A kutyám morog, harap. Mit tegyek?
válasza: válasza: válasza:Nem kicsit van a fejedre nőve a kutya. Mit csináltál eddig konkrétan, amivel a morgásról próbáltad leszoktatni?
Egyébként ilyen esetben úgy kell megértetni a kutyával, hogy ez a viselkedés elfogadhatatlan, hogy abból ő is értsen, és eszébe se jusson, hogy ezt megteheti.
Az első kutyám, még kamaszként, egyszer morgott rám (oda nem kapott), és utoljára. Leordítottam a fejét, jól megráztam. Mit képzel?! Na az volt az első és egyben egyetlen alkalom.
Tudom, tudom. Az volt eddig a baj, hogy majomszeretettel neveltük. A fenekére csaptam, és ordítottam vele, de csak jobban morgott, így kiküldtem a szobából. De azóta is és nem tudom már hogy mit csináljak..!!! Ma volt, hogy odahajoltam hozzá, és odakapott... Akkor megakartam rázni, de úgy vicsorított, hogy szinte megijedtem tőle. Kiakartam küldeni, de nem ment. Hiába, bármit csinálok, nem megy... Elég furcsa, elmondom hogy néz ki ez az egész.:
Odamegyek hozzá, megsimogatom, és elkezd morogni. Akkor én rászólok (szinte kiabálok) és vagy az orrára koppintok, vagy a fenekére csapok. Ekkor ő már vicsorít, és még mindig morog, de picit a bal vagy jobb felére fordul. Agresszív feje van, és kiküldeném, de még jobban morog, és a hátára fekszik. (mintha megadná magát, de mégsem.) Ha én már abbahagyom, akkor utána odajön hozzám, és túrja a kezem, olyankor nem reagálok rá, de egyszer megpróbáltam akkor kedves lenni vele, hát mit kapok?! Megint ugyanaz...
válasza: válasza:Kedves utolsó!
Nem azt kérdeztem, hogy tartsunk-e vagy ne tartsunk kutyát! Azt kérdeztem, hogyan lehetne orvosolni ezt a problémát. Szerinted nekem ez így jó? Ha jó lenne, akkor nem írtam volna ki. Ne tartsunk kutyát? Nem fogom őt elajándékozni lassan 5 évesen...
válasza:"Nem vagyok férfi... Lány vagyok, GYEREK! Nem fogom az 5 kilós kutyámat falhoz csapkodni, meg kizárni a szobából... Nekem ez felfoghatatlan, hogy hogy lehet ilyet csinálni. Az egyik családtagom ezt csinálta. Rosszat csinált?! Nekidobta a kútnak, és azt hittük, hogy leszakadt valami belső szerve, mert nagyon durván odadobta... A kutya azóta nem is mer ránézni... Én nem azt akarom, hogy féljen tőlem! Márpedig az lenne a vége, ha ilyeneket csinálnék. Én csak azt szeretném, hogy igazak legyenek a mesék, és végre ő is egy olyan kutya legyen, aki a gazdáját soha nem hagyná el, és a hűsége, a szeretete olyan lenne, mint senki másé. Én sosem bántottam őt úgy isten igazából... Én szerettem, és mégis ezt kapom. Nem értem..."
Erre reagálnék: egy kutyát nem úgy kell szeretni, mint egy kisgyereket. Neki szüksége van rá, hogy te legyél úgymond a főnök és ne ő. Érzi rajtad a bizonytalanságot, ezért ő érzi magát feletted állónak, aki fegyelmezhet téged, holott ennek fordítva kellene lennie. Ő, a kutya is boldogabb lenne.
De, el kéne érned, hogy tartson tőled. Azaz, hogy tiszteljen. És ha ez drasztikusabb eszközökkel megy csak, akkor azt kell alkalmazni. Persze sérülést ne okozz neki, de attól ne félj, hogy ártasz a lelkivilágának. Ez a helyzet, ami van, sokkal károsabb neki is.
Hidd el, ha sikerülne ráncba szedned, akkor alakulna ki utána az a kapcsolat, amire vágysz.
Ha ténylegesen harap, akkor adj rá szájkosarat/kösd be a pofáját egy rövid időre.
De, igenis dobd ki a szobából. Igenis vágd pofon, ha kell. Valahogyan meg kellene tanítani neki, hogy nem tűröd tovább ezt a viselkedést nála. Nem ez a cél?
Javaslom, menjetek el egy olyan kutyaiskolába, ahol ilyen jellegű problémák kezelésében is segítenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!