A kutyám nem szereti vagy talán fél az emberektől. Mit tudnék csinálni?

Hát pedig csak úgy lehetne, hogy megkérsz másokat, hogy simogassák.

A kutyám szerintem azért imádja az embereket, mert fogalmas helyen lakom, és amikor kicsi volt, naponta 5-10-en megsimogatták, mert kis cuki volt. Aztán megnőtt és már nem kapott annyi simogatást az utcán, de ha valaki szépen néz rá, vagy hozzászól, ahhoz odaszalad és tartja a fejét, hogy simizzék. Megszokta. Szerintem minden csak szokás kérdése.

Egy rotinak nem feltétlenül kell szeretnie az idegen embereket. A közömbös, elkerülő viselkedés az elvárható nála.

Kiskortól kell őket szocializálni, emberekkel, állatokkal. Most sem késő, de ilyenkor már nehezebb. Olyan suli lenne jó, ahogy rehabilitációval is foglalkoznak.

Egyébként viszont, ha nem támad, és szót fogad neked, nem feltétlenül kell idegenekkel összebarátkoztatni.

Az én kutyám is ilyen. Kuvasz ráadásul, aki "aranyos fehér bolyhos", de még inkább a "vérében van" a bizalmatlanság, és sajnos ha rosszul nyúlnak hozzá, odakapna, ha hagynám. (Volt már, hál'isten mikor szájkosár volt rajta, hogy kérdezés nélkül megsimogatta a fejét egy nő, a lehető legrosszabb módon, fölébe hajolva, felülről. Szerencsére időben elkaptam a kutya nyakát, mert láttam, hogy nem komálja a dolgot.)

Akiken látom, hogy kutyát még csak messziről láttak, nem is szoktam megengedni, hogy megsimogassák. Nem hiányzik nekem, hogy kotorhassam a leharapott ujjukat a kutya szájából.

De van egy mód, hogy eltűrje az érintést: meg szoktam kérni az érdeklődőket, hogy guggoljanak le kb. méternyire a kutyától, nyújtsák előre a karjukat, hagyják, hogy a kutya megszaglássza őket. Közben én dicsérgetem, nyugtatom szóval, hanggal, próbálom rávezetni, hogy ez egyfajta játék. Ha kinyitott tenyeret lát, magától elkezd pacsit adni, ez még inkább a játékosság irányába viszi el a dolgot. Ha idáig eljutottunk, szólok a kuncsaftnak, hogy lassan előrenyúlhat és hagyhatja, hogy a kutya a tenyerébe fúrja az orrát, ne lepődjön meg, ha megnyalogatja a kezét, ő meg lassan megvakargathatja a torkát és pofáját. (Az alulról jövő érintést jobban eltűri, mint a felülről rányúlást.)

Néha több idő kell, hogy hagyja magát megérinteni, ha sietünk, pl. nem is szoktam belemenni ilyen helyzetekbe. És igyekszem megválogatni, hogy kiket engedek közel a kutyához. Némi kutyás háttér mindenképpen kell. Legyen póráz a kutyán, és nekem is ott kell lennem, hogy közbe tudjak lépni, ha látom a kutyán, hogy nem jól reagál vagy nem szimpatikus neki az illető.

Sok apró lépés. Nem lehet néhány iskolai foglalkozás alatt megoldani az ilyen szintű problémát, főleg ha már az oktatók is félnek tőle... Sőt, ha tényleg ilyen súlyos a probléma, inkább csak kontrollálni lehet, megoldani nem.

Ne várd el tőle, hogy az ilyen szintű bizalmatlanságból egyből átváltson és hagyja magát csucsujgatni. Először tűzd ki célul, hogy ne ugasson, ha valaki kontaktusba akar lépni vele. Tiltsd, tereld el a figyelmét. Aztán, ha ez meg megvan, akkor ne hátráljon, ne törjön ki. Ha már ez is megvan, akkor jöhet az, hogy hajlandó legyen megszimatolni az illetőt, de még mindig érintés nélkül. Ez egy hosszú folyamat lesz, de gondolom neked se hiányzik, hogy egyszer kitámadjon félelmében.