Meghalt a kutyám hogy éljem túl?

"Apám szerint mérgezett patkányt evett és ne is álmodjak róla hogy meggyógyul"

Ti mindent megadtatok???

Tudod, nekem van kutyám. Ha nem jön ki az ólból, akkor nem leteszek egy tál tejet, és gyakorizok, hanem kiszedem az ólból, és "átnézem". Ha látom, hogy valami nem stimmel, akkor hívom az orvost, és kocsiba teszem, viszem. Ha karácsony van, ha nem. Volt már babéziás, az akár órák alatt is elviszi, kínok között pusztul el, ha nem kap kezelést. Egy orvos (mindegy, hogy ember, vagy állat) vállalta, hogy ha kell ünnepek alatt is dolgozik. Mert ez a hivatása.

Ütötték már el kutyátokat, azt írod. Ha nem pusztul el egyből, akkor megvárod, hogy elvérezzen, mert pl május 1 van???

Még mindig azt mondom, hogy nem vagytok alkalmasok állattartásra!!!

11. Azért te is lehetnél egy kicsit reálisabb. Nem mindenki él olyan állatorvos közelében, aki akármikor fogadja az ember hívását.

Ez van sajnos.

Plusz nem a kérdezőnek kellene nekitámadni. Mit tehetett volna a ha szülei nem segítettek? Egy gyerekről van szó, aki maga is csak a felnőttekre számíthat.

Az egy dolog, hogy én mint felnőtt beleteszem a kiskutyámat a szállítójába, és autó híján vonattal beviszem a következő városba ahol van állatorvos (ezt egyébként rendkívül nehezen viseli). Ő nem biztos hogy ezt meg tudta volna tenni, nem ismerjük a körülményeket. Éppen ezért nem kellene egy gyereket cseszegetni akinek amúgy is megvan a maga baja.

Szia, tudom nem aktuális már...de ma altattuk el testvérem macskáját és így olvasom a kérdésed, sajnálom, tudom mit érezhettél akkor. Abban egyetértek, hogy kutyát így nem lehet tartani. Nekem is van egy németjuhász husky keverékem.

Tulajdonképpen 10éves, de ha ezelőtt 3 éve nem viszem el orvoshoz, lehet hogy nem lenne.

Húsvét volt és beteg lett. Nem tudtuk mi lehet a baja, nehezen vette a levegőt és igazából a szüleim ugyanezeket mondták...majd meggyógyul, kibírja, adjak neki enni hátha jobban lesz. Estére lihegett a rosszulléttől és ahogy belenéztem a szemébe láttam szinte a fájdalmat. Abban a pillanatban, egy perc gondolkodás nélkül kaptam össze magam és indultam vele kórházba, 20 évesen, pénz nélkül, minden nélkül nekivágtam Vele az útnak.

Kiderült, hogy daganatos, másnap vissza kellett vinni, még mindig húsvét volt, akkor azt mondták, hogy azonnal műteni kell. Megműtötték... rengeteg ismerősöm, ahogy az összeget meghallotta azt mondta, hogy elaltatta volna. Összesen a húsvéti felár miatt, plusz kezelési költség, műtét és gyógyszerek= 180.000 ftba került. Nem volt munkám, de ezért elkezdtem dolgozni, részletre kifizettem, besegítettek édesanyámék is.

Végül kiderült, hogy igaz hogy jóindulatú daganat volt, de ha akkor nem megyek Vele kórházba, akkor napokon belül elveszítem. A társam, a legjobb barátom, szinte a gyerekem. Családtag. És szembetudnám köpni az összes embert, aki az altatás mellett döntene, ha meg is tudja menteni. Hol a szeretet? Csak az számít, hogy mi kapjunk? Adni már nem tudunk?

Én megmentettem, és azóta tobb 1000 boldog percet kaptam és adhattam Neki. Igen, nekem ennyire fontos volt, minden pénzt megér, és nem eszek egy hónapig, de legalább itt szuszog az ágyam mellett a mai napig békésen.

23N