Akinek nagy és erős kutyája van, nem szokott félni tőle?

Utolsó: van párom, együtt neveltük fel a kutyát. Vele ugyanolyan jámbor a kutya, mint velem, sőt a szűkebb családdal is (kb. 8-10 fő), csak ha rájön az "ötperc", akkor kell leállítani, mielőtt sírás lesz a vége. (Le is szoktam állítani.) Idegenekkel viszont cseppet sem barátságos, ez a fajta természetéből adódik.

Gyerekekkel nem játszik, sajna az ismeretségi körben nincs olyan gyerek, akit jóérzéssel össze mernék engedni vele. De ha nekem lesz gyerekem, akkor az első pillanattól kezdve tisztázva lesznek a szabályok.

A kutya a kismacskámmal is úgy tud játszani, mint a hímes tojással, pedig a macska néha komolyan megharapja, mégsem görbült soha meg egy szőrszála sem (max. benyálazódott). Szóval a nála kisebb, gyengébb lényekkel ösztönösen gyengéd, nem aggódom a leendő gyerekünk testi épségéért. :)

Amúgy ha épp fogja a karomat, és túl erősen talál megszorítani, elég egy szó és azonnal visszavesz. Sőt miután akaratlanul fájdalmat okoz (pl. mikor a már leírt esetben képen rúgott) teljesen kétségbeesik, sunnyog, behódol, hízeleg, hogy nem akarta.

Összefoglalva: bárki más kutyájáról hallanék ilyeneket, én is elhűlnék, hogy előbb-utóbb baleset lesz a vége, de mivel az én kutyám és ISMEREM őt, tudom, hogy ha odafigyelek rá, amikor ő épp nem beszámítható, akkor soha nem fog bántani.