Mi alapján választottatok kutyust magatok mellé?

utolsó: rengeteg menhely van, ha meg akarsz menteni egy állatot, akkor gyepmesteri telepeket keress fel, ott altatnak, sűrűn sajnos..mivel az utcáról oda kerülnek, aztán a menhelyek vagy átveszik, vagy nem..ha nem, és letelik egy bizonyos időhatár, akkor altatható. Ha tele van a gyepi, akkor altatnak, általában a legrégebben bent lévőt. Ha nincs tele, akkor még van esélye..

Én így "választottam" kutyát:

1. kutyám egy (orvos szerint) vizsla-terrier keverék.

A kapunk előtt ácsorgott, aztán bevittem, hogy "csak addig marad, biztonságban, amíg a menhely ki nem jön érte"..mondanom sem kell, hogy 1 hét után már a nevemen volt:))) Ő még meg van, 7,5 éves, jelentem makk egészséges:)

2. Bedobtak hozzánk egy kiskutyát. Arra érkeztünk, hogy valaki védi előlünk a házunkat..hát nagyon cuki volt..persze nem maradhat, mert sok kiadás,stb.. aztán hiába hirdettük, nem igazán akart senki kutyát, míg végül érdeklődött egy ember...annyira érdeklődött, hogy végül bepánikolt a párom, és inkább megtartottuk, mert túlságosan megszerette ő is (én meg aztán végképp:D). Sajnos őt megmérgezték, így nem volt velünk sokat, csak 1,5 évet :(

3. Egy olyan kutya, aki senkinek nem kellett, és ő sem akart senkit. Viselkedése nem éppen példaértékű, és a nézése sem cuki. De nekem ő a legtökéletesebb kutya, nem tudom megfogalmazni, hogy miért, egyszerűen csak érzem. Ha újra választanom kellene, valószínűleg ugyanezeket az utakat járnám, attól függetlenül, hogy talán több rosszat és nehézséget éltem át velük, mint az ismerőseim a saját kutyáikkal (általánosságban).

Régen még azt hittem, hogy van kedvenc kutyafajtám. De rájöttem, hogy ez nem feltétlenül igaz. Inkább a kutya személyisége az, ami megfog, nem az, hogy milyen fajta.