Sos! Lopott kutyam van, a gazdaja tudja, hogy nalam van es el akarja tolem venni. Mit tegyek?

Eleve törvényt szegett a régi tulaj azzal,hogy nem volt a kutyában chip.

A nyaka oldalán lévő seb kb.bármitől lehet,nem bizonyíték.

Esetleg megoldás lenne felkínálni az illetőnek egy azonos fajta kölyköt.

Hú, de pocsék....

Ez nem jogi kérdés, hanem erkölcsi. Mivel nem volt chip a kutyában, a volt tulaj nem tudja bizonyítani, hogy tényleg az ő kutyája, innentől kezdve nincs értelme, hogy perre vigye az ügyet. Az, hogy pont ott volt egy seb - na bumm, véletlen. Még abban sem vagyok biztos, hogy ha különös ismertetőjele lenne a kutyának, akkor igényt támaszthatna rá.

Tett feljelentést a volt tulaj a lopás idején?

Megvan még a tolvaj (akitől a kutyát vetted) elérhetősége?

Ezt nektek kell lerendeznetek. Üljetek le személyesen, és próbáljatok indulatoktól mentesen megoldást találni. Bármilyen nehéz is, próbáljátok a kutya érdekeit nézni, hiszen ő a fontos mindkettőtök számára... Hol lesz jobb élete? Megéri-e kitenni egy ismételt gazdaváltás megrázkódtatásának?

Bár ha a volt tulaj ilyen "elszánt" (pl. úgy látja, felismerte a kutya, mert úgy akarja látni), akkor a józan érvek valószínűleg nem hatnak rá.

Én a magam részéről valószínűleg nem adnám vissza a kutyát. Esetleg felajánlanék egy összeget, vagy ahogy előttem írták, egy másik kölyköt (vagy az árát).

Ha pedig bosszút áll... nos, tudod a nevét, az elérhetőségét, és a törvény a te oldaladon áll.

Bárhogy is döntötök, papírozzátok le. Ha úgy döntötök, hogy magadnál tartod a kutyát, írass vele alá egy papírt, hogy ez volt a közös megegyezés, ha pedig visszaadod neki, szintén írjatok "szerződést", hogy milyen feltételekkel adod vissza. Nehogy fél év múlva megint előkerüljön és mondjuk pénzt követeljen.

Az, hogy úgy néz ki nem sokat jelent. Van két keverék kutyám. Az idegenek nyakörv alapján ismerik fel őket. Fénykép alapján nem tuti az azonosítás. A chip a te neveden van. A jog szerint az eb a tiéd. Ha vissza kell adnod alap esetben a tartási költségekre tarthatsz igényt.

Én keresnék egy mediátort vagy ügyvédet. Az ő jelenlétében beszélnék meg találkozót. Egy kivűlálló jelenléte könnyebbé teszi a megegyezést. (Arról nem is beszélve, higy a dolgok eldurvulását is meg tudja akadályozni)

Nekem egy eldurvult vitát egy óra alatt sikerült így rendezni, és mindketten vigyorogva távoztunk

A konkrét esetben megoldásehet a "láthatás"ban való megegyezés, esetleg akinél nem lesz a kutya kap egy kölyköt. Már írták beszéljetek (tanúk előtt és írjátok le)

Nekem fajtatiszta kutyám van, a törzskönyv száma bele van tetoválva a fülébe. Születésekor DNS mintát is vettek tőle. Ha ellopnák, és megtalálnám, először ezeket nézném meg. Ha a tetoválást ki is szednék valahogy, elvinném a tenyésztőhöz, és csináltatnék új DNS tesztet az anyjával.

Szóval én mindent megtennék, hogy visszakapjam a kutyámat. A trv szerint aki lopott élőlényt, tárgyat stb, vásárol, az orgazda akkor is, ha jóhiszeműen tette, és a trv. nem tudása nem menti fel a felelősség alól.

A te helyedben megpróbálnék beszélni vele, hátha ő nem ragaszkodik a kutyájához, de én pl. ragaszkodnék hozzá, mindenképpen.

Nekem van egy ismerősöm, 3 éve történt, hogy a kutyáját az ismerőse, akire rábízták, "véletlenül" elhagyta valahol. Nem tudni mi történt azóta, de ő még 3 év után is remél.

Volt már olyan is, hogy nekünk veszett el a kutyánk és hónapokon át kerestük. Még a rádióba is bemondattuk. 2 vagy 3 hónap után hozta vissza egy fiatal házaspár, hogy hát visszahozták, mert nem bírnak vele, rág, ugat, stb... Valahogy nem tudtam hálás lenni, hogy gyakorlatilag csak azért adták vissza a saját kutyánkat, mert így akartak megszabadulni tőle, egyébként meg bevásároltak rá meg minden, nyilvánvalóan meg akarták tartani...

Bocsi, de téged sem tudlak sajnálni ezzel az alamuszi gondolkodásoddal, hogy nem szóltál volna a gazdiknak hogy lehet a te kutyád az övéké, lerázod őket, most meg nem veszed fel nekik a telefont... Rohadt gyerekes és önző vagy, hogy így sunnyogsz, ahelyett hogy felnőtt ember módjára odaállnál és megbeszélnéd velük mi lenne a jó a kutyának. Ha velem csinálnád ezt meg, én tuti azt hinném te loptad el a kutyát, a "hálám" pedig nem maradna el...

Nem mellesleg te is hibás vagy, mert így nem vesz normális ember kutyát, hogy se papír, se semmi, ha valóban lopott volt a kutya akkor bűntársnak minősülsz.

Normális körülmények között én azt mondanám, hogy ha már megszokott nálad, akkor maradjon veled a kutya, most már legalább tudják mi van vele, hol van, jó helyen van-e. De ha ezt folytatod, hogy ilyen bunkó proli vagy, hogy sunnyogsz meg lerázod őket, na ilyen embernél én csak azért sem hagynám a kutyát és igen, lehet hogy visszalopnám.

Az éremnek két oldala van. Te is nagyon feldúlt lennél, ha ellopnák a szeretett kutyád, aztán másfél év után talán ott lenne a szikra hogy talán ő az, erre az új gazdi ezt művelné, amit most te művelsz velük.

ma 12:38

Neked MNJK-s német juhászod van. Ők tetoválnak ma is, holott ÁTV szerint állatkinzás.

Dns vétel pedig nem jellemző ma a fajtáknál sehol sem, csak az nj-knél.

Megkeresed Dr. Pozsonyi Anikót a facén, vagy a neten.

Ő nagyon ott van kutyás jogi ügyekben.

Én is hallottam már olyanról, hogy kivágták a chip helyét, nem is egyszer..főleg törzskönyves kutyáknál, de bármikor előfordul. Nehéz eset ettől függetlenül, én sokáig gondolkoznék.

Ha az előző gazdi helyébe képzelem magam, a mostani kutyámmal. Pont egy éve van nálam, ha hirtelen eltűnne, fel sem tudnám dolgozni, tuti, hogy szétesne az életem, nekem ő a mindenem, vannak hibái, még is úgy érzem, hogy ő az eddigi kutyáim közül a legtökéletesebb, amelyik hozzám illik. Ha eltűnne/ellopnák, én nem adnám fel, keresném, kutatnám, és mindig ott lenne a remény. Lehet, hogy hoznék helyette másikat, de az úgy sem érne fel az ő szintjére, még egy ilyen kutyám az életbe nem lesz. Ha valahol értesülnék róla, hogy látták az én kutyámat, olyan mérhetetlen boldogság lenne úrrá rajtam, hogy az sem érdekelne, ha több ezer km-re van, egyből indulnék, hogy viszont lássam. Ha valaki érezte már azt a bizonyos legerősebb köteléket maga között és a kutyája között, az tudja, hogy semmi esetre sem mondana le a kutyájáról. Nem tudom, hogy milyen személyiségű a volt eredeti gazdi, és hogy tényleg nagyon szerette-e vagy inkább ez amolyan hiszti féle, de sajnos meg kell érteni őt is. Mert soha nem lehet tudni, hogy számára mit jelentett / jelent a kutya. Pl. láttam most egy kutyust, epilepsziában halt meg, és az a kutya egy beteg gyereknek segített, olyan szinten, hogy csak a kutya miatt, a kutyához való kötődése miatt kezdett el beszélni az addig néma gyerek. Tehát az, hogy dugdosod, és elbújsz a problémák elől, az nem megoldás, nagyon gyerekes, éretlen gondolkodásra vall.

Viszont a te szemszögedből is érthető, mint írtam, nekem 1 éve van kutyám, előttem volt gazdája, és tudom hogy sokkal jobb helyen van nálam, mint ott. Ha most elkezdene érdeklődni, hogy márpedig kell neki a kutya (a te esedetből kiindulva), akkor én is pánikroham-szerűen kiakadnék, és én sem akarnám, hogy találkozzanak, azt, hogy visszakapja, meg végképp nem. Nehéz eset, én mindenképpen leülnék megbeszélni, normálisan, normális hangnemben, hogy most akkor mi is legyen. Ehhez teljesen őszintének kell lennetek, mert másképp képtelenség lesz dönteni. Meg kell beszélni,hogy pl nála mennyit volt foglalkozva vele, meg nálad mennyit van. Milyen családban él (ha családdal laksz vagy ő ...) hányan ragaszkodnak hozzá, van-e másik kutyájuk, esetleg gondoltak-e már arra, hogy másik legyen., melyik helyen mit kapott enni, hol voltak kutyabarátai, ilyesmi..

Esetleg azt is lehetne, bár a kutyának nem biztos, hogy ez jó lenne, hogy néha együtt mentek sétáltatni/kirándulni. Mondanám, hogy egy kicsit itt, egy kicsit ott, de annak úgy is az lenne a vége,hogy valaki nem akarná visszaadni, abból megint nehéz ügy lesz.