Alapvető tudnivalók a dobermannról?

Egyrészt a szőrzete miatt sem alkalmas kinti tartásra: nincs aljszőrzete, nagyon fázós, és az ízületei hamar tönkremennek a hidegben. Másrészt, mert erősen gazdi-függő, szeret ott lenni, élni, aludni, ahol a gazdi: a lakásban. Semmiképpen ne vegyél csak kinti tartásra.

Ha jól szocializálódik, akkor az idegenekkel közömbös lesz felnőttként. Ez azt jelenti, hogy kb. úgy veszi az idegent, mintha ott sem lenne. Nem megy oda barátkozni, nem érdeklődik iránta, de nem is agresszív. Levegőnek nézi. Ha meg akarják fogni, arrébb lép, kitér előle.

Persze, akiket ismer, azokkal nem ilyen, hanem barátságos.

Iskola nélkül is lehet belőle remek kutyát nevelni, annak, aki ért hozzá, akiben ösztönösen benne van ez.

Nem fogja átvenni a "hatalmat" olyan gazdi felett, aki elég határozott vele, és megint csak ismételném: akiben benne van, hogyan kell a kutyákkal bánni. Imádja a gazdáját. Persze, következetesnek kell lenni vele, az engedelmességet meg kell követelni.

Egy alapvető engedelmességi tanfolyam azért nem árt. De mivel munkakutya, igényli a szellemi kihívásokat, lefárasztást is, erre nagyon jó a kutyasuli. Érdemes hordani, mert élvezi a kutya. Őrző-védőzni is érdemes vele.

Tenyésztőtől vett, törzskönyvezett kutya esetében az örökletes betegségek kialakulásának lehetősége sokkal kisebb, mert a tenyészkutyákat erre kötelezően szűrik. Valamint a tenyészszemlén nem csak a küllemet, hanem a kiegyensúlyozott, jó idegrendszert is nézik, tesztelik, ami ennél a fajtánál (is) fontos. Mindenképpen érdemes JÓ tenyésztőtől venni.

Farkat a tenyésztő vágja, vágatja, ha a leendő gazdi úgy kéri. Fület nem tudom, de mindig megoldják. Ebben is a tenyésztő tud segíteni.

Akik most lepontoznak, mert állatkínzás: van funkciója. Amit a kérdező is ír, a farkát sok esetben sebesre veri, a füle pedig valóban sokkal könnyebben gyullad be, ha marad az eredeti állapotban. Persze erre is oda lehet figyelni nyilván...

Mennyi időset? Kölyköt, 8 hetestől mondjuk 6-8 hónapos korig. Mennyiért? Hát, amennyiért a tenyésztő adja :) A reális ár kb. 150-200 ezer egy átlag dobi esetében, de díjnyertes, munkaverseny győztes, kiemelkedő kutyák kölykeinél többszöröse is lehet az ár.

Az előző nagyon jól összefoglalta, bevallom őszintén én még élőben egyszer találkoztam dobival, de az nagyon pozitív volt:) Az egyik kiállításon éppen leültünk a büfékocsinál meginni az üdítőnket, amikor a mellettünk lévő asztalhoz leültek az asztalhoz egy dobermannal, aki eleinte elvolt a két pad között is alatt, szaglászott meg ilyesmi (közbe néha arrafordultam kíváncsiságból), aztán egszercsak febukkant, miközben a gazdájával brszélgettem és odanyomta a fejét a kezemhez, hogy simizzem meg a buksiját, szóval ő elég barátságos volt:)

Fül és farok örök kérdés örök viszállyal. Na én nagyon ellenzem az ilyesmiket és általában nem is tetszenek. Gondolok itt arra amikor a spánieleknek, foxiknak, vizsláknak a farkát, pitteknek, amstaffoknak stb. a fülét vágják. De valamiért a dobermann annyira ettől lesz az ami, meg lehet kövezni ez van. (mondjuk nekem úgysem lesz sosem dobermannom mert én a németjuhásszal vagyok szerelemben, szóval teljesen mind1) De ezt döntse el mindenki maga.

21:27-es leírta szépen!

Tenyésztők megoldják a fülvágást,kiviszik külföldre is ha kell. Csak ezt jelezni kell :)

Nekem is úgy dobi a dobi vágott füllel farokkal.

Egy esetleges fülgyulladás sokkal fájdalmasabb mintha kölyök korban egy ilyen rutin dolgot elintéznek.

Én is ismerek 1 dobit, nem olyan népszerű,mert eddig eggyel kerültem közelebbi viszonyban. 8 hónapos volt,de minden embert a gazdáján kivül leszart.Nem ment simiért,ha megsimiztük hagyta egy pár másodpercig,utána odébb állt. Nem volt agresszív abszolút.

Viszont tényleg levegőnek tekintett.

Bár szerintem ez is egyedfüggő.

Nekem dobermann szukám volt. Felnőttként került hozzám, elütve találtam. Tetoválását nem tudtuk kiolvasni, gazdája nem került elő a hirdetések ellenére sem. 5-6 évesre becsülte az állatorvos, mikor műtötte a törött combcsontját. 6 évig volt meg. Egy reggel holtan találtam a fekhelyén.

Annak ellenére hogy felnőtten került hozzám életem legjobb kutyája volt. Ha megint kutyám lenne, dobermann lenne. Idegenekkel tartózkodó, de velem 100%-ban odaadó. nagyon-nagyon fegyelmezett. Lakásban tartottam és nem is tudom máshogy elképzelni. "Tépőzáras" kutya. A hálószobába nem jöhetett be egyedül, de mindig a résnyire nyitott ajtó mellett aludt, ahol a legközelebb lehetett hozzám. Láthatólag örömet okozott neki, ha valami utasítást kapott tőlem, és megtehette. Nagyon szeretett sétálni, jött velem kocogni, nagyon-nagyon aktív és mozgásigényes kutya volt, reggelente futok 8-10 km-t, és még az utolsó napjaiban is meg se kottyant neki. Ilyen feltételek mellett nyugodt volt a lakásban. Mondjuk akkoriban én otthon dolgoztam, beszuszakolta magát az íróasztal alá (alig fért be), és aludt, a fejét a lábamra tette. Könnyen ugatott, de csak jelzésértékűen, nem csaholt folyamatosan.

Ugyanakkor igényelte a határozottságot is, kezdetben jártunk iskolába, mert egy felnőtt dobermannal nem mertem saját magam kezdeni... Szerintem nem való gyerek kezébe, és nem való tapasztalatlan kutyás kezébe, HA nem kéri szakember segítségét. Nem való kintre, a gazdájával akar lenni. Nem való olyannak, aki nem tud vele több órát foglalkozni, mozogni naponta.

De aki ezeket a feltételeket biztosítja, és rászánja az időt, annak remek kutyája lesz.

Ja, még valami. A legnehezebb dolog az volt, hogy nagyon agresszív volt más kutyákkal. Nem is tudtunk rögtön csoportba menni az iskolában, kellett neki pár egyéni foglalkozás. Mivel azonban nem ismerem a kutya előéletét, s másik dobermannom se volt soha, nem tudom, hogy ez a fajta jellemzője, vagy neki volt valami a múltjában, ami ezt eredményezte.