Igaz, hogy a kaukázusi, közép-ázsiai, sarplaninai, tibeti masztiff, és kangal fajták sokkal keményebb, megbízhatóbb területőrzők, mint a mi magyar kuvaszunk és komondorunk?

Kedves Utolsó!

Ha meg szabad kérdezni, a 20:39, 10:08, 20:44, 23:43 válaszokat is te írtad?

Csak azért kérdezem, mert mindegyiknél az van, hogy a válasz írója 89%-ban ad hasznos válaszokat, viszont furcsa, mert nem illeszkedik össze a 4 írás, amennyiben te írtad őket!

Am. köszi a válasz(oka)t!!!

Én így látom most:

A kaukázusi, közép-ázsiai, sarplaninai, tibeti masztiff és kangal fajták nem keményebbek sem a kuvasznál, sem a komondornál, csupán más az alaptermészetük. Ezek pörgősebb, élénkebb, aktívabb kutyák, náluk az agresszió nap mint nap megmutatkozik ott, hogy naphosszat a kerítésnél őrjöngenek, míg a komondor csendben van és pihen, közben viszont éberen figyeli, mi történeik körülötte, és csak akkor lendül akcióba, ha nyomós oka van rá. Ezért egyesek úgy tartják, hogy ez egy lusta, tunya kutya, nem őriz, inkább alszik. A kuvasszal más a helyzet, az megint csak egy elevenebb kutya. Az, amit valaki itt írt a komondorról, hogy a szomszédjához a komi mellett simán bementek, először hihetetlenül meglepett, azt hittem, hogy óriási gáz van, de amikor leírtad a történetet a sarplaninai-ról, akkor kicsit megnyugodtam. SZERINTEM MINDEN FAJTÁNAK VANNAK PROBLÉMÁI, MINDEGYIKNEK VAN ROSSZ HÍRE, NEM CSAK A KOMONDORNAK. KAUKÁZUSI JUHÁSZRÓL IS HALLOTTAM OLYAT, HOGY MEGFUTAMODOTT A BETÖRŐ ELŐL, ÉS A KÖRNYÉKEMEN IS LAKIK EGY KAU, AZ EGY NAGYON BARÁTSÁGOS KUTYA, KERÍTÉSEN BENYÚLOK ÉS MEGSIMOGATOM, AKKOR IS HA NINCS OTT A GAZDA. Jól látom a helyzetet szerinted???

Mit gondolsz, ha szeretnék magam mellé egy kutyát, társnak és területőrzőnek, választhatok kuvaszt, vagy komondort? Ma is megállnák a helyüket ebben a szerepkörben? És melyiket ajánlanád inkább?

Nagyon szépen köszönöm a sok segítséget kedves utolsó :)

A mi családunkban az a helyzet, hogy majdnem mindannyian a magyar fajták elkötelezett hívei vagyunk. A kérdést azért írtam ki, mert mostanában egyre többen akarnak lebeszélni engem a magyar fajta pásztorkutyákról, mondván, hogy már nem olyan bátrak, mint régen, és ajánlják helyettük a kaukázusit, középázsiait, sarplaninait, hogy azok bezzeg meg milyen kemények! Nekem ezek közül egyedül a kau szimpatikus, vele vannak jó emlékeim, de a magyar fajták szimpatikusabbak. Viszont mostanában annyi kritika éri a használhatóságukat, hogy elgondolkodtam, talán van valami valóságalapja a dolognak. Mert nekem a kutya elsősorban társ, másodsorban pedig területőrző, erre pedig kemény kutya kell. Ezért mondtam, hogyha igaz amit beszélnek, akkor nekem nem való se kuvasz, se pedig komondor, mert akkor éles helyzetben nem számíthatnék rá. Viszont az írásaid sokat változtattak a hozzáállásomon, hiába írta le valaki azt a történetet a komondorról, amikor beengedte az idegent és hagyta, hogy kipakolja a házat. Ilyen minen fajtánál előfordul nemcsak most, régen is voltak olyan kutyák. Ezért volt a természetes szelekció, hogy ezek a kutyák ne kerüljenek tenyésztésbe, csak az, amelyik félelem nélkül szembe száll a nyájra támadó ellenséggel, legyen az betyár, farkas, vagy esetleg medve. A gyenge, félénk, beteg kutyák vagy a harcban haltak meg, vagy a pásztor hajtotta el őket a gulya mellől. Ma ez a természetes szelekció nincs, a selejtezés a tenyésztők kötelessége, ezért kell a kutyát tenyésztőnél vásárolni, nem pedig szaporítónál. Azonkívül hogyan is lehetne elvárni egy mai komondortól, vagy kuvasztól, hogy a félelem legkisebb jele nélkül fogja meg a betolakodót? Hiszen ma nem dolgoznak aktívan! Régen nem úgy éltek a kuvaszok és komondorok, mint ma. A leválasztás után szépen kirakták őket az istállóba vagy karámba az állatok közé, hogy szocializálódjon. Látta idősebb társait munkában, eltanulta tőlük, hogyan kell dolgozni. Napi kapcsolatban álltak a pásztorral és a védendő nyájjal, az őrizendő terület határait pedig nem lépték át. Megtanították nekik, hogy az emberekben nem szabad bízni, a közeledő idegent meg kell ugatni, ha abból nem ért, akkor megfogni. Ma ez nem így van. Ma a kölyök a leválasztás után általában a meleg házba, vagy fűtött kennelbe megy, és jól megy a dolga. El vannak kényeztetve sok esetben, elhagyhatják a területüket, hiszen sétáltatják őket, és ami a legfőbb, hogy szocializálva vannak. Megtanítják nekik, hogy az idegenek jó szándékúak, akikben meg lehet bízni, kiállításokra járnak velük, ahol egyenesen alapkövetelmény, hogy minimum közömbös maradjon, ha a bíró a szájában turkál, vagy az emberek fogdossák a szőrét. Egy kutya nem lehet egyszerre jól szocializált, jólnevelt, a 21. század követelményrendszerének megfelelni képes kiállítási sztár, és mellette egy kőkemény területőrző, aki éles helyzetben első alkalommal is ugyanolyan jól helytáll, mint 100 éve az ősei, akik nap mint nap őrizték a vagyontárgyakat. Ez lehetetlenség, nem lehet ilyet kérni egy kutyától. Ha a kuvasz/komondor kint van egy falusi portán, annak határait soha el nem hagyja, akkor kemény lesz. Ha a leválasztás után kikerül egy nyáj mellé vagy egy lovardába őrkutyának, még keményebb lesz, és a lehető legmagasabb szinten fogja ellátni őrzési feladatát, úgy, ahogy 100 éve, akkor is, ha éppen egy aranykoszorús mestertenyészetből való. Nem számít, mert a génjeiben van. De egy panellakásban tartott elkényeztetett kutyuli-mutyulitól, vagy egy kiállítási ebtől nem lehet elvárni még azt sem, hogy egy éles helyzetben bátor legyen. Ha nyáj mellett élne, biztosan nagyon bátro lenne, mert ott nincs mese, munka van. De luxuskörülmények között a kuvasz/komondor is elpuhul és az összes többi kutya, ez fatától függetlenül így van mindegyiknél.

Másrészt pedig én nem azt tapasztalom, hogy nem lennének kemények. Én is tudok mit mesélni, vannak tapasztalataim, de azt gondoltam én csak szerencsés vagyok hogy a jobb egyedekkel találkozok. Nemrég pl. a Rákospatak partján egy kuvasz majdnem nekemugrott. Miért? mert feléjük mentem, és azt gondolta, hogy veszélyt jelentek a gazdájára. 3 méterrel megállt előttem és habzó szájjal ugatott és csak azért nem támadott, mert a gazdája kiabált neki, hogy álljon le. De nekem jött volna, olyan vehemenciával futott felém. Komondorral is volt már olyan, nem is egyszer, hanem háromszor, hogy támadólag vagy védelmezően lépett fel velem szemben, és minegyik kiállításon történt. Mondjuk amikor megpróbáltam a közelébe menni egy kennelben fekvő alig több mint egy éves szukának, és amikor márcsak félméterre voltam tőle, akkor kirobbant, és szerencs volt, hoyg kennelben van, mert külömben nekemjött volna. addig nem volt baja, amíg kétméterről figyltem, de nem akarta, hogy bizalmaskodjak. Tényleg az lesz a jó, ha a személyes tapasztalatombnak hiszek, és nem a pletykáknak. Én a komondor felé hajlom, ő illik igazán az én személyiségemhez. A kuvasz nekem túl hirtelen természetű. De pl. a testvérem meg a kuvaszért van oda teljesen, nagy csodálója a fajtának, ahogy én is a komondornak. Csak a pletykák miatt elbizonytalanodtam egy jó ideje, és nagyon hezitáltam, hogy esetleg tényleg egy keleti pásztorkutya lenne az ideális nekem, de annyira szeretem a fajtát, hogy kitartottam és ennek úgy érzem meglesz az eredménye, mert kezd visszaállni a helyzet a régibe, kezd visszaállni a bizalmam. Rájöttem, hogy néhány rosszindulatú kritika nem tántoríthat el a fajta mellől, hiszen ideggyenge egyedek mindig születtek-születnek-születni fognak minden fajtánál, mint mondtam ezért van a szelekció, és ez azért van mert a kutya is élőlény, és semelyik élőlény se tökéletes, nem gyárból jönnek ki a kutyák, hogy mindegyik ugyanolyan jó legyen. A jót kell tenyészteni, a rosszat pedig elnézni, mert egy-egy labilis (félénk vagy gyanakvó) egyed minden fajtánál előfordul, ez nem minősíti a fajtát, erről a fajta nem tehet, nem szabad ezért leírni. Az illető akkor pekhes volt, hogy kifogott egy idegbeteg példányt, de ettől még a kuvasz, a komondor vagy a többi pásztorkutya ugyanolyan jó, ezek csak a szabályt erősítő kivételek. Tehát in a komondor mellet maradok, és remélem, hogyha majd az életkörülményeim megengedik lesz egy ilyen fajta kutyám, mert nagyon jó fajta, azt mondják, hogy a kis egyedszám és az azonos tenyészcél következtében az állomány nagyjából egyöntetű, egységes, homogén, és az idegrendszeri gyengeség jóval kevesebb, mint más felkapottabb pásztorkutyánál. Mégegyszer nagyon szépen köszönöm a segítségedet!

Remélem, még visszanézed a kérdést kedves utolsó válaszoló, mert ha nem gond, még kérdeznék tőled valamit! :)

Mesélted a történetet a komondortenyésztőről, akihez bement az állatorvos ismerősük, és nagy pekhére ott is töltötte az éjszakát, meghogy az ő kutyái nagyon harciasak, nem tudtad megközelíteni őket, mert morogtak stb...Azt szeretném megkérdezni, hogy véletlenül nem tudod ennek a kennelnek a nevét vagy a tenyésztő nevét? (mert lehet, hogy névről ismerem). Köszi előre is!

Szia!

Én Zuglóban lakom, egy Cinkotai utat keresztező utcában. Kertes házban lakom, az udvara 100 nm, és a környéken általában ez az átlag, ezért gondolom, hogy nem való ide komondor. Persze van itt is olyan aki, kuvaszt tart, és teljes életet él, de azért mégsem ez a nekik való környezet. A felüljárón túl, Rákosszentmihály, na az már igen. Az is kertvárosi rész, vannak olyan utcái is, amik egészen vidékies benyomást keltenek, nagyobbak a telkek, van aki csirkéket is tart, hatalmasak a kutyák, stb...Van is ott egy komondor, az egy gyönyörű kutya.

Megnéztem a képet, amit küldtél, hát a te kutyád is gyönyörű! :)

Tisztára olyan, mintha egy törzskönyves kiállítási kutya lenne, sztem egy kis felkészítés után simán győzhetne is. :)

És te merre felé laksz?