Miért nem szeretem ezt a kutyát? Meg fogom valaha szeretni?

Na én is hasonlóképp éreztem :)

Előző kutyusunk halála után pár napra befogadtunk egy kutyust, én választottam, direkt olyan kis csúnyácskát ami úgyse kell majd senkinek.

Hát voltak hetek az elején, mikor a pokolba kívántam majdnem, annyira kikészített. Őrjöngött az utcán minden hülyeségtől, balhézott, hangoskodott, hálátlan kis dögnek tűnt.... Folyamatosan beszóltak miatta az emberek. Az öregúr előző kutya helyett volt egy fiatal, hisztis kamaszom.

És akkor tudomásul vettem, hogy én is hisztis vagyok és túl könnyen felkapom a vizet. Elkezdtem vele dolgozni a problémákon, sok-sok türelemmel, pozitív megerősítéssel. 1 év alatt, mióta nálunk van, rengeteget komolyodott, nagyon sokat tanult, a problémák 90%-a a múlté.

Most már nem úgy jövök haza az esti sétáról, hogy a sírás kerülget, hanem úgy, hogy "A kutya nagyon szépen viselkedett.".

Meg fogod szeretni a kis köcsögöt :D Nyilván éles váltás egy kutya a macskátok után, de a kutyázásnak is megvan a szépsége. A kutya minden "rezgésedre" reagál, ha mérges vagy feszült vagy, ő is olyan lesz. Ha hisztis vagy, ő is hisztis lesz. Ha meg lenyugszol és tudomásul veszed, hogy a tárgy amit megrongált az csak egy tárgy, meglátod, ő lesz olyan rossz kutya :D

Nézz a kutyádra úgy, mint e lehetőségek tárházára (főleg, ha még kölyök, hohóóó). Az én kutyám (valami kisebb "harci kutya" keverék) az elején folyton verekedést provokált a boxerekkel, a németjuhászokkal és agresszívan szerezte meg más kutyák játékait, főként labdákat, többször tömegverekedést szítva ezzel. Ó, azok az édes pillanatok... :D

A minap meg mellettem állva figyelte, ahogy egy boxer és egy németjuhász labdázik. Csak akkor szállt be és happolta el előlük, mikor azok fáziskéséssel indultak a labdáért. Szóltam neki, lerakta a labdát és hagyta, hogy a németjuhász felvegye. Semmi morgás, semmi odakapás, semmi vicsorgás. És kvára megdicsértem. És olyan ro.adt büszke voltam rá, hogy el se hinnéd :D Imádom a kis domináns köcsögömet, mert tud ő angyalian is viselkedni, csak elő kell csalogatni belőle a jókutya énjét és folyamatosan erősíteni.

És tudod, hogy jutottam el vele idáig? Türelemmel és lazasággal. Beszóltak rá az utcán? Kapják be, kit érdekel. Tönkretett valamit? Nem a világ vége. Balhézott más kutyával? Valszeg nem az utolsó alkalom volt, de csak akkor tudok javítani a viselkedésén, ha olykor hibázik :)

Én főleg a balhéi miatt voltam rá mérges... De nagyon!!! De megtanultam kezelni az ilyen helyzeteket és nyugodt maradni közben és tudod mit? Ő is sokkal nyugodtabb, mert azt látja, hogy a gazda nem idegeskedik és kézben tartja a dolgokat. És ismerem a kis rezdüléseit és tudom, mikor kell egy "Á-ááá"-t mondanom, mert már látom, hogy valami rosszaságon töri a fejét. És ez a szép a kutyázásban, mikor egymásra hangolódtok.