések mellett.