Kutya nevelés: a lakásban egy angyal, az udvaron bevadul. Mit tegyek?

Sziasztok!

Egy 40 kilós 2,5 éves boxer keverék kutya nevelésével akadtam el.

Kertes házunk van, de a kutyát a legkisebb gyerekünknek tekintjük, így a lakás nagy részébe bejárása van. Szófogadó (a házban), idegenekkel bár kicsit bizalmatlan, két odaszagolás után elballag aludni. Vagy lefekszik mellém, míg beszélgetek valakivel. Szóval semmi gond vele, nem nőtt a fejünkre, tudja a helyét és a lakásban a szabályokat, hova mehet be és hova nem. A konyhában simán otthagyhatod az ételt is, nem veszi el, a játékain kívül nem rág meg semmit. "Fekszik", "ül", "marad", "lábhoz", "hozzám", ezek az alapok simán megvannak nála.

De nem az udvaron.

Most tekintsünk el attól, hogy a kerítés mellett elmenőket eszméletlenül megugatja, de a postás simán bejön mellette. Egészen a kertkapuig acsarkodik, aztán mire odaér a postás a bejárati ajtóhoz, már ott ül mellette, és "vigyorog".

De az utóbbi időben felvett egy rossz szokást. Kijött a jó idő, most van az az időszak, amikor több időt töltenénk a kertben, de a kutya ezt nehezen viseli.

Teljesen vadul ugat rám.

Ilyenkor nem használ a lecseszés, mert csak odébbugrik, és folytatja.

Ha magamhoz hívom, persze egyből odajön, megsimogatom, nyugtatólag beszélek hozzá, abbahagyja, de ez kb 10 másodperc, mert kezdi elölről.

Próbáltam jutalomfalattal magam mellett tartani, de ez is kb mint a simogatás, 10 másodperc, és megint csahol egy 40 kilós kutyához méltó hangerővel.

Már gondoltam arra is, hogy ilyenkor valamit nagyon "mutatni" akar, de nem vezet ilyenkor sehova, csak félremegy előlem.

Ami még fontos, hogy míg a lakásban a játékait lehet neki "dobálni", azaz hallgat az "ereszd"-re, addig ez kint nem megy, a tipikus irigy kutya megtestesítője, elbújik vele, vagy csak hergel vele, odajön vele, de nem ereszti, sőt, el sem tudod ilynkor érni, mert elugrik.

Gondoltam arra is, hogy nem tekint főnöknek, de ez szerintem nem igaz. Nem ugrál fel, és elég csak a hagszínem használatával megszidni (a lakásban így működik). Egyáltalán nem szoktam verni vagy máshogy fizikailag bántani (hiszen szófogadó, és amúgy sem hiszek benne).

Próbáltam azt is, hogy megtanítom, hogy vezényszóra ugasson, mert akkor meg lehetne tanítani a hallgatásra is, de ezt nem sikerült. Magától simán ugat, de vezényszóra inkább nem akar. :)

Jobb ötletem nincs, mint folytassam a jutalomfalatos magam mellé fektetést. De ennek mikor lesz hatása? Nem vagyok türelmetlen, de hetek óta próbálkozunk, pár naponta, hogy ne unja meg a tanulást, de csak minimális előrelépést érzékelek, vagy lehet, hogy csak képzelem a változást is...

Kinek van ötlete? Vagy mit csinálok rosszul?

Köszi a választ!