3 ember egy családban, + egy kutya. A 3 emberből kettő ugyanazt az elvet követi, a harmadik totál hülyeségnek tartja, és állandóan vitatkozik. Nálatok van hasonló? Együtt tudtok élni vele? (lent kisregény, köszönöm, ha elolvasod)
Páromról, rólam és az édesanyjáról van szó. A kutya menhelyről lett befogadva tavaly augusztusban, ivartalanított kan, 4 éves. Nekem volt már pár kutyám, elkövettem az összes hibát amit el lehet követni nevelés terén, és tanultam belőle. Most egy kaukázusim van, és büszke vagyok rá, hogy olyanná sikerült nevelnem, amilyen.
Mikor párom örökbefogadta ezt a kis szőrcsomót, mindig elláttam tanácsokkal, hogy mire figyeljen, hogy ne kövesse el az én hibáimat, rábízom, hogy mit fogad meg, és mit nem.
Az édesanyja viszont teljesen más tészta. Két kistestű kutyája volt kb. 12 évvel ezelőtt, párom elmondása szerint ott is volt hiba bőven, gyakorlatilag a kutyák voltak a családban a főnökök. Nem sokat tudok róluk, csak a mostani kutyához való viszonyán látom, hogy elcseszettek lehettek a régiek is.
Az elején jutalomfalatokkal tömte, ha kell, ha nem, aminek az lett az eredménye, hogy a kutya finnyás lett. Mindeközben állandóan a kutyatápokat váltogatta neki, mert változatosság így megy úgy. Nagyon nagy harcok árán sikerült eljutni odáig, hogy mostmár egy félét eszik a kutya, de még van az ezelőtti tápból, amire kiadta az öreglány, hogy keverjük bele a mostani tápjába, hogy elfogyjon. Megtettük, a kutya jóízűen eszik.
Párom elkezdett kutyasuliba járni a kutyával, amire az anyósjelölt annyit reagált, hogy "minek és miből." Mikor a vizsga jött, próbálta rávenni a fiát, hogy ne vigye el, mert minek az, az csak egy papír, és a mittudomén kinek a lányának a valakije se vitte el a kutyáját. Ebből is voltak viták, persze a vizsga meg volt, sikerült, és már a középfokon dolgoznak, amire a reakció ugyanez volt párom anyja részéről.
A suliban jutalomfalattal motiválnak, így az etetés úgy néz ki, hogy egyik nap egész adagot kap a kutya, másik nap felet, majd a suli előtti nap kimarad. Mióta ezt tartják, a kutya gyönyörűen kikupálódott, pont jó a súlya, a szőre is szép,, és tele van élettel a blöki. Anyósjelölt a fél adagot egyenesen állatkínzásnak veszi, tegnap a fejünköz vágta, hogy hogy merjük ezt megtenni szegény kutyával, velünk is ezt fogja majd csinálni. (megjegyzem, ha túrázni visszük a kutyát az is kínzás, "mert szegény nem bírja, hát nézd meg milyen fáradt")
Esti etetés után, ha a kutya bemegy az nénihez, és ránéz, már hallom, hogy "Jajj, hát éhes maradtál? Nem kaptál eleget?"
Egyik nap kitalálta, hogy a kutya azért nem eszik rendesen, mert belekeverjük azt a szar tápot a kajájába. Megjegyeztük, hogy a kutya gyönyörűen eszik, mindent betol amit megkap, a szar tápot meg ő vette és ő erőltette. (De felőlünk ott rohadthat meg ahol van, mert színvonalon aluli szar.)
Nagyon nehéz így együtt lakni vele és hallgatni a kirohanásait. Meggyőzni, megbeszélni nem tudjuk vele, mert "Felneveltem 2 kutyát és 3 gyereket, nehogy már te tudd jobban." Mindkettőnket gyereknek tekint, ebből fakad minden probléma. Szerinte nem tudjuk mit csinálunk. (párom 29 éves, én 21, anyósjelölt 65 körüli) Elmagyarázni is emiatt nem tudjuk neki, én meg aztán főleg ne szólaljak meg ("ne oktassam ki", mert hát a féltékenység az benne van mint az anyósokban általában, de ez nem ide való téma.
Bocsánat, hogy hosszú lett, nem megoldást várok, tudom, hogy nyelnünk kell, és a kutyát nézni, anyóst meg hagyni háborogni, de néha nehéz. Főleg így, hogy sokmindent inkább lenyelek, mint beszálljak a vitába.
Nálatok van hasonló? Jöhetnek a sztorik, szívesen várom őket, gondolom nem mi vagyunk az egyetlenek akik ilyen harcot vívnak... :/
Most erre mit mondjak? Költözés. Tudom, hogy tipikus válasz, de ez van, azért párod már 29 éves, csak van valami egzisztenciája.
Én még azt sem bírom nézni, ahogy apám a saját kutyáját cseszi el, sz-rral eteti, elkényezteti stb.
Csak találnátok albérletet, ahova elmehettek, mi a párommal 3x is találtunk 3 kutyával, szóval nem reménytelen.
Nálunk kicsit fordított volt a helyzet. Anyukám fiatal korában aktívan kutyázott, de még a "régi iskola" szerint, és a mai napig nem fogadja el, hogy vannak jobb módok pl. a lábnál követés vagy laza pórázos séta tanítására annál, mint hogy fojtólánccal jól megrángatjuk a kutyát. Hiába magyarázom neki, ő csak hajtogatja, hogy ő ezt így tanulta, millió kutyánál bevált, mit vagyok oda. A kutyám meg csak nézett rá nagy szemekkel, rémülten, hogy mi rosszat tett, amiért büntetik. Ki is vettem a kezéből hamar.
Ugyanakkor az ő kutyája évek alatt kb. a behívásig nem jutott el, mert hát olyan cuki, képtelenség keményebben rászólni. Az alapparancsokat sem ismeri. És ami a legrosszabb, ahhoz elég okos a kis dög, hogy ha én rádörrenek valamiért, akkor rögtön szalad anyuhoz oltalomért. Prímán tudja hülyének tettetni magát, anyu meg bedől neki, mindent ráhagy. Bezzeg a más kutyájára mindig vannak ötletei, többnyire a végkonzekvencia az, hogy bezzeg régen az ilyen fegyelmezetlen kutyákra szöges nyakörvet tettek, akkor tudtak viselkedni stb. Mikor szembesítjük a csepp kis ellentmondással, csak legyint, hogy az ő kutyuskája így tökéletes, ahogy van, nekik így jó együtt. Ááááá.
Nem kell figyelni rá és kész. Az ilyen okostojásokat mindig az bosszantja a legjobban, ha leszarják őket :D
Nálam kicsit más a helyzet, mert én szüleimmel lakok és ők normálisak kutyanevelés terén, a nagymama persze semmit nem ért hozzá, de annyira nem vészes. DE.
Nagyon sokat viszem a kutyámat futtatóra, na ott aztán vannak önjelölt szakértők, némelyik olyan lelkesen mondja a hülyeségeit, mintha fizetnének érte.
Én már megtanultam, hogy ilyenkor a legjobb, ha felveszed a pókerarcot és egy "Aham" kíséretében másfelé veszed az irányt.
Tegnap is bemegyünk, kutyámat lendületből lerohanja 2 nagy meg egy kicsi, ott másztak bele az arcába enyém meg odakapdosott nekik meg borzolt, odébb mentek egy kicsit. Megyünk tovább, enyém kakiláshoz készülődik, a többi megint odajön 5 mm-re és szinte a fején ugrálnak, enyém elugatja magától őket, erre meg mondják az öreglányok, hogy "Milyen méregzsák!". Pff...Én meg faarccal mentem tovább, konkrétan nem érdekel mit gondolnak. Ilyenekkel egyébként sincs értelme leállni vitatkozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!