Miért nem tudjuk közösen sétáltatni a kutyát?

Szia! Először nálunk is volt hasonló probléma. Természetesen nem hagytuk, hogy húzzon, de nem forgolódtunk, meg ilyesmi, csak rászóltunk, hogy ne húzz (ezt a parancsot már ismerte), illetve ha erre se hallgatott, akkor visszarántottuk egy kicsit. Ezt csináltuk következetesen kb 1 hónapig (kb napi 1-2 séta alkalmával mentünk ketten), és egyszer csak "beidomult" közénk. Most az esetek 70%-ában (lemozgtás előtt van, hogy így is túl izgága,de ez természetes) nyugisan megy kettőnk közt, ha jön valami ijesztő, akkor szépen nyugisan "elbújik a falkában". Nagyon elégedettek vagyunk.

Szerintem legyél türelmes,valószínűleg csak furcsa neki, hogy hárman vagytok, idővel megszokja.

Most olvastam a linkelt cikket. Sajnálom Juditot és a kutyát is, eszem ágában sincs kárörvendeni, meg azzal jönni, hogy 'én megmondtam'. Aki ilyenkor ilyenekkel jön, az egy szívtelen dög.

Nekem ezt sajnos a saját káromon kellett megtanulnom, én sosem voltam híve a 'neveljük a kutyát keményen' dolognak, úgy voltam, hogy ha ragaszkodik hozzám, akkor hallgat rám, és majd jön a vezérség is. Egy nagyon fájdalmas emléken keresztül tapasztaltam meg hogy ez nincs így, ideiglenes kutyámat, akit első pillanattól fogva sajátomként szerettem, elütötte a vonat. 5 nap után meghalt a rendelőben.

Ez volt az, ami igazán rádöbbentett arra, hogy a KUTYÁNAK VEZETŐ KELL. Ez létszükséglete, az életét mentheti meg, mint ahogy a példám mutatja. Sosem bocsátom meg magamna a felelőtlenségem, de ahelyett, hogy a többi kutyámat csak pórázon tartanám, elkezdtem még alaposabban beleásni magamat a témába, elkezdtem a huskymmal súlyt húzatni, hogy minden igénye ki legyen elégítve, rengeteget mozgatom őket, és ami a legfontosabb, elismerem, hogy a kutyának egy HATÁROZOTT, MEGFONTOLT VEZETŐRE van szüksége elsősorban, nem egy játszópajtásra. Ettől még nem vagyok karót nyelt, imádok játszani velük, dögönyözni őket, de vannak elvárások és szabályok, amiket MINDIG betartatok velük, nincs kibúvó. Kívánom Juditnak, és minden gazdának, hogy ne ilyen fájdalmas élményen keresztül kelljen ezt megtanulnia.

Nem tudom, miért csinálja ezt, de nem is sokat töprengenék a miérten, mert időpocsékolás, mert nincs logikus magyarázata. Így dönt, ezért csinálja ezt.

Ne engedjétek előre. Úgyis ketten vagytok, tartsátok magatok mögött, zárjátok el előle az előre vezető utat. Tereljétek lábbal, pórázzal, bármivel.

Valószínű, hogy ha ketten sétáltok, nem vagytok vele olyan kemények és következetesek, mert egymással foglalkoztok többet.

Anno bandás sétán ha kutyámat lábhoz hívtam, eleinte jött...aztán már csak eljött fél útig, megvárta, hogy odaérjek, és úgy csatlakozott be...később csak megállt és várta, hogy ÉN érjek mellé...na mikor ez tudatosult bennem, hiába bandával sétáltunk, minden egyes behíváskor MEGÁLLTAM, s nem mozdultam addig, amíg ő maga oda nem fáradt lábhoz :) Utána érdekes módon nem volt gond a mozgásban történő behívás se ;)

Tuti, hogy másképp viselkedtek együtt, mint külön-külön, s a kutya nem hülye, kihasználja :D