Szerintetek miért nem mondja el anya, hogy meghalt a kutyám?
Én jogi egyetemre járok 200 km-re a lakhelyemtől, szóval csak néha vagyok otthol. Tegnap, mikor anyát felhívtam, ahogy felvette, rögtön sóhajtott egy nagyot és beszélgetés közben végig lehetett hallani rajta, hogy majdnem sír vagy legalábbis nagyon rossz kedve van. Többször is kérdeztem, hogy mi a baj, de csak azt mondta, hogy fáradt. A telefonbeszélgetés végén snnyit mondott sóhajtozva, hogy elveszett a kutyám, nem találják sehol. Ma mikor beszéltünk, mondtam neki, hogy 5-lett a büntetőjogi zh.-m, mire ő csak annyit mondott, hogy legalább egy kicsit megnyugszik, mert ma sem lelték a kutyámat, pedig állítólag keresték is.
Ismerem annyira anyát, hogy érzem, hogy titkol valamit. Szerintetek csak én gondolok rosszra? Mert a mai beszélgetés után 100 %-ig biztos vagyok benne, hogy többet nem fogom látni a kutyám. Miért nem mondja meg inkább egyenesen, hogy meghalt? Most szerinte jobb, higy belül tudom, hogy már nem él, de ô hiteget, hogy majd lehet hazajön?
Hát, ha tényleg elveszett, akkor megmondod, hogy elmész állatorvoshoz, és beíratod a chip-be, és csinálsz egy bejegyzést, és elkezded megosztani sok helyen..
ha tényleg elveszett, akkor anyukád helyeselni fog, ha nem, akkor azt meg fogod érezni. Nem tudom, miért titkolja, lehet meg akar védeni a fájdalomtól, de ha én lennék ilyen helyzetben, nagyon dühös lennék, hogy nem mondja el az igazságot..
De próbálj meg hazamenni, aztán kideríteni.
Ilyen helyzetben nem az a legjobb megoldás, hogy hiteget, hanem az őszinteség. Rosszabb egy vak álomba ringatni magad, mint egy éles fájdalom hirtelen csapása.
De basszus, derítsétek már ki, hogy most eltűnt, vagy meghalt.
Ha meghalt, azt be kell jelenteni.
Ha pedig eltűnt, akkor is el kell menni állatorvoshoz, beleíratni a chipbe hogy eltűnt, és ha valaki befogja és ellenőrzi a chipet akkor visszahozza. Nagyon sok ilyen szép eset van, szóval ne adjátok fel.
De én kioktatnám az anyukádat, hogy neki miért jó, hogy össze-vissza beszél. Mondja meg kerek-perec az igazságot. Ennyit megérdemel a kutya, hogy tisztességesen (még ha csak lélekben is) eltemessétek és elbúcsúzzatok tőle.
Az őszinteség a legjobb. Ha fáj, fáj, de jobb mint hamis reménnyel hitegetni magad ("elveszett, valaki majd megtalálja")
Volt kiskoromban a nagyszüleimnél egy Gabi nevű macskám - akkor még nem tudtam megállapítani a nemét, ezért adtam neki uniszex nevet - és nagyon szerettem :)
Sajnos hibával született, azt hiszem túl vékony volt a nyelőcsöve. A tasakos étellel még elboldogult (azzal etettem) de egyszer amikor nem voltam ott, akkor megfulladt.
Nagyszüleim beszereztek egy felnőtt macskát (messze laknak, szünidőben tudom őket csak látogatni) és azt mondták, hogy ő Gabi. Az igazi Gabi nagyon bújós, barátságos cica volt.
Az új Gabi viszont félt az emberektől. Amint közelebb értem hozzá, elszaladt.
Elég sokáig bennem maradt az aggodalom, hogy az állatok - akikkel mindennap játszom, foglalkozom - pár hónap alatt teljesen elfelejtenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!