A mudi milyen fajtákból alakult ki?

Valószínű elég sokból. A horvát juhászkutya (ami régebbi mint a mudi), a szerb juhászkutya, valószínű valamilyen álló fülű fajta, akár német juhász fajták (ne a maira gondolj), belga juhász fajták, spitzek is lehetnek benne.

Igazából a 9 "ősi" magyar fajtából a pumi és a mudi nagyon fiatal fajta, XVII-XVIII. században alakultak ki, szóval egyáltalán nem ősiek. A drótszőrű vizsla pedig már a XX. században lett létrehozva, bár a sima szőrű is csak valamikor a középkor derekán.

Ami ősinek tekinthető, az a kuvasz és a magyar agár (bár őket Széchenyi "áldásos" tevékenysége miatt kissé keverték az angol agárral, de szerencsére nem tettek akkora kárt benne, mert csak a Budapest környéki állomány lett "megfertőzve".

A komondor ősi, de kérdéses, hogy vajon a magyarok vagy a kunok hozták be. Lehet mindkettő. Ez már a múlt homályába vész örökre. Mindenesetre mivel a kunok beolvadtak, ezért ősi magyar fajtának tekinthető.

A vizsla és az erdélyi kopó a középkorban jött létre, amikor az ősi fajtának tekintett pannon kopót keverték a nyugati vizslafélékkel. A pannon kopó vagy kihalt vagy az erdélyi kopó az, csak más nevet kapott.

A puli ősi, de hogy mennyire magyar, az szintén kérdéses és az is, hogy mikor került a magyarokhoz és miért tűnt el máshonnan.

Létezett még egy fajta, amit említenek, a magyar szelindek (azaz masztiff), ez többé-kevésbé valószínű, hogy a komondor egy másik elnevezése, mert a legnagyobb kutyákra használták a szelindek szót. A komondort nagyon sokáig pl. selyemszőrű farkaseb néven említették.

Úgy tudom, igen.

Egyébként én is néha kérdőn nézek az "ősi" magyar fajtákkal kapcsolatban. A magyar agárról a török idők előtt nem tesznek említést, szóval lehetséges, hogy a törökök hozták be (maga az agár szó meg szláv); az erdélyi kopót viszont XIX. század előtti forrás tudtommal nem említi (1820-ban írnak róla először, azt hiszem), és jelen ismereteink szerint a stájer kopó Erdélybe bevitt helyi változata.

Sokszor szoktak hivatkozni a Képes Krónika egyik kutyaábrázolására, és mindig annak a fajtának az ősét fedezik fel benne, amelyikről éppen szó van.:-))

Pár éve meg a kutyás lapokban arról írtak, hogy egy romániai fajtát akarnak elfogadtatni az FCI-vel, amit néhány évtizede még esztenakutyának, ma kalibakutyának hívnak, és hogy az is "ősi magyar fajta", "nem hagyhatjuk, hogy a románok elvegyék ezt a nemzeti kincsünket is" (merthogy Románia lett volna a fajtagazda ország, ami logikus is, tekintve, hogy csak ott lelhető fel, és mindig is a román havasi pásztorok kutyája volt...).