Fogadott már valaki örökbe állatot menheéyről? Mi volt a tapasztalat? Mert én szeretnék!

milyen tapasztalatra gondolsz? mármint pontosan mivel kapcsolatban?

az örökbefogadási menet érdekel vagy hogy a kutya hogy viselkedik az új otthonába?

Fogadtam,. és nem csalódtam egyik kuytámban sem!

Arra viszont figyelni kell hogy akármit is mondanak, oltasd be egy kombinálttal 10-12 nap után ahogy elhoztad, és féreghajtsd ki 1-2 tablettával, az a biztos!!!

Ha olyan kutyust fogadsz be, akit régebben bántalmaztak, megkínoztak, nem árt felkészülni egy-két dologra. Az ilyen kutyák ugyanis elveszítik a bizalmukat az emberek felé és ha nem jól kezelik a problémájukat, akkor ez később sok nehézség forrása lehet. Egy sérült kutyát sosem szabad elhalmozni szeretettel, elkényeztetni, mert ezzel rengeteg kárt okozunk neki. Ez az embereknek nagyon nehéz, ugyanis mi emberi gondolatvilágunkban azt hisszük, hogy ha elhalmozzuk szeretettel az állatot, kényeztetjük, akkor majd rájön, hogy az emberi kéz simogatásra is képes. De ez nem így van, ezért ez hatalmas csapda. Egy bántalmazott kutyával távolságtartónak kell lenni. Kedvesnek, de nem tolakodónak. Békén kell hagyni és kivárni, hogy ő kezdeményezzen. És ez bizony nem egy esetben hosszú hetekbe is telhet, ami az embereknek sokszor komoly nehézség, sok lelkierő, önmegtartóztatás és még több türelem kell hozzá. Az ilyen kutyáknál még a szokásosnál is fontosabb a következetesség, az okos, szigorú, de gyöngéd szeretet, nekik még fontosabb, hogy a vezetőt lássa bennünk, akiben megbízhat, akit követhet. Semmiképpen sem szabad őket elkényeztetéssel olyan felelősséggel járó szerepbe hozni, hogy ő legyen a háznál az úr, mert nekik ez fokozott stressz az amúgy is meglévő félénkségük, bizalmatlanságuk miatt. Viszont ha az új gazdi ügyes, ki tudja várni a kutya kezdeményezését és türelemmel el tudja nyerni a bizalmát, ha a kutya föl tud rá nézni, mint hiteles vezetőre, akkor döbbenetesen meg tudnak nyílni és elképesztően ragaszkodóak lesznek, akik az életüket is képesek lennének odaadni megmentőjükért.

Bántalmazott kutyát befogadni, megmutatni neki a világ jó oldalát csodálatos, nemes dolog, de egyben hatalmas felelősség. Ezt szem előtt kell tartani, fel kell készülni a gazdi előtt álló könnyűnek egyáltalán nem nevezhető feladatra. De ez nem kell, hogy elriasszon senkit, nem olyan veszélyes, mint amilyennek hangzik. Csak túl kell tudni lépni a saját emberi gyengeségeinken és meg kell tanulni a kutya fejével gondolkozni.

Én menhelyről fogadtam be egy középkorú, testileg-lelkileg megnyomorított kutyát. Sok munka volt vele, mire rendbe jött lelkileg és fizikailag, de megérte!

A leghűségesebb, legdrágább társam, most már 2 éve, hogy nálam van!

Fontos, hogy olyan kutyát válassz, ami a te igényeidhez való. Ha nem vagy túl pörgős, jövős-menős, akkor ne egy túl aktív kutyát válassz. Ha nem jó a kerítésed, akkor ne egy mászóbajnokot vigyél haza. Ha nem vagy túl erős jellem, akkor ne egy középkorú, önfejű tacskót fogadj örökbe, stb., stb. Én nagyon ki tudok akadni, amikor 75 éves nénik és bácsik kölyök kutyát akarnak elvinni, amikor kb. minden 5. kutya az idős gazdi halála miatt kerül be a menhelyre...

Ne a kinézet számítson, hanem a jellem. A tulajdonságokat pedig a gondozók elmondják. Mindenképp menj el sétálni egyet a neked tetsző kutyával, ha kell, ismerkedj meg többel is. Nem hamarkodd el a döntést, hiszen a választás sok-sok évre szól.