Te hogyan szocializáltad a kutyádat?

Mindenhova viszed magaddal, ahová csak lehet és mindig TE irányítasz. És minden szituban tök nyugodtan viselkedsz (ismerkedés más kutyákkal, hirtelen zajok, sziréna, cuppogó emberek, stb.).

Nekem abban segített a kutyaovi, hogy az első morgásnál ne essek rögtön kétségbe, mjad lekommunikálják (nyilván azért normál keretek között, ha durvulni akar valamelyik akkor tiltás). Az enyémmel az volt a gond, hogy nem tudott a többiekkel kommunikálni, nem voltak testvérei, anyjáékat meg nyúzhatta akárhogy, olyan kis birkatürelmű volt. Aztán 10 hetesen hozzánk került, és sok kiskutya morogta, így nem tudta mi a helyes viselkedés. De ha te ezt jól tudod kontrollálni (és nem esel kétségbe mint én), akkor szerintem ovi nélkül is menni fog a szocializáció. Ja, és a legjobb, ha póráz nélkül tudod összeismertetni a többi kutyával.

Emberekkel is ismertesd össze. Kicsikkel, nagyokkal.. Az ovistól az idősig, a vékonytól a kövérig. Minden féle emberrel. A lényeg, hogy minél több mindent lásson. Ha nincs gyerek a családban és pl felnőtt korában találkozik eggyel először akkor lehet, hogy nem tudja majd hova tenni. De ez csak egy példa.

És hogy függ össze a kutyaiskolával a katonanevelés?

Egyrészt van egy felnőtt kutyánk. Másrészt sok foglalkozás, klikkereztem vele pici korától, vittem magammal míg sétálni nem lehetett vele kocsiban anyukámhoz, illetve karban (míg elbírtam) pár sétára kivittem a nagyobbikkal. Amint lehetett rendesen sétáltatni, vittem mindenfele, mentünk vissza a tenyésztőjéhez is, meg kutyaoviba, később alapkiképzésre kutyasuliba. Vittem olyan helyekre, ahol sok az ember, pl. kutyakiállításra is.