Obedience képzés?

A kutyán kevésbé múlik az idő, inkább a gazdán :) És persze nem minden kutya lesz képes eljutni obed3-ig, annyira azért nem egyszerű a dolog, kell hozzá egy jó képességű kutya. Mindenesetre simán van esélye más fajtának is, látni hovawartot, snacit, ilyemiket jó helyezéseket elérni, csak hát aki komolyan veszi a dolgot, az általában azért bordert vesz. De ettől még bármelyik másik fajta is érhet el remek eredményeket, az obedesek ugyanis bizonyos mértékig azt is figyelembe veszik, hogy a kutya saját magához képest hogyan teljesít (pl. behívásnál, meg szerintem a pózos gyakorlatoknál is más sebességet várnak el egy bordertől, mint egy megfontoltabb fajtától).

Nekünk amúgy nyolc hónap volt odáig eljutni, hogy elmehessünk kezdő vizsgára - de onnan még a kiváló minősítésű vizsga azért odébb van, a többi szintről meg ne is beszéljünk. Szerintem egy profinak is beletelik legalább két évbe, kezdőként legyen inkább a duplája egy obed2. Egyedül, oktató, vagy legalább előképzettség nélkül pedig én azt mondanám, hogy esélytelen a kezdő szint is, vagy nagyon sok szívás, megfigyelés, önképzés, és majd a második kutyával menni fog. De ettől függetlenül érdemes csinálni, ha nincs lehetőséged oktatóhoz járni, mert nagyon jó elfoglaltság, és rengeteget lehet tanulni a nem profi képzésből is :)

A kezdő hivatalos szint, nem lehet átugrani (csak az IPO mittudoménhanyas kutyáknak). A kezdő szint feladatait tudtommal minden ország saját maga határozza meg, vagy legalábbis bizonyos mértékig megteheti - nekünk is saját van, bár hogy mennyiben ér el más országokétól, azt nem tudom. Az ilyen infókért melegen ajánlom a szabályzatot, bárki számára elérhető a neten, magyarul; olvasd át, hasznos és érdekes :)

Az obedience-es kutyának annyiban kell másnak lennie, hogy nem jó, ha olyan "munkafüggő", amilyet általában az IPO-sok nevelnek (meg amilyenek sokszor pl. a malik maguktól is); sokkal többet ér egy nyugodt, kiegyensúlyozott munka, mint egy lelkes, pörgős, de "befeszült" produkció, akkor is, ha őszinte lelkesedésből feszül a kutya. Példának okáért obedben elég csúnyán néznek az IPO-ban népszerű "ugrálósan" menetelő kutyákra; azt preferálják, ha a kutya a természetes járásmódjában követ lábnál. Engedelmességben is kicsit más szintet kell képviselnie, mert nem egy előre begyakorolható pályamunka van, amit a kutya igazából gazda nélkül is végigcsinálna elég gyakorlás után, hanem minden vizsgán/versenyen más a feladatok sorrendje, kevésbé "droid"munka. Illetve precízebb teljesítést is elvárnak (pl. első vagy hátsó lábfixálás a pózos gyakorlatoknál), ez ugye képzéstechnikai kérdés elsősorban. Plusz ugye nyilvánvalóan nem kell tudnia ŐV-zni meg nyomkövetni az obedes kutyának, hiszen ezek nem részei az obedience sportnak.

Így hirtelen ennyi jutott eszembe :)

Sok IPO-s kezd kacsintgatni az obedience felé, a legtöbb oktató is IPO-val kezdte (vagy párhuzamosan csinálja a kettőt), azért annyira nem áll távol egymástól a két sport, de csak IPO-s oktatónál felkészülni obedre nem biztos, hogy nyerő ötlet. Elég kétesélyes a dolog: vagy van annyi technikai tudása, meg érdekli annyira, hogy megcsinálja jól, vagy nem.

Az obedience a családi kutyák sportja, szóval náluk nem kell (és nem is szabad) a kutya komplett életmódját alárendelni ennek. Persze erről az IPO-ból átképződött kiképzők kicsit másképp gondolkodnak, de én úgy vélem, hogy egy családi kutyánál a sportteljesítmény sosem lesz elsődleges cél, és ez így van jól.

Más sporttal együtt is lehet csinálni, sokan meg is teszik, bár érdemes meghatározni, hogy melyiknek van prioritása. A mi oktatónk pl. mesélt olyat, hogy a trükktanítás tett be az ültetésüknek, mert a kutya sokszor félig égnek emelt manccsal ült le, és nem tudta teljesen kiszedni belőle, néha vizsgán is előadta :D Vagy az agilitys kutyája lábnál követésnél elöl volt, mert agilityn meg azt a stílust szokta meg, azzal is sokat szenvedett. De ezek azért nem tragikus dolgok, veszítesz egy-két pontot, és ennyi, szerintem megéri bevállalni azért, hogy mást is tudjatok együtt csinálni :)

Mi amúgy egy ideje nem nagyon tréningezünk, csak úgy tessék-lássék (momentán nincs oktatónk, egyedül meg nincs is kedvem, meg nem is akarom elbaltázni). De amíg csináltuk, addig én a napi sétába építettem be mindig öt-tíz-húsz perc gyakorlást, mindig végignéztünk pár feladatot - ez viszont sok volt, elkezdte unni a kutya. Onnan vettem észre, hogy néha volt egy-két hét szünet, és utána eszméletlen lelkesedéssel vetette bele magát a kutya a melóba, úgyhogy szerintem heti 2-4 rendes, komoly gyakorlás bőven elég, bár nyilván kutyája válogatja. Legyen neki egy élmény az, hogy gyakoroltok, ne rutin, akkor marad lelkes :)

Mi 4 éve obed-ezünk. Az első versenyünktől mérve 3 év volt, mire 3. osztályig eljutottam egy kis küllem vonalú, közepesen motiválható, nem túl pörgős, de hatalmas megfelelni akarással rendelkező kutyával. És nem bc. :) Én azt mondanám, hogy bármilyen kutyával el lehet ide jutni. Láttam már beagle-t is 3. osztályon. Csak a gazdán múlik minden, mennyire elszánt és elkötelezett. Sokakat látok, akik nagy hévvel kezdenek bele, akár kifejezetten erre vesznek kutyát, majd 2 év múlva már más sportot csinálnak, mert rájönnek, milyen sok munka és hosszú idő az eredmény, mennyi kudarccal és lemondással jár.

A kezdő szint kitűnő minősítésének eléréséhez másfél év volt nekünk felkészülni. Mi is egyedül kezdtük el, a kezdő szintet teljesen egyedül csináltuk meg. Ahova jártam kutyaiskolában az oktatók sosem tanítottak apportot, menet közben pózosokat, előre küldést, se szép menetelést. A feladatokat saját kútfőből és tréningeket, videókat, internetes cikkeket, fórumokat olvasva tanítottam meg. Egyrészről nagyon örülök, hogy így alakult, hogy nem volt oktatóm. Sokkal többet tanultam így, önállóbb is lettem. A következő kutyáimat jobban tudom alapozni. Másrészről ha a kutyámat, az eredményeket nézem, nagyon bánom, hogy nem volt mellettem segítség. Így számtalan hibát, kerülőt tettem, sok olyan dolgot csináltam, amire a kutyának nem volt semmi szüksége. De egy idő után így is elakadtam, egy idő után már kellett a segítség. Én IPO-s edzőhöz járok, szerencsére ő nagyon nyitott a sportokban, módszerekben, és ha tanításban, versenyre készülésben nem is mindig, de egy-egy felmerülő hibában, akadályban sokat tud segíteni. Emellett a külső szem elengedhetetlen a versenyszintnél! Sokáig nem akartam elfogadni, de ez is csak csapatsport.

Igaz, amit Akumi írt, az obed. a családi kutyák sportja, de itt is el kell dönteni, mi az elsődleges. Egy jól nevelt családi kutya, vagy az eredmény és versenyzés. Kevés kutyát látok, aki elbírja a családi kutyák rengeteg szabályát és a munkában lévő fizikai és mentális terhelést. Itt nem kenneltartásról és csak pályamunkáról beszélek, hanem arról, hogy gyakran, ha túl sok szabály van a kutya életében, nem lesz felszabadult a gazda mellett. Így a munkát sem fogja annyira élvezni. Nekem rengeteg szabályt kellett elengednem, hogy a kutyám feloldódjon a közelemben, és a munkában lévő szabályokat is elbírja. Ettől még bent alszik velem, megyünk sétálni, viszem emberek és kutyák közé. De szerintem a jó obed-es kutya valahol fél úton van a családi és a munka kutya között.

Alap esetben heti 4-5 tréningünk van. Megfelelő motivációval a kutya ezeket is mindig élvezi. Mivel én nem unom, én boldog vagyok közben, ezért ő sem unja meg, ő is lelkes végig. Mellette csinálunk más sportot is, habár azt közel sem ilyen komolyan. Kell a pihenés a kutyának, így ha másik sportot is ilyen komolyan akarnék csinálni, még ugyan ennyi tréningje lenne, azt már nem bírná el.