Kinek mi segített mikor elvesztette a kutyáját?

Esetleg egy új kutyus/más állat?

Valakinél beválik.

Esetleg nézz szét a menhelyen, akad ott pár "hibás" kutyus (félszemű, hiányzik a lába) akik iszonyat aranyosak, de valószínűleg az egész életüket ott fogják tölteni, mert nem választja őket senki.

Pedig ők a leghálásabbak az egész telepen.

Én is ugyanígy voltam, mint Te. Más kutya látványától is sírógörcs jött rám. 3 napig bírtam, aztán elmentem egy sintértelepre és kihoztam egy teljesen más jellegű kutyát, mint amilyen az előző volt.

Rengeteget segített, nélküle begolyóztam volna. És mivel teljesen neveletlen volt, nagy mozgásigénnyel, ezért minden energiámat lekötötte. :)

Bár közhely, de először is az idő.

Másodszor, pár hét múlva elkezdtem menhelyen önkéntesként sétáltatni. Ez is jót tesz lelkileg.

Végül - nekem több, mint 1 év után jött el, hogy belevágtam - egy másik kutya. Persze ő nem olyan, mint az előző volt, hanem teljesen más. (Menhelyi volt).

Ne legyen :)

Szerintem nagyon örülne neki, ha látná, milyen jól gondoskodsz az "utódjáról" :)

Nekem tegnap volt 7 éve, hogy elment a kutyám, szűk 2 hónappal a 15. szülinapja előtt :(

Igazából nem az enyém volt, de egész fiatal korától, gyerekkoromtól kezdve minden szabadidőt, szünetet, hétvégét vele töltöttem...aztán olyan 13 éves kora tájékán beteg lett, gazdája le se tojta, lent feküdt a ház előtt...mert hogy leengedték és az volt a séta...én vittem dokihoz, vettem a gyógyszert, stb...aztán mikor közölte a pasi, hogy már eltünteti a kutyát, mert ha megyek érte vonyít, ha hazaviszem, üvölt, stb., akkor láttam, hogy komolyan gondolja (korábban is mondogatta spiccesen). Na nem vártam meg, hogy elvigye akárhova, közöltem apámmal, hogy a kutyát magamhoz veszem (mindig is tilos volt a panel miatt, de itt látta apu, hogy nincs választása :D )

Kiderült, hogy az általam vett gyógyszereket se adták neki korábban...szóval még élt velem, TÉNYLEG a saját kutyámként bő 1,5 évet :)

Egyszer csak rosszul lett, nehezen mozgott, nem állt fel, orral támaszkodott a falnál, összeesett, stb...6. nap nem is volt magánál, így fájó szívvel, de 1 hét szenvedés után azt mondtam, elég volt...elaltattuk :( Hosszú, szép tartalmas élete volt...sokszor izgalmas is :) Ez az élet rendje...

Csak másnap, ma 7 éve temettük el...

Nagyon üresnek éreztem magam, a nyakörvével aludtam, néztem a fotókat és...seeeeeeeemmmi...az eltemetése után jött rám a sírógörcs otthon, egyedül...

Minden este lementem bringával a kutyás bandával sétálni, kutyázni...és szinte azonnal új kutya keresésébe fogtam...2,5 héttel később került hozzám az utód egy gyepiről/menhelyről :)

Ő most lesz nem sokára 8 éves, és ezredik kamaszkorát éli éppen :D

Igazából embertől függ, hogy dolgozza fel a dolgot...ismerősöm kutyája 3 éve halt meg, azóta sincs új kutyája...valaki ugyanolyat keres, valaki tök másfélét...

Nekem is teljesen más lett...viszont amit akkor mondtam, hogy nem lesz még egy olyan okos, intelligens, ravasz, hűséges, tanítható ebem, A KUTYA az életemben...tévedtem...mostani kutyámról ugyanezt elmondhatom :) pedig tényleg ég és föld a két kutya...

Amit TILOS: az újban a régit keresni...

Részvétem, és úgy dolgozd fel, ahogy tőled telik :)