Mit tegyek, ha a családom szerint állatkínzás a kutyanevelés?

Anyámnak fiatal korában volt egy németjuhász kutyája, aztán azt hiszi ő a szakértő, közben a kutya ételmaradékon élt (nagyanyám konyhán dolgozott és onnan hozta neki a kaját), és őt is volt már hogy megharapta.

Hozzám most került egy kistestű csivava-mix kutyus, aki előzőleg eléggé el volt kényeztetve (kunyerált, tápot nem evett, sétálni nem vitték, stb). Hihetetlenül idegesít, hogy a családom (főleg anyám) mindenbe beleszól, hogy én miért etetem napi 2x, miért nincs előtte kaja, szegényt éheztetem, mert még ha kunyerál akkor se adok neki enni. Van egy hatalmas szobakennelje, amit még szokik, azzal próbálom egyedülléthez meg szobatisztaságra tanítani, de nincs bezárva egész nap és nem is lesz, na erre is megkaptam, hogy én állatkínzó vagyok, mert bezárom a kutyát, miért kellett nekem kutya, ha kínzom, ők nem erre neveltek, hogy ilyen felelőtlen legyek... Megmutattam nekik rengeteg honlapot, amiben ezekről a dolgokról írnak, még Cesar Millan könyveit is fellapoztam, erre megkaptam, hogy ha azt írja az internet meg a könyv hogy ugorjak a kútba akkor én beleugrok-e... Meg hogy én inkább ne is szüljek, mert a gyereket is kínoznám....

Tegnap is elmentünk sétálni, ők fagyiztak, anyám meg elkezdte etetni a kutyát a fagyi tölcsérével. Mondtam neki hogy ne adjon neki sokat, mert nem fog vacsorázni. Erre mintha meg se hallotta volna, adja neki tovább, már nekem kellett ráordítanom, hogy megsüketült-e....

Szétvet az ideg és elegem van. Mi a francot kezdjek velük?