Ez szeparációs szorongás lehet?

A kutyám 1 éves múlt. Mikor elmegyek otthonról, egyszerűen üvölt, kb 10-15 percig, utána alszik, egészen addig, amíg meg nem hallja, hogy jövök haza, akkor újra rákezd. Eddig az előszobában volt, amíg nem voltam itthon, egy ideje átköltöztettem a konyhába, hogy ne jutalmazzak rá az ugatásra azzal, hogy belépek a lakásba. Csak akkor engedem ki, mikor abbahagyta az ugatást, de ilyenkor is csak az előszobába. Mikor lehiggad, és lefekszik, nem kukucskál rám a nappaliba engedem be magamhoz.

9 hetesen hoztam el a tenyésztőtől, azonnal elkezdtem szoktatni a magányhoz, de kb 5 nap múlva a barátomat baleset érte, rohannom kellett vele a kórházba, ahol azonnal műtötték, én pedig megvártam. Onnantól jellemző rá ez az ugatás.

Voltunk kutyaoviban is a problémával, ahol sikeresen tönkretették a szocializációs törekvéseimet (azóta minden kutyát ugat) erre a problémára pedig annyit mondtak, hogy várjak nyugodtan, majd kinövi. Az iskola nevét nem szeretném leírni, mert elég ismert suliban próbálkoztunk.

Naponta 5-6x viszem sétálni, a legkorábbi 6.30-kor van, a legkésőbbi éjfél körül. Emellett én kb napi 1 órát játszom vele, és tanulunk, a barátom pedig 25-30 ercet játszik vele naponta.

A szorongása mellett egyre több már probléma merül fel. Már nem hallgat rám, csak ha demonstrálom az erőmet (ilyenkor viszont azonnal), az utcán minden kutyát megugat, 1-2 napja éjjel az embereket is, bár ezt be tudom annak, hogy kétszer megtámadtak az utcán minket éjjel, amit tudtam hárítani, de mostanában beteg vagyok, és érzi, hogy nem vagyok a toppon se erőnlétileg, se pszichikailag.

Egyre élhetetlenebb a helyzet. Jövő hónaptól újra akarom vinni őt egy másik iskolába, mert ez tarthatatlan.

A barátommal eléggé más szellemben neveljük, ő inkább bünteti, ha rosszat csinál (még akkor is, ha később találjuk meg a nyomokat), én is megbüntetem, ha rajta kapom, de inkább jutalmazok.