Miért van az, hogy a kutyások arra buzdítanak mindenkit, hogy inkább fogadjon örökbe, minthogy vásároljon vagy "létrehozzon" kölyköket, de gyereket meg mégis szülnek inkább minthogy örökbefogadnának?

Az állatbarátok sok gazdára váró menhelyi,gyepmesteri telepen élő kutya sorsát a szívén viseli. (Én ebbe a kategóriába tartozok).

Nagyon szeretném, ha lecsökkenne az elaltatott kutyák száma, nekem csak befogadott kutyáim voltak eddig.

És úgymondd, megpróbálják, mert a sok tippből van, aki elgondolkozik rajta, és örökbefogad. Ez nagy boldogság. Mellesleg a "létrehozás" nagyon nem helyes, főleg, mert ennyi állat van menhelyen, vagy hal meg kínok közt a felelőtlen emberek miatt.

Persze vannak tenyésztők, és biztos, hogy egyszer nekem is lesz tenyésztői, törzskönyves kutyám, de egyenlőre elvagyok a 2 befogadott kutyuskámmal:)

Ha érdekel a téma, olvasgass a szaporítói kutyák és tenyésztői TÖRZSKÖNYVES kutyák különbségeiről.

Gyereket csak akkor lehet örökbe adni hogyha a szülő teljesen lemondott róla. De ezek a szülők akik nem tudják a gyereküket felnevelni, mert alkoholisták, vagy mert már a 20-adik gyereket szülik és nincs pénzük rá hogy eltartsák őket, nem mindig mondanak le a kölykükről. Azok intézetbe nőnek fel és szeretethiányos felnőtté vállnak.

Közben akik örökbe akarnak fogadni, azok ott állnak sorban. Egy-egy örökbefogadható gyerekre évekig kell várniuk és akkor sem lehet válogatni. Kapnak egy lehetőséget 2 év után pl hogy felajánlanak nekik egy cgnygyereket, majd el kell dönteniük hogy kérik e vagy sem. Ha igent mondanak akkor sem olyan egyszerű a dolog, mert a gyerek pl valahol vidéken van, le kell utazgatni hozzá, mertvan egy beszoktatási időszak, amikor a kicsit hozzászoktatják a nevelőszülőkhöz, és ha neked van munkád, azt fel kell rúgnod és lemenni vidékre, bérelni egy panziót, ott lakni mittudomén meddig, amíg a beszoktatás tart, vagy pedig 2 naponta le kell menned kocsival. Aztán mire nehezen odaadják a gyereket, utána még jönnek hozzád ellnőrizgetni, hogy rendben van e a lakásod, jól van e a gyerek, sikerült e beilleszkednie, meg ilyenek.

"Én állat- és gyermekszerető is vagyok, csak azért jött ki belőlem ez a kérdés mert sokszor úgy látom, hogy egyes kutyás emberek fejében felborul az egyensúly és jobban kiáll, empatikusabb, többet tesz a kutyákért, mint az emberekért, gyerekekért. Szerintem ez nem normális."

Ennek is megvan az oka. Ha körülnézel, az állam ezerféle segélyt nyújt az embereknek, vannak árvaházak, intézetek, amiket nem az ott dolgozók tartanak fenn a saját keresetükből, kapnak enni, van fedél a fejük fölött, foglalkoznak velük, a hajléktalanoknak van szálló, ingyen konyha, közmunka, stb. És mégis rengetegen hátbadöfik a segíteni akaró embereket... Én akkor rendültem meg ezzel kapcsolatban, amikor olyanokat láttam és tapasztaltam, hogy a 25 éves életerős férfi egy idős asszonytól kunyerált pénzt és még neki állt feljebb amikor a hölgy rákérdezett, hogy miért nem megy el dolgozni, vagy amikor ételt adnál a hajléktalannak, az meg vagy kidobja a kukába vagy hozzád vágja, hogy neki pénz kell. De olyan is történt már velem, hogy egy idősebb nő kért pénzt gyógyszerre... mondtam neki, hogy elmegyek vele a patikába és kiváltom neki nagyon szívesen, de persze azt nem akarta, meg már megvan rá a pénze csak 500 forint híjja van... adtam neki végül és tudod mi volt? Másnap ugyan arra járt ugyan úgy kéregetni, a vicc az hogy még hozzám is odajött megint, mert nem ismert meg... Úgyhogy az ilyen emberek menjenek a fenébe! A gyerekek is megszöknek az intézményekből, aztán aluljárókban, sikátorokban bandáznak, cigiznek meg kunyerálnak, a kamaszok már késsel is rámennek az emberre...

Ennek fényében már én is azt mondom, hogy aki tudja, az mentse az állatokat, mert az emberek már menthetetlenek!

Ha 15 éve kutyázol akkor azt is biztos tudod, hogy az állatmenhelyeknek egy forintot sem ad az állam, nincs ingyen kutyakaja, az önkénteseket/gondozókat se fizetik, sőt, ha egy kutya már esélytelen hogy gazdásodjon, akkor elaltatják. Nem mellesleg a kóbor kutyákat lelkiismeret furdalás nélkül gázolják el, kínozzák és csonkítják meg szimpla szórakozásból, és senki nem szól ez ellen semmit, mert nekik nincsenek jogaik, mint a hajléktalanoknak. Szerintem ők sokkal jobban rászorulnak a segítségre, és minden tiszteletem azé, aki munka mellett még rájuk is szán időt és pénzt a saját életéből. Ezért támogatok én is egy menhelyet az adóm 1%-ával.