Kutya suli nélkül már nem lehet kutyát nevelni?

Hogyne lehetne, csak érteni kell a kutyák nyelvén, ismerni őket általában és a sajátunkat konkrétan.

Viszont rengeteg olyan kérdést tesznek itt fel, amiből rögtön látható, hogy a gazdinak ezekről fogalma sincsen enyhén szólva. Na ilyenkor ajánlunk kutyasulit, mert ott a gazdit tanítják elsősorban.

Régen azért nem volt kutyaiskola, mert nem kellett. Mert csak olyanok tartottak kutyát, akiknek valami célból kellett a kutya, őrizni, vadászni, terelni, stb. Itt a kisgyerekek a kutyákkal együtt nőttek fel, külön tanulás nélkül is beléjük ivódott a kutyákkal való jó kommunikáció, hisz látták, hogy hogyan dolgoznak a szülők az ebekkel. Rá voltak utalva a kutyára az emberek.

De ma már a kutya kedvenc, társ, ami valahol nagyon jó, valahol pedig borzalmas. Most nincs ráutalva az ember a kutyájára, így nem is kell megértenie őt. És igen, ha már kialakult egy probléma, amit a gazdi nem tud megoldani, akkor leginkább már csak kutyaiskola segíthet. Mert ott az oktatók vannak olyan őrültek és fanatikusok, hogy tanulmányozzák a kutyát, évekig tanulnak róla, dolgoznak a saját kutyáikkal és állandóan tovább képzik magukat. Itt nem lehet leírni a kutya gondolkodását, kommunikációját, büntetési, oldási módszereket és egyáltalán azt, hogy hogyan kell az ember személyiségének fejlődnie, hogy jó vezető legyen. Ez évek alatt lesz csak meg kivétel nélkül mindenkinél!

A 9-es válaszadóval nagyrészt egyetértek.

Igenis sokat nyom a latban, hogy milyen fajta a kutya, hiszen vannak alapvető tulajdonságai ami genetikailag rögzült.

Sokszor látom, pl., hogy vadászebek séta gyanánt pórázon mennek egy házkört a gazdival oszt' jónapot.

Vagy a saját példám: yorkshire terrierem van, aki alapvetően alacsony energiaszinttel rendelkezik, az ismeretlen nagytestű kutyákat kikerüli, viszont ha valamelyik kutya támadólag közeledik akkor megugatja.

Vannak akik ilyenkor elrángatják a kutyájukat, mondván: idegbeteg yorki persze, na én csak mosolygok, mert ugye az ugatás mértéke, hangszíne is sokat elmond.

Az nem böki ki a szemét, hogy a saját kutyája támadó állásban van, de az én kutyám aki ilyenkor figyelmezteti a másikat, az idegbeteg görcs.

Vagy egy másik ilyen sűrűn előforduló eset: ha a kutyámat egy ismeretlen nagytestű szaglássza akkor az én kutyám összehúzódik, roppant óvatosan fordul. Nah milyen kis félős kutya, mondják erre, mire én elmondom, hogy a kutya tisztában van azzal, hogy egy nagy kutya, aki bármikor tudna neki fájdalmat okozni és ezért óvatosan viselkedve felhívja a figyelmét, hogy nem akarok veled összeakaszkodni.

Az emberek időnként tanulhatnának viselkedést a kutyáktól mert annyira egyértelműen adják egymásnak a jeleket!

Az emberek nagyobbik részre külső megjelenés alapján választ, ezáltal nagyon sok esetben értetlenkedik, vagy rosszabb esetben megválik egy olyan kutyától aki habitusában, viselkedésében teljesen normálisan reagál.

Aki ideír, hogy segítsenek választani neki kutyát az már félsiker.

Akumi is jól látja a problémát, a gazdák egy része tényleg alkalmatlan bármilyen állattartásra.

Viszont tényleg vannak túlkapások mind a gazdi, mind egynémely kiképző részéről.

Én valahogy ennek az ellenkezőjét tapasztalom inkább.. az én kutyám nemhogy nem támadó, de inkább megadó mint domináns, és érdekes mód, egy kisebb kutyus, ha csak észreveszi acsarkodva fordul felé.

Ettől függetlenül lehet a te terriered más, csak nem általános ahogy a te kutyád viseli magát: Sokan tojnak a kutyára, occsóér' beszerzik szaporítótól, oszt' nő mint a fű. És itt nem csak a szobakutyákról van szó. Arról nem beszélve, hogy border colliet akarnak lakásba, olyan munkarend, és életvitel mellé, amivel nemhogy bordert, semmilyen kutyát nem lehetne tartani, de a kutya az kell, fajtatiszta, és akkor csodálkozunk, hogy lerombolja a fél lakást, agresszív lesz, végigüvölti a napot, rág,bepiszkít,nem viselkedik pórázon se, de lehet folytatni a sort, mert utána nem néztek volna az adott fajta igényeinek. (Ugyanígy a panelcockert keresők, a nagyi mellett békésen szundikáló jack russellt akarók, kertbe tartani kívánt szobakutyákat vadászók stb..)

Szóval valóban, első lépésként el kellene találni, hogy milyen kutya érezné jól magát velem, de mindezt nem úgy ahogy az ide feltett kérdések kezdődnek: én mit várok a kutyától, az szépen van taglalva, de hogy én mit tudok a kutyának nyújtani....jhaaaaaaaa, hogy ilyen is van. NA itt csúszik el a dolog, hogy a saját igények kilövésére vesznek kutyát, de azt már nem veszik figyelembe hogy a kutya mit igényel...és kezdődnek a bajok, hogy ezt és ezt csinálja, így és így viselkedik, "mit csináljak a kutyám ilyen és ilyen", "hogyan kell szobatisztaságra szoktatni a kutyát", szóval egy olyan teljesen alap dolgot kérdeznek meg 2345678-szor, amit ha egy kicsit is utánajárnak annak, hogy milyen igénye van annak az állatnak, annak a fajtának, akkor kapásból rá lehet jönni. CSak sok gazda erre nem hajlandó, nem veszi a fáradságot. De kutya az kell..

(Nem egy, nem kettő különböző kutya gazdája voltam már.)

Dehogynem.

De ezt én is bírtam, hogy évekkel ezelőtt föltettem valami kérdést és rögtön odaböfögték, hogy kutyasuliba menjünk.

Voltunk suliban is amúgy, de az inkább vicc kategória volt, érdemben nem tudtak segíteni és itt is csak azt kaptam meg, hogy menjünk suliba, pedig csak tapasztalatokra voltam kíváncsi :D

Amúgy ja, egyszerűbb beírni a kutyasulit mint kifejteni hosszasan valamit, ez igaz.

Ugyanakkor sokszor úgy leugatják ezen az oldalon azokat is, akik értelmes kérdést írnak normális hangnemben, hogy sokszor csak pislogok.

Aztán ott van az is, hogy névtelenül, az interneten mindenki zseni, de azért ha már használható információt kéne nyújtani az már nem megy és inkább írják, hogy irány a kutyasuli.

Én sokszor belinkelek más oldalakat a kérdésekhez, amik kutyaneveléssel foglalkoznak és akkor regényt se kell írnom a kérdező meg kedvére mazsolázgathat, hogy épp mi hasznos neki.

Amúgy a kérdezők is sokszor olyan kérdéseket írnak ki, hogy ha gugliba rákeres simán választ kap, de azért néhány válaszadó stílusa is minősíthetetlen.

Én azért próbálok használható válaszokat adni, mert én is örültem, mikor kaptam annak idején pár jó tippet a sok ömlesztett okoskodás meg anyázás közt.

15-ös vagyok, azt elfelejtettem írni, hogy a suli is csak egyszeri alkalom volt, szóval kb. mindenre én tanítottam meg neveltem a kutyát. Semmit nem tudott, sintértelepről hoztam el, agresszióproblémák is voltak vele. Önképző módon jutottunk el odáig, hogy pórázon normálisan sétál, pórázról is elengedhetem ligetes, erdős részeken, (amikor az utcán kirántotta eleinte a kezemből akkor is azonnal visszajött) és bármilyen nemű, méretű, fajtájú, habitusú kutyával biztonsággal összeereszthető. Ha üldözőbe vesz egy kisállatot az erdőben, lehívható róla, ha más kutyák bunyóznak, nem száll be hanem bejön mellém, ha nekimegy egy másik kutya nem áll le verekedni hanem kihátrál. Parancsra eldob mindent és kiszáll akár csoportos kötélhúzásból is.

Tehát ja, lehet suli nélkül is nevelni kutyát, csak utána kell nézni mindennek + hallgatni az okosabbakra :D

Persze egy csomó trükköt is tud a kutyám, de azt ki nem sz.rja le, mellette viszont jól megneveltem pedig nem egyszerű eset, sőt....

Több iskolát végzett kutyás kérdezte már tőlem, hogy húú, hova jártunk meg hogy csinálom hogy ilyen engedelmes (kedvencük a kötélhúzásból kiszállás amúgy...), meg simán lekörözi az iskolás kutyákat engedelmességben.

Jó dolog a kutyasuli, de önmagában semmire nem elég, ha nincs mögötte egy céltudatos, tenni akaró gazdi.