Végleg elronthattam a kutyámat, vagy van még esély? (falkavezérség)

Ugyan már, ne mondj ilyen butaságot, hogy végleg elrontottad.

Soha nem késő kutyát nevelni.

Tanács? Ne görcsölj annyit a falkavezérségen meg a szabályokon. Az nem jó. Érzéssel csináld. Legyél következetes, érvényesítsd mindig az akaratodat. Inkább ésszel hass rá és ne fizikai erővel. Nem az a lényeg, ki megy ki meg be az ajtón először, hanem a kutya egész viselkedése, hozzáállása. Ha lazán kisétál a kutyám előttem és közben néz hátra, hogy jövök-e, azzal nincs semmi bajom, de ha mögülem már tolakodna, na azzal már van, érted? :)

Ne görcsölj annyit. Azt és úgy engedd a kutyádnak, ahogy neked tetszik és ne ragaszkodj görcsösen a szakirodalomhoz. Kutyasuli jó ötlet, de azt se görcsösen csináld :)

Egy éves. Valószínű kamaszodik is a szentem, az meg hasonló az emberek kamaszodásához: kekeckedik, próbálkozik, az élőfába is beleköt és persze elfelejt jó néhány olyan alap dolgot, amit 2 hónapos kora óta tud.

Ha igazam van és tényleg kamaszodik, akkor nem te csellóztad el a kutyát, hanem egy normális folyamatról van szó. Viszont magától nem lesz jobb, neked kell vele újra (és újra és újra és újra...) letisztáznod a játékszabályokat, különben elkanászodik. Ha úgy érzed nem tudod kezelni, menjetek el kutyasuliba.

Nincs elrontva semmi. Milyen fajta-méretű kutya egyébként?

Az én kutyám is féltette előlem a csontját, staffordshire terrierről beszélek..igencsak oda akart kapni, mikor odanyúltam. Én ezt úgy oldottam meg, hogy eljátszottam párszor, hogy lerakom a csontot valahova, és ha meglátta, rákiabáltam, hogy neeeeeem, odamentem felvettem, elvittem. Aztán mikor már nem akarta elvenni, odavittem hozzá, a kezemből hagytam, hogy rágcsálja (nagy csontról van szó), és közben folyton simogattam. Ezt sokáig csináltam vele. Aztán letettem a kezemből de a simogatást nem hagytam abba. Plusz folyamatosan dícsértem, ez nagyon fontos. Volt, kb 3-4 alkalommal, mikor a fejét simogattam, hogy elkezdett morogni, na azonnal megfogtam a grabancánál arrébb löktem, és határozottan rászóltam, hogy nem szabad (kis káromkodással,de ugye azt úgy sem érti).. Utána direkt kiéheztettem csontra, és valahogy sikerült azt elérnem, hogy megérti, hogy nem védheti előlem a csontják, sőt nem is kell, mert nem fogom megenni előle, de bármikor elvehetem. Ma már ott tartok, hogy beletúrhatok a szájába, bármiféle morgás, idegeskedés nélkül.

Nagyon válogasd meg a kutyaiskolát, mert ahova én mentem, ott azt mondta egy jó kiképzőnek hitt hapsi, hogy nem baj, ha félti a csontját, az ő kutyája is félti előle, és nem tudná elvenni tőle..(na itt kezdtem el kételkedni a tudásában..)

A fésülés-harapást is jobban megfigyelném, nekem a berni pásztorom volt olyan, hogy a farkát és fenekét útálta, ha fésültük, és úgy csinált, mintha megharapna, de esze ágába se volt, néha észre se vettem, hogy bekapja a kezemet, csak onnan, hogy melegség van. Annyira gyengéd volt. A mostani staffom is néha hisztizik, de ő se tudna megharapni, csak amolyan "gazdi hagyjál már a fésüléssel oldalt"... amúgy ő tűri a fésülést, csak 10perc után már unatkozik nagyon, nem igazán bír megállni egy helybe ilyen sok ideig:D

A menhelyen volt egy mudi keverék, őt mikor fésültem, ő oda is kapott a kezemhez, mikor az oldalát/hasát fésültem, kicsit sebes is lett, én folyton rászóltam, hogy nem szabad, és a fejét visszafordítottam egyenesbe. Ja, és nem kaptam el a kezemet az oldaláról, hanem ott tartottam. És 5 alkalom után beletörődött a sorsába, és onanntól kezdve csak nekem ,de hagyta magát megfésülni:D

Mindenképpen menj vele suliba, jobb helyeken kérik is az oktatók, hogy mutasd meg, hogy milyen szinten kap oda fésüléskor..vagy csontevésnél.

Jaaaaj, így már érthető a reakció. Csak szimplán ő volt a főnök a barátaidnál, és most ezt nálad is megakarja mutatni, plusz közben kamaszodik is. Semmiképpen se hagyd rá, szerintem pár alkalom után visszagördül minden a régi kerékvágásba:) Nagyon cuki lehet a tacskó-roti páros :)))

Legyél vele sok időt, sétáltasd sokat, hogy megint megszokjon téged is és a szabályaidat :)