A pitbullok tényleg ilyenek?

Még egy tacskó is tud agresszív lenni ha a gazdája ostoba és úgy neveli. Szóval ha egy pitbull agresszív az a gazda hibája.

Csak megjegyzem: A szomszédomban 2 pitbull van. A fiú úgy néz ki mint aki konditerembe súlyokat emelne, és szteroidokat szedne. Csupa izom az a kutya. Mégis ha meglát egy embert, főleg gyerekeket fülig érő vigyorral fekszik a hátára és élvezi, hogy simogatják, gyömöszölik.. Soha nem harapna meg senkit. A másik pitbull is hasonlóképpen vidám, nyugodt kutya..

Persze jól vannak nevelve.Egy szóra hallgatnak a gazdira.

Normálisan szocializálva és lehetőleg ivartalanítva, kutyákkal sem lesz agresszív.

Emberekkel pedig alapvetően szelíd, kedves.

Persze el lehet rontani a nevelését, határozott, következetes gazdi kell hozzá, de ez elég sok más fajtára is igaz.

ha veszünk egy pitbullt és egy magyar vizslát, mindkettőt ugyanúgy neveljük, nem a legtökéletesebben, kicsit elfogultan, nem erős kézzel és egy kicsit következetlenül, akkor lesz egy össze vissza ugráló vizslánk, aki minden kutyával játszik, nem fegyelmezett, nem mindig behívható, de ez igazából nem baj, mert nem bánt senkit. A pitbull viszont ugyanúgy fegyelmezetlen és nem 100%-osan behívható lesz, viszont már nem fog minden kutyával játszani, hanem amelyik nem tetszik neki, arra igenis rámegy és ember legyen a talpán aki ezt sérülés nélkül le tudja állítani. Az embereket természetesen ő sem fogja bántani.

Viszont! ha a vizslánk egy túlszaporított ideggyenge példány és mégis támadja a többi kutyát, közel sem tud akkora kárt tenni bennük mint a pit. ez anatómia, nem érdemes róla vitatkozni...

De egy következetes, erős kezű gazda mellett tényleg kezelhetőek.

A pitbullokkal az van, hogy harcra lettek kitenyésztve. Következésképpen ugyanúgy bennük van a harcolhatnék, ahogy a vadászkutyákban a vadászhatnék, vagy a terelőkutyákban a terelhetnék.

Ezt viszont nem kell feltétlenül más kutyával csinálniuk, ha a gazda levezetteti velük más módokon az ösztöneiket. Nem véletlenül találtak ki a bull típusú kutyáknak egy csomó sportot és energialevezetési módszert (súlyhúzás, kötélhúzás, falmászás, lógatás, stb.). Szükségük van rá, hogy a saját stílusukban tudják kiélni az ösztöneiket. Valamivel küzdeniük kell, ezt nem lehet megúszni.

Ezt persze a legtöbben nem tudják, sőt, próbálják távol tartani a kutyát a vadulástól, abban meg gyűlik a feszkó, és az első adandó alkalommal 200%-on rátolja valamire (általában egy másik kutyára), onnan meg aztán nincs megállás, ha egyszer rájött, hogy csak akkor lehet igazán önmaga, akkor érzi jól magát, ha megtépett valakit. Szóval egy pitbullt nemigen lehet csak családi kutyaként tartani, úgy, hogy semmit nem csinálnak vele, kell neki az alternatív megoldás a más kutyák gyilkolászása helyett. Igényli, szüksége van rá. Aki nem akar a kutyájával kezdeni semmit, csak sétáltatni meg simogatni, az válasszon másik fajtát.

Az én pitem pl. a lógatásban (röviden: gumikötélen harapható-téphető játék a fán) éli ki magát, ott aztán höröghet meg téphet-szaggathat, rázhat, "ölhet", küzdhet, amennyit akar. Ennélfogva nem akarja ezt a verekedhetnékjét a többi kutyára rátolni, utál is verekedni (bár megteszi, ha őt bántják, mert azért van neki egója, de nem kivégzésre hajt, csak hogy szálljanak már le róla). A vadászösztönét a labdázásban vezetjük le. Néha gumival sétáltatom, néha rákötök nehezebb darabokat egy-egy sprintre, azzal is küzd, koncentrál, izomkodik, és utána boldog, nyugodt és kiegyensúlyozott.

Egy mennyiségében is minőségében is rendesen lemozgatott és jól nevelt pit nem sokkal veszélyesebb, mint bármelyik másik kutya.

A kemény kezű gazda pedig azt jelenti, hogy a szabályokat 120%-osan be kell tartatni a kutyával, nem bedőlni a manipulációinak (nézd, cuki vagyok, így veszlek rá arra, hogy nekem legyen igazam), hogy a kutya kétséget kizáróan tudja, hogy a gazda szava szent. Amit egyszer mondasz neki, azt meg kell vele csináltatni, mindig. Nem erőszakosan, de határozottan és következetesen. És ezt 24 órában, egész életében, mert ha otthon minden nap ötven apróságban dönt a kutya helyetted (és most olyanokról beszélek, hogy pl. mindig foglalkozol vele, amikor odatolja magát az arcodba, eldönti, hogy te most foglalkozni fogsz vele, te pedig engedelmeskedsz), meg dacol az akaratoddal, akkor nem várhatod el tőle, hogy majd komoly helyzetben meg mégis rád hallgasson.

Illetve pontosítok, egy pitbull mindig sokkal veszélyesebb, mint egy átlag kutya, de jó esetben nem azért, mert gázos a viselkedése, hanem mert ha gond van, akkor nagyságrendekkel komolyabb sérülést képes okozni, hiszen gyárilag ő egy négy lábon járó likvidáló biorobot, minden négyzetcentimétere arra való, hogy bántson egy másik kutyát. Szóval nem játék, de nem is genetikailag vadállat. Nagyrészt a gazdán múlik, hogy mennyire lesz élhető és biztonságos a kutyája.

A befogadottak és a "traumatizáltak" természetesen kivételt képeznek, nem mindent lehet teljesen kiszedni a kutyából, ami már egyszer benne van. De kölyökkortól nevelve minden pitbull lehet biztonságos, és a többségük felnőttként, utólagos neveléssel is azzá tehető.

Nagyon aranyos kutyák, kivève ha màs kutyàkról van szó. Nekünk van kettõ is, folyton összeverekednek.

Egyébkènt egyàltalàn nem harcosak, a gazdàjukat, aki neveli, nagyon tudja tisztelni, szeretni.

Gyereket sosem bàntana. A mi pitünk sírt, amikor a hùgomat hàromèvesen hazahoztuk a kòrhàzbòl, annyira jó lelke van, ùgy tud örùlni. Bàr a kanok nagyon fölènyesek a szukàkkal, nálunk ebbõl van csak problèma.

Ha tehetnèm, mindig pitbullom lenne, de annak örülnèk a legjobban, ha a mostaniak örökkè èlnènek.

Egyèbkènt senkit sem bàntanànak a csalàdba, akirõl tudjàk, hogy feljebb van a ranglistán, mèg a kis pincserünket sem, pedig õ terrorizàlgatja õket rendesen.

Egyedül a kan-szuka kapcsolattal vannak nàlunk problèmàk, sokszor összevesznek ès a kan pitünk bàntja a szukánkat, õ meg megalázkodik neki.

Idegen kutyàkat sem szeretnek, fõleg a saját területükön, de ez èrtehtõ, melyik temperamentumosabb kutya viseli el, egyik sem.

Bàr èrdekes a kis pincserünk kóbor kutya volt, beosonkodott hozzànk az ajtó elè, õt nem bàntottàk.