Hogy érjem el, hogy a kutyám számára ne anyukám, hanem én legyek a falkavezér?

A játéknak, babusgatásnak semmi köze nincs a kötődéshez és a tekintély kialakításának. Tanítsd, foglalkozz vele többet, vidd el te sétálni minden nap, neveld, hozz be új szabályokat az életébe. De ez nem 2 napos vagy pár hetes foglalkozás. Ez idő lesz.

Amíg anyukád neveli a kutyát, ő eteti, ő foglalkozik vele leginkább, addig persze, hogy ő lesz az első számú a kutya szemében!

Elolvasva a másik kérdésedet az a probléma, hogy ennek a kutyának soha senki nem szabott határokat. Anyukád sem falkavezér, hiszen behívni, fegyelmezni ő sem tudja. Én inkább úgy látom, hogy egy nem normális mértékű, stresszes ragaszkodás van benne anyud iránt. Mert ha csak simán anyukád lenne a falkavezér, attól te még simán tudnál vele rendesen foglalkozni, nem az lenne, hogy ha anyukád nincs ott, semmit nem lehet vele kezdeni. Az a suli meg, ahova jártatok, egy vicc. Mi az, hogy csak a végén tanítják a behívást? Az a kutyakiképzés alfája és omegája, ha csak annyit tud a kutya, hogy 100%-osan behívható, akkor már sokkal előbbre van, mint az, amelyik ír-olvas, de behívni nem lehet.

Szóval a teendőid: először is kezdj vele te foglalkozni. Ez ugye jóval többet jelent az etetésnél. Napi minimum egy óra séta, tanítás. Nem játék a kertben, hanem menjetek ki az utcára és sétáljatok. Legyél vele minél többet, legyél számára minél érdekesebb.

Olvass minél többet a kutyanevelésről, ajánlom Cesar Millan könyveit.

Kezdj el szabályokat lefektetni, amiket MINDIG betartatsz. Ha megszegi, büntetés. Vezényszavakat betartani 1 lehetősége legyen. Első szóra kelljen bármit megtennie, ha nem teszi, megcsináltatod vele. Ha pl nem ül le első szóra, következő lépés a fenéklenyomás legyen, ne az, hogy megkéred még 20x.

És a legfontosabb: egy normális suli vagy kiképző, ahol a kutya-gazdi kapcsolaton van a hangsúly, nem azon, hogy szabályos lábnál követést tudjon bemutatni.

Ha ezeket betartod, te leszel a falkavezér.