Miért nem értik meg eggyes emberek hogy olyan nincs hogy "Harcikutya"!?

Az amerikai staffordshire terrier (amstaff) minden pozitívum ötvöződik: az erő, az elszántság, az intelligencia és a gazda iránti odaadás. A fajta az 1900-as években utolsóként alakult ki az amerikai bull és terrier ágak keresztezéséből. Elsősorban fizikai ereje és kitartása miatt vált a vadászok, a farmerek és az őrző-védők munkakutyájává, de hamarosan kiemelkedett e szerepkörből és a kutyabarátok kedvenc társállatává vált. A fajtát 1936-ban ismerte el az American Kennel Club, bejegyzésére elsősorban azért volt szükség, hogy végleg elkülönítsék a harcra tenyésztett fajtától, a pitbulltól.

Milyen is az említett eb?

Megjelenése bár tekintélyt parancsoló, és a kutya maga is tisztában van hatalmas erejével, mégsem agresszív. Jóindulatú, barátságos és nagyon közvetlen kutya. Imád szerepelni és a figyelem középpontjában lenni. Szereti a gyerekeket, tőlük mindent elvisel. Igazi társállat.

Ennyit arról h veszéjjes kutyák!

Jelleme: Az argentin dog temperamentumos, olykor szilaj kutya, óriási kitartással. Kiegyensúlyozott, komoly, szívós, bátor, önmagától is sokat követelő, magabiztos viselkedésű. A gazdájához és családjához nagyon hűséges, irántuk érzett szeretetét gyakran kifejezi. Általában igen figyelmes, és szükség esetén a család védelmére kel, de ugatni csak ritkán szokott. A vadászösztön erősen él a fajtában. Noha nem túl érzékeny az időjárásra, rideg tartásra mégsem alkalmas.

Társas viselkedése: Az argentin dog remekül kijön a gyerekekkel, bár nagysága és szilajsága miatt az egészen kicsi gyerekes családok számára valamivel kevésbé megfelelő. Az idegenekkel barátságos, a család barátait örömmel, lelkesen fogadja. Képes lehet jó kapcsolatot kialakítani a macskákkal, valamint az egyéb házi- és haszonállatokkal. Mivel azonban a vadászösztöne könnyen előtörhet, a gazdájának a kutya kicsi korától kezdve sok időt kell a szocializációjára fordítania. Az argentin dog ritkán viselkedik barátságosan más kutyákkal szemben.

Egy ilyen kiképzés több évig is eltarthat. Már pici korukban kiválasztják a legszebbnek ígérkező példányt,hogy azt olyan ádáz módszereknek tegyék ki, ami üti az állatkínzás mércéjét, sőt, nem lehet rá szavakat találni. Régen ez elfogadott volt. Ma már büntetendő...

(Forrás:Tankönyvtár)

A kutyaviadal színhelye rendszerint valamilyen eldugott, "isten háta mögötti" falu, kisváros, külváros. Ott is egy nehezen megközelíthető ház udvara, hátsó szobája vagy egy kocsma egyik különterme. Az aréna térdmagasságú fapalánkkal körülvett, négyszög alakú térség.A dráma főszereplője és szenvedő alanya többnyire a pit bullterrier, melyben a bulldog ereje és szívóssága a terrierek gyorsaságával párosul. Ha ehhez hozzávesszük azt az embertelenül kegyetlen kiképzést, amellyel az állatokat felkészítik egy-egy viadalra, úgy némi képet alkothatunk magáról a küzdelemről...

Egy-egy ígéretes alom kölykeit jóformán nagyobb gonddal vették körül, mint akár saját gyerekeiket. Természetesen ez a szeretet meglehetősen ellentmondásos, hisz a céltudatosság, a személyes hiúság és a haszonvágy vezérelte. Az állatszeretet egyszeriben eltűnt, mikor arról volt szó, hogy az ebet felkészítsék feladatára. A jelentések szerint így aztán a kezdetben körülajnározott, agyondédelgetett kölyköket, mikor már egy kicsit nagyobbacskák lettek, elsötétített helyiségekbe vitték, emberektől, állatoktól elszigetelten.Kapcsolatuk csak tulajdon gazdájukkal volt, az alomtársakkal és fajtársakkal való érintkezést nem engedélyezték. Idegen meg éppenséggel nem nyúlhatott hozzájuk.Hasonló tenyésztési problémákat találunk az anyaállatnak a kölykökkel szembeni magatartásában is. A tapasztalt tenyésztők nem hiába figyelik szokatlan gondossággal anya és kölykei viszonyát az első hetekben, ugyanis könnyen elszabadulhatnak a harci kutyában a viadorkutya ösztönei, elnyomva a természetes anyai ösztönt.

Kutyaviadalra felkészítés

(Ne próbálják ki otthon, kutyáikon!)

Az egyéves növendéket például szügyhámmal vagy pórázzal egy falhoz kötötték. A lánc vagy zsinór közepébe gumit fűztek, ez bizonyos rugalmasságot kölcsönzött a rögzítőszernek. Aztán a kutya hatósugarán kívül elhelyeztek egy csapdába ejtett patkányt, vagy felmutattak egy macskát. Az eb persze igyekezett ráugrani a zsákmányállatokra, a gumi azonban mindig visszarántotta, így nem tudta őket teljesen elérni. Szakértők szerint ezt a gyakorlatot kezdetben öt percig kell végeztetni, majd fokozatosan, egy teljes órára emelni.

De az is fontos, hogy a napi gyakorlatoktól eltekintve az ember állandóan egy teljesen zárt, sötét helyiségben tartsa az állatot, s csak nyers húst meg vért etessen vele. Az ilyen sötétben tartott kutya aztán röpke két hét elteltével már maga a tökély. Általában már a tizenegyedik nap úgy jön elő, mint egy tigris.

Egy "sportember aranytanácsa" ezzel kapcsolatban egyébként úgy hangzott, hogy a viador kutyát korcs kutyával kell ingerelni, fölizgatni Az ilyesmi ugyanis fölöttébb olcsón megoldható. Az a fontos, hogy a harci kutya a gyakorlat végén valóban "hozzájuthasson a korcshoz és megölhesse". Hogy az egész még hatékonyabb legyen - tanácsolja a "szakértő" -, pár napi gyakorlatoztatás után a viadorjelölt és a keverék közé még egy nagy tüzet is lehet rakni, ily módon a harci kutyának állandóan még a hőséggel is meg kell küzdenie.

Az idevágó könyvekben más receptek is akadnak viador kutyáink testi tökéletesítésére. Kiváltképpen az ugrókötelet ajánlják melegen Ezt egy gyűrűn keresztül áthúzva a mennyezetre erősítik A szabad kötélvégre egy zsákba dugott macskát erősítenek, melynek lyukakon keresztül csak a négy lába lóg ki. A szerencsétlen cica persze megpróbálja majd elkerülni a fel-felugró kutya harapásait, s állandó ficánkolásával lendületbe hozza a zsákot. A kutya a saját bőrén érzi a macskakarmokat, s mindent megtesz, hogy magasra fölugorva, elérje a batyut. A gyakorlat végeztével aztán "jutalmul megkapja a macskát". Talán szükségtelen ecsetelni, hogy ezek után a harci kutya hamarosan rászokik, hogy a kötélvégen csüngő zsákot elkapja és fogaival megragadja. Ezzel ide-oda hintázik majd rajta, ez viszont erősíti állkapcsát, valamint nyak- és hátizomzatát.

Volt még a kutyatrénereknek egy másik kínzóeszköze is, a taposómalom. Ez hasonlított némileg ahhoz a szerkezethez, melyet egy szamár vagy ökör húzott körbe-körbe, szünet nélkül, hogy vizet pumpáljon föl a kútból. A taposómalomban a kutya kezdetben öt percet, a végén pedig már egy teljes órát töltött. Ez az edzésmód nem is annyira a versenysúly megőrzését, illetve csökkentését szolgálta, hanem inkább a harci kutya tüdejét, szívét erősítette, szívósságát növelte.

A helyes versenysúly kialakítása szempontjából meghatározóak voltak a kiadós napi séták, akár 15 kilométer. Ezt többnyire nehéz terepen, kőburkolatú utcákon végeztették velük, hogy az állatok mancsa is erősödjék.

Ezzel kapcsolatosan érdemes megjegyezni, minden szakember fölhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy a kutyát minden gyakorlat után erőteljesen ledörzsöljék és kézzel jól megmasszírozzák. A masszázst az edzést követő fél óra elteltével javasolják. A szakértők állítják - s ez hihetőnek is tűnik -, hogy a harci kutya küzdelemre való kiképzése nehezebb volt, mint egy versenyló felkészítése a futamra. Az ilyen intenzív edzés szoros kapcsolatot követelt és teremtett is meg kutya és trénere között. Az előkészítés során egyetlen közösséget alkottak, s a küzdelem napján az edzőnek megvolt az az előjoga, hogy a viadal során biztassa tanítványát.

Amerikában a kutyaviadal 1860-ig engedélyezett sport volt. 1976 óta törvény tiltja kutyák harci célra történő szállítását az Egyesült Államok határain belül. Kaliforniában a kutyaviadal bűncselekmény! Tenyésztőt, rendezőt, nézőt egy évig terjedő szabadságvesztéssel és 50 000 (!) dolláros bírsággal sújthatják. Ám még ez sem riasztja el a viadalok fanatikusait

Nem kell elhinned szivem. Nem vagy senkim h bármit is bizonyitsak neked. Szived jóga ha nem hiszed el,ettöl nem fakadok sirva elhiheted.

Miért lenne Pitbull,abbol tenyésztették ki az nem egyenlő avval h az. A pidbull se buldog mert az volt az eggyik fajta amiből tenyésztették!

Ha nem tetszik a kérdés meg görgess tovább.