Milyen egy örökbefogadott kutyussal a közös élet eleje?

Kölyök kutyát akkor érdemes, ha tisztában vagy a neveléssel, kellő türelmed és időd van hozzá, de ez általános.

Felnőtt kutyát akkor, ha meg szeretnéd kímélni magadat a kölyökkori "rontópálságtól" illetve határozottan tudod, hogy milyen habitusú kutyust szeretnél ( én azért hoztam felnőttet lakásba, mert albérletben lakom, és fontos szempont volt, hogy ne romboljon).

Az összeszokás nagyban függ attól, hogy a kutyusnak milyen emlékei vannak, milyen volt előélete.

Ami NAGYON fontos, hogy tanítsd meg, hogy te vagy a falkavezér. Ha ezt megtanulja, biztinságban fogja magát tudni melletted, akkor bízni fog.

Legyél igazságos, jó vezető, és már az első naptól tanítsd meg mit lehet, mit nem.

A szobatisztaság egyénfűggő, volt olyan kutya aki az volt, az enyémről pl. Nem volt információ de az első héten fordult elő egy baleset. Egyébként ha nem az, nem a világvége megtanítani.

Ugyan kérlek. Ki mondta, hogy az a kutya egész életében a lakásban fog gubbasztani?

Szerintem aki arra adja a fejét, hogy kutyát szerezzen, az annyival csak tisztában van, hogy az állatnak szüksége van térre, mozgásra és friss levegőre.. Bár ez nem minden esetben igaz :(

"Kölyköt vagy felnõtt kutyát érdemes választani?"

Mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai.

A kölyköt úgy neveled, ahogy akarod, tehát úgy is cseszed el, ahogy akarod. Egy kölyökkel nehéz: figyelme a másodperc tört részére terjed ki, fogzik, rág, próbálkozik, zizeg, kb. 6-8 hónapos korára fejlődik ki annyira a szervezete, hogy 6-8 óráig tartani tudja a vizeletet és a székletet stb.

Egy felnőtt kutyának már nem sokat változik a kinézete, az igényei, az alapvető tulajdonságai: zsákba macskát nem veszel. Nyilván, ha pl. még sosem volt lakásban, akkor neked kell elmagyaráznod, hogy mit szabad neki és mit nem, ha gondjai vannak (pl. meg akarja enni a szembe jövő kutyát, fél a seprűtől, elfut, ha leveszed róla a pórázt, védi a kajáját) azt kezelned kell.

Remélem azt tudod, hogy a zárójelben említett problémák előfordulhatnak kölyök kutyánál is.

"Ha egy 1-2 éves kutyus mellett döntünk az már szobatiszta,lakásba hozhatjuk?"

Vagy szobatiszta, vagy nem. Ha valaha szobatiszta is volt, új helyen, új családdal valószínűleg újra kell nevelni. Ugyanúgy, mint a kiskutyákat 2-3 óránként és alvás és játék után ki kell vinni, a különbség az, hogy ő hamarabb felfogja, mire megy ki a játék és nincsenek olyan fizikai korlátai, mint egy kölyöknek.

"Hogyan zajlik egy örökbefogadás?"

Gyepmesteri telepről van kutyám. Kimégy, ráböksz, aláírod, kifizeted, viheted. Teleptől és gondozótól függ, hogy van-e lehetőségetek ismerkedni, ha igen, hogyan és mennyit, van-e cirkusz a chipeltetés körül, helyes-e a kutyáról adott információ stb.

"Mennyire nehèz az összeszokás?"

Angolul van ennek nagyon jó szakirodalma, weboldalak is, ingyenesen elérhető pdf-ek is. ( [link] Ezen találsz egy Adopting a rescue dog pdf-et. Nagyon érdemes elolvasni.)

Amit nagyon érdemes tudni, legalábbis szerintem, az a kutya testbeszéde: tudd mikor stresszes, mikor izgatott, mikor kezd túlstimulálódni és hogyan tudod mindezt kezelni.

Ugye nagyon tudatosan választasz olyan kutyát, aki illik az életviteledhez (Team Unruly-éknak vannak jó cikkeik: [link] [link] van némi kölcsönös szimpátia, így annyira nem nehéz szerintem.

"Milyen egy örökbefogadott kutyussal a közös élet eleje?"

Vicces.

Tudtad, hogy van direkt kutyáknak készült relax zene? A mi kutyánk, bár hulla fáradt volt, csak úgy tudott első éjjel elaludni, hogy megmutattam neki én hol alszok, relax zenét hallgattunk és simogattam (nesze neked falkavezér-teória!*). Aztán 3 napig mást sem csinált, csak folyamatosan nézte, hogy mi mit csinálunk.

Az is egy érdekes dolog, hogy a mi kutyánk totál le volt tompulva, önbizalma, kreativitása nem létezett így folyamatosan fejlesztjük. (Te nem tudod mekkora élmény volt, amikor először felugrott rám :D)

Unokatesómnak is mentett kutyája van, ráadásul ugyanonnan, fiatalabb, más az előélete, ő feltalálja magát, folyamatosan ötletei vannak, mindenféle viselkedésformákat ajánl fel a gazdinak. De az enyémmel ellentétben őt eleinte stresszelte, ha az embereknek ráirányult a figyelme.

* Előbb érezze magát biztonságban melletted a kutya.

A kölyök kontra felnőtt érveket már leírták, ezt nem írom le még egyszer.

Menhelyen vagyok önkéntes egyébként, ebből a szemszögből is látom a dolgokat, illetve a kutyám is menhelyről van, akit 6 hónaposan fogadtam örökbe. Hihetetlenül hamar megszokta otthon a rendszert, nagyon okos és alkalmazkodó (ami persze nem jelenti azt, hogy amikor egyedül volt, nem rágott volna meg semmit :)

Az 1-2 éves menhelyi kutyus sem feltétlenül szobatiszta, hiszen eddig nem lakásban élt, de hamarabb lesz az, mint egy pici kölyök.

A bolhásság, férgesség előfordulhat, bár a menhelyeken is kezelik ez ellen az állatokat, tehát alapesetben nem valószínű. Ha mégis, akkor ebből azért könnyen kikezelhető, emiatt ne aggódj.

Menj el egy vagy több menhelyre, nézd meg a kutyusokat. Beszélj a gondozókkal, a szimpatikus kutyákat vidd ki sétálni, ismerkedj velük, ne dönts hirtelen felindulásból.

Olyat érdemes választani, amelyik már nem nagyon baba, tehát vagy nagyobb kölyköt (6 hónapos kortól mondjuk), vagy 1-3 éves, tehát viszonylag fiatal felnőttet.

Amire figyelj: a kutyus ne legyen félős, ijedős, és pláne ne legyen agresszív (felnőtt kutya esetében). Persze őket is meg lehet nevelni, de sokkal több a probléma velük. Legyen barátságos, vidám, játékos, érdeklődő veletek és a séta során.

A fekete kutyák egyébként valamiért esélytelenebbek, nézd meg őket jól, hátha beleszeretsz egybe. :)

Sok sikert a választáshoz!

Sűrű lesz a napi programod, az tuti :D

Nekem is sintértelepről van a kutyám. 1 éves volt mikor elhoztam.

Szobatisztaságot kb. 1 hét alatt tanulta meg, de a séta....A fegyelmezett sétát hónapokig tartott, mire megtanulta :D

És mindenre nekem kellett megtanítani, hogy nem ugatjuk a postást, hogy nem vadászunk pórázon a galambokra, hogy a visítozó kisgyerekek nem szörnyetegek, hogy kicsi/nagy, félős/harcias kutyával máshogy kell játszani, stb.

Ha kifogsz egy makacs, heves, domináns köcsög kutyát (mint amilyen az enyém) és nincs gyakorlatod ilyen kutyák nevelésében (ahogy nekem se volt), akkor elég nehéz lesz a kezdeti időszakotok :D (Viszont utána már sokkal könnyebb lesz más kutyákkal :D) De nagyon megéri.

Mindent összevetve csodálatos dolog örökbe fogadni. Ha lesz második kutyám, tuti megint sintértelepről fogok hozni kutyát :) Első kutyám fajtatiszta, csodaszép, nyugis kiskutya volt, de amolyan úri kutya, nem igazán volt "munkára" fogható, olyan kis királyfi kaliberű volt. Ez a mostani sintértelepes kutya meg egy fekete, nem túl szép keverék, nagyon önfejű és akaratos és igazi huligán... Viszont baromi lelkesen dolgozik meg feladatozik és mint kiderült, nagyon ügyes nyomkövető :)

Én 5 napja fogadtam örökbe a menhelyről egy babakutyát. Esélytelenek esélytelenje volt egészen addig, amíg el nem rabolta szívemet :) Egy félszemű fekete kutyus. Első nap nagyon félénk volt, enni se akart, csak üldögélt csendben, pár nap alatt feloldódott és most már egy kis szörnyeteg. Sokat játszik, szaladgál, idegenekre morog és ugat :) A félszeme nem zavarja, de a labdát sokszor szem elől téveszti szegényke. Azt hamar megtanulta, hogy hol a helye (párnája), nyugodt ha mellette van valaki, egyedül kicsit nyugtalan még, de javul. Fűbe szeret pisilni, de hiába visszük ki gyakran, néha így is baleset van.

Nagy kutyus mellett szólhat, hogy őt már nem kell 2 hetente oltani és lehet, hogy már ivartalanított is. Én 6ezret fizettem a kutyusért, 2 oltása, chipje van, míg egy felnőtt, oltott, chipes, ivartalanított kutyus 10ezer, tehát mindenképpen olcsóbb, mintha neked kéne utána erről gondoskodni. Biztatlak az örökbefogadásra, biztosan nagyon hálás lesz a kutyus a jobb körülményekért és a szeretetedért :)