A rossz kutyák boldogabbak?

Nem, ez nem igaz.

A jól nevelt kutyák a boldogabbak, mert ők mehetnek sokfelé a gazdival, játszhatnak póráz nélkül (hiszen behívhatók), színesebb az életük, nem unatkoznak.

A filmet nem láttam.

Szerintem ez a kutyáknál is úgy van, mint az embereknél / gyerekeknél.

Egyrészt személyiség kérdése, pl. egy munkakutya szerintem szereti a feladatokat és szeret alkalmazkodni, meg ha megmondják, mikor mit csináljon, mert akkor érzi úgy, hogy "rendben mennek a dolgok" és akkor érzi biztonságban magát, ha erős a falkavezér. Nyilván vannak olyan kutyák is, akik ezt nem igénylik, és inkább a maguk feje után szeretn(én)ek menni.

Másrészt a "rosszaság" típusától is függ: amelyik rosszaság a természetéből fakad (pl, egy kotorékebnek az, hogy felássa a kertet:S), az neki tényleg boldogság forrása, de van olyan "rosszaság" is, amit csak unalomból csinálnak, ez egy jelzés a gazdinak, hogy foglalkozni kellene már vele!

Szerintem ebben is a középút a legjobb: legyen néhány alapvető, áthághatatlan szabály, de bizonyos esetekben legyen meg a saját mozgástere a kutyának átvitt értelemben is, nem kell leszabályozni az egész életét. És a természetéből fakadó rosszaságokat (legalább bizonyos esetekben) el kell nézni neki. Pl. a mi kutyánk is imádott ásni - anyám virágoskertjében meg néhány más helyen ez tabu volt, de volt a kertnek 2-3 pontja, ahol engedtük neki - nagy élvezettel csinálta:)

Sok kutya a "rosszasága" azzal jár, hogy ő veszi át a falkavezéri pozíciót. Ez egy átlagos kutyának, egy városi, falusi környezetben elképesztő hatalmas stresszel jár. Neki kell megvédenie mindent, a gazdira semmiben sem támaszkodhat, csak ő van, mindenre támad, hiszen bármi veszélyt jelenthet a falkájára. A gazdikat is időnként jól meg kell fegyelmeznie, hogy tudják a helyüket. Ezek a kutyák maguk irányítanak, gondolnak egyet, lerángatják magukat a pórázról és bevetik magukat a nagyvilágba. Ez mind, mind rettentő veszélyes egy kutya számára.

Minden ebnek határozott(persze, bizonyosoknak elég kevésbé határozott) kéz kell, ami ellátja a falkavezéri teendőket és ő, mint a rangsor legalján lévő tag kíséri a falkát, kap enni, inni, feladatokat kap, nem kell önállóan döntenie(kivéve persze a külön erre a célra tenyésztett ebzeteket[agarak, pásztorkutyák, stb.]). Le van véve a stressz a válláról, ha bármi probléma van tudja, hogy a gazdi fedezi. Egy családban nevelkedett kutyának a legideálisabb hely a rangsor legalja, nem úgy, mint a farkasoknál. Persze, megeshet, hogy megpróbálnak feljebb kerülni, de ilyenkor van szükség a biztos kézre, aki a helyes irányba tereli a kutyát.

A másik típus pedig igen, az unatkozó kutya. Hát, nyilván neki se jó.

Szerintem ez a kijelentés úgy, ahogy van, baromság. Miért lenne jó egy olyan állatfajnak, akit évezredek óta arra tenyésztettek, hogy az embernek dolgozzon?