A házban szót fogad, a kertben, utcán pedig nem?

Jaj, félreértettél :=), nálunk nincs az a hagyományos "szigorkodás", amit eddig elértünk, azt csak és kizárólag kedveskedéssel, játékkal, simogatással, jutalomfalatokkal sikerült. Úgy szeretjük, mintha a gyerekünk lenne (na lesz, aki meg ezt fogja félreérteni :=) ), nincs kiabálás, kemény hang, stb. A legnagyobb büntetés, ha valami disznóságot csinál, akkor hátat fordítok neki és mással kezdek foglalkozni. Ettől gyorsan összekapja magát.

Amúgy lassan két éve van nálunk, mindennel boldogultunk (bent megtanulta, hogy pl. a konyhába, fürdőszobába, az emeletre nem mehet, akár nyitva lehet az ajtó, akkor sem csábul el, abszolút szobatiszta, stb.). Csak a szabadban vetkőzik ki magából, olyankor úgy viselkedik, mintha nem is ismerne minket, mintha félne tőlünk és ez nagyon rossz.

Valahogy mégis el kellene érnünk, hogy szót fogadjon kint is...kérdeztünk egy-két kutyaiskolát, amit ismerősök ajánlottak, de öreg kutyával nem szívesen foglalkoznak és nem nagyon szeretnék egy idősödő kutyát szigorral trenírozni, félek, hogy még több sebet ejtene a kis lelkében. Viszont csak meg kell vele értetni valahogyan, hogy kint is én vagyok a gazdája. Így marad a "házi" praktika. Ha valakinek van javaslata, köszönettel fogadom.

Köszönöm, megpróbálom! Most vár a házimunka, de délután neki is látok.

A kert mint jutalom -tegyük hozzá, szerencsére- nem megy, mert reggeltől estig kint van, övé az egész kert. Marad a játék és a nasi mint jutalom. Sokat vagyunk egyébként is a kertben, majd megpróbálok kicsit "keménykedni", ahogy leírtad. Remélem, nem rémül meg, hogy akarata ellenére magamhoz húzom. Majd viszek sok jutalomfalatot neki :=).