Hogy gondolkodhat így sok kutyás?
Van egy matuzsálemi németjuhászom, 1 évesen került hozzám, ez volt 19 éve...
Van neki kis kerekes kocsija, mert a hátsó lábait nemigen tudja használni, fél szemére vak és hát picit süket is szegény... Rengeteget vagyok vele, szinte egész gyerekkoromban velem volt, és hát az utolsó pillanatig gondozom és szeretem és látom rajta, hogy boldog... Viszont minden környékbeli kutyás támad, kibeszélnek a hátam mögött, hogy állatkínzó vagyok, mert nem altattatom el...
Mégis hogy a francba gondolkodhatnak így emberek? Nagyanyám is alig tud járni, mégsem akarja, hogy elaltassák...
Nem akkor ha megoregszik, hanem ha mar annyira oreg hogy szenved tole. Az is az allattartas felelossegehez tartozik, hogy nem hagyom szenvedni az allatot csak azert mert onzo vagyok es nem birom elengedni.
Ezt most csak ugy altalaban mondtam, nem konkretan a te esetedre.
Amennyiben az allat annyira oreg hogy szenved vagy gyogyithatatlan beteg es attol szenved, akkor de, azt jelenti.
Megint abba a hibaba esel, hogy emberekre vonatkozo erkolcsi/lelkiismereti szabalyokat akarsz allatokra alkalmazni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!