Akik lenézik a kistestű kutyákat, mert "a kutya x méretnél kezdődik", azoknak hol van ilyenkor a nagy állatbarátsága?

Szerintem jellemzôen azért mert bunkók és ennyire beszûkült az életük, aki ilyen megjegyzéseket tesz, nem szereti az állatokat.

Nem szaporított, hanem tk-s, szûrt szülôktôl származó kiskutyám van, aki ráadásul jólnevelt (kell is mert elsôsorban futótárs). Mégis rendszeresen nyávognak, lepatkányozzák, vagy csak közlik, hogy az ô kutyájuk simán széttépné. Szóval az elmélet, hogy csak szaporított mini yorkikat piszkálják megbukott.

Amellett, hogy kutya mellett tanultam járni is, és azóta megszakítás nélkül van kutyám, soha nem vennék kistestű kutyát.

Nem utálom én őket, csak nem veszem kutyaszámba. Valahogy a kutya-macska-vadászgörény szinten vannak számomra, és a párom számára is.

De most tényleg, mi értelme van egy 2 kg-os kutyának?

Házat nem őriz, hosszú sétát nem bírja, nem véd meg, nem lehet egy jót birkózni vele. Csak kézmelegítőnek jó, amire tenyésztették pl. a King Charles spánieleket. Nem nagy tenyészcél.....

Nekünk van egy kistestű kutyánk, amit a párom apja talált, és megtartottuk. Sokkal nehezebben tanítható mint a nagyobbik kutyánk. Szerintem buta és nagyon önfejű, makacs, néha kifejezetten idegesítő is, de van amikor meg tök cuki. Volt hogy 25x dobtam le az ágyról, mégis visszajött. És ilyen dolgai vannak. Persze a végén csak én nyertem.

De nagyon stramb kutya. Egy keverék, de olyna mint egy kismalac és elég magas a fájdalomküszöbe. A nagy kutyákkal simán eljátszik a futtatón.

A másik kutyánnkal is egyész nap játszik a lakásban, az egy közepes méretű 15 kilós kuty, de állandóan ráugrál és a kicsinek meg se kottyan.

A futtatón a nagy 30 kilós kutyások szokták félteni, hogy jaj a kicsi így, úgy, nembaj ha odamegy hozzá?

De én nem féltem. Szoktam is mondani, hogy ez nem ilyen kis nyámnyila, bírja a gyűrődést. Csak persze van hogy tetőtől talpig összenyálazzák és akkor otthon lemosom.

Volt olyan, hogy a házunkba jött be egy kiskutyás csaj, és megkért, hogy kössem meg a kutyámat, merthogy ő így nem tud bejönni a kapun. Ezt a nagyobbik kutyámra érette, akkor azzal voltam lent. De én nem tudtam elképzelni, hogy mitől fél. Az én kutyám pedig normális. Akkor biztos az övé lehet hülye.

Megkötöttem az óhajára, de ő nem szokott idegenekhez odamenni és letámadni, óvatosan ismerkedik. Mindegy, azért a nő rámszólt.

Tehát szerintem inkább az emberekkel van a baj, nem a kutyákkal.

Állatbarát vagyok, de az ilyen emberektől a falnak tudok menni, mint az a nő is aki féltette a kis kutyáját a semmitől. A széltől is óvja. És pont ezek a kutyák lesznek az idióta ideg görcsök, mert a gazdi annyira imádja őket, hogy mindent rájuk hagy, és ha a kiskutya tegyük fel ugatós, akkor inkább elzavarja az idegen kutyákat előle, meg mindenkit figyelmeztet, ahelyett, hogy szocializálná a saját kis kutyáját.

Kiskutya is lehet normális, csak legtöbb esetben bolondok, mert a gazdik hajlamosak ezt a méretet nem kutyaként kezelni, hanem inkább egy plüss játékként. Babusgatják, öltöztetik, és nem nagyon nevelik.

Én szoktam azt mondani, hogy nálam a kutya x méretnél kezdődik, ez általában a spániel méret, innen a határ a csillagos ég.

Ez alatt én nem azt értem, hogy lenézem az ennél kisebb kutyákat és gazdáikat, hanem hogy saját magam mellé ilyet tudnék elképzelni. Most kaukázusim van, később husky-t szeretnék. Páromnak van egy tacskó-yorki keveréke, ő bőven a mérethatár alatt van, ettől függetlenül imádom, de nem tartanék kutyát az ő méretében.

Meg van még egy kifejezésem az apró termetű kutyákra, a macska. Amelyik kutya majdnem kisebb mint a macskám, az nekem macska, de ezt sem kell sértésnek értelmezni :)

Még egyszer mondom NEM NÉZEM LE azokat akiknek kistesű kutyájuk van (már ha azt tényleg kutyaként kezeli) és nálunk is VAN kistestű társnak tartott kutya. Ennek fényében értelmezd újra amit írtam :)

(a patkányozást én is bunkóságnak tartom, ettől függetlenül előfordult, hogy használtam amikor párom kutyájának nekiment egy csivavának kinéző valami az utca kellős közepén...)

Sajnos nagyon sokat tartják a "társkutyáikat" plüssként, meg díszként. Egyáltalán nem veszik figyelembe az általános szükségleteit, és hogy az az állat mégiscsak egy KUTYA. És bizony a gazdát minősíti, hogy mit nevel az állatából. Ezek sajnos néha még kinézetben sem közelítenek meg egy kutyát, nem hogy viselkedésben. Anyuci picike cicukája/babukája/ugyulubugyulucuncimókuscukorkája/ mondhattok bármit, nekem nem lesz valódi kutya.

Tisztelet a kivételnek.

Nekem volt kutyám, közepes termetű.

Egy kutya nekem, legyen képes, a lehetőségeihez képest, fára mászni.

Bemehessek vele a patakba.

Ne kelljen a sártól félteni, vagy hogy belefullad egy apró kis vízbe - szintén a patakban. Kiemelném, nem az a cél, hogy a kutya sáros legyen...

De a kutya, az egy társ. Tűzön-vízen-levegőben is akár.

Ahogy én edzem magam, ő is edzett legyen. Egy zsebkendőnyi kutyára inkább csak vigyázni kell terepen, mint egy kicsivel nagyobbra.

Lehessen vele túrázgatni.

Nem feltétlen van lenézve a kis kutya. De mint tudod, az emberek, akik valóban szeretik az állatokat, tudják, hogy olyan kutyát célszerű a további 10-15 évre választaniuk, amelyet nagyon tudnak szeretni. Mivel a társuk lesz.

Te kötnél kompromisszumot a legjobb barátodat illetően?

Az, aki tudja magáról, hogy nem lenne boldog egy kicsi kutyával, nem akarja a kutyát ennek kitenni, így eleve egy picivel nagyobbat szeretne. Még ha ez épp csak öt centivel nagyobb kutya is.

Szerintem pont hogy ott van az állatbarátság, a felelős választáson...

A lenézés részét én sem értem. Nekem a közepes kutyák tetszenek, mert a kicsiket nagyon féltem saját magamtól (százballábas vagyok kb.), a nagyok meg úgy elrántanak, hogy súrolom a földet..de ettől még nem nézek le senkit.

Azt nézem le, aki nem jól bánik a kutyákkal, és szaporítótól vesz, amit büszkén mond!

De egyébként ugyanígy van pl a suliban az, hogy jobban értékelik, ha kölyök, fajtatiszta, törzskönyves kutyát visznek oda, mintha egy befogadott, problémás felnőtt kutyával sétálsz be..(saját tapasztalat) :)

Mindenki mást szeret, nem kell ezen fenn akadni. Aki lenézi a kiskutyákat, annak nem is való kutya. Nem lenézni kell, hanem elfogadni a tényt, hogy van, akinek a yorkie jön be, van akinek az amstaff, van akinek a golden és van akinek a kaukázusi.

Mindenki mást szeret. Barátom pl pásztorkutyákért rajong...ismerősöm a labradorokért.. mindenki más:)