Most az baj ha én védem meg a kutyámat, nem ő engem? Csak azért kell sokaknak kutya, hogy hasznát tudják venni valamire?

Bizonyos emberek szemében nem számít kutyának.

Én úgy gondolom, hogy nem egy alkalmazottra(házőrzőre vagy testőrre) van szükségem, hanem egy társra, akivel el tudom tölteni a szabadidőmet. Mélységesen nem érdekel, hogy meg tud-e védeni. Egy fontos dolog van: szeretet tud adni és én is nagyon sok szeretetet és gondoskodást adok neki.

Volt olyan kutyám, amelyik nem volt jó gyakorlatilag semmire, csak szeretni lehetett, de azt nagyon. Német vizsla volt, de betegség miatt már fiatal korában megromlott a szaglása és hallása. Sokat kirándultunk és játszottunk, gyönyörű éveket töltöttünk együtt. Idősebben, már látni sem látott tökéletesen, de az utolsó pillanatig gondoskodtam róla és nem szabadultam meg tőle csak azért, mert nem volt tökéletes.

40 kilós vérszomjas hírű kutyám van, ehhez képest én vigasztaltam a múltkor, mert halálra rémült egy békától.

Szerintem a mai világban nincs létjogosultsága a kutyának mint testőrnek. Most komolyan, aki bántani akar, az kutyán keresztül is bántani fog. Lelövi, lefújja, akármi.

Én a te esetedben inkább azt tartom aggályosnak, hogy a kutya ennyire ijedős. Ez biztos, hogy neki sem jó. Te sem élveznéd, ha minden telefoncsörgésre összerándulnál ijedtedben. Próbáld kicsit nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá nevelni, mert a stressz a kutyákra is olyan hatással van, mint ránk.

Ettől függetlenül semmi, de semmi baj nincs azzal, ha egy kutya pici és mint olyan a gazda védelmére szorul. Nagyon begyöpösödött/szűklátókörű/megalomán embernek kell lennie, aki egy ilyenért beszól.

az a lényeg, hogy ha megijed valamitől, akármennyire is sajnálod, ne babusgasd, simogasd meg, ezzel csak megerősíted benne, hogy a félelme helyénvaló. :)

véleményem szerint is amúgy társnak kell a kutya, eszembe sem jutna testőrként használni, inkább engem verjenek meg, minthogy neadjisten a kutyámat bántsák...

Egyetertek veled. Nem ertem azt se, miert pont a picikre mondjak, hogy nem jo semmire, most oszinten, mire jo peldaul egy bernathegyi?

En is aggasztonak talalom viszont a kiskutyad ijedosseget es a leirasod alapjan szerintem is te tetted bele az allando babusgatassal. A kutyak a traumakat nem ugy fogjak fel, mint mi, hogy jaj, nekem rontott egy nagykutya, most trauma ert es innentol felos leszek. Ok foleg a gazdi reakcioibol szurik le, hogy mi felelmetes es mi nem. Ha megijed, de te nyugodt maradsz es nem babusgatod, neki sem lesz hosszan tarto traumatikus elmeny. Keress ra pl arra a Cesar Milan epizodra, ahol a kutya (nemet dog) fel a csuszos padloktol. Itt is az tortent, hogy a kutya megutotte magat, baja nem tortent, de a gazdi odarohant hozza, hogy "jaaaaj edes kiskutyam, nincsen semmi baj", igy a kutya megtanulta, hogy ezek szerint itt felni kell. Amikor Cesar nyugodtan, hatarozottan ravezeti a padlora, a kezdeti ellenkezes utan vidaman vegigsetal rajta.

Itt az emlitett resz, nezd meg, csak 10 perc az egesz:

[link]

Dehogy baj, ugyan már.

Azok szeretik az ilyen baromságokat nyomatni akiknek farokhosszabbítónak kell a kutya.

Tojd le őket magasról. Nekem amúgy volt csivavám, kiváló jelzőkutya volt :) Nem ugatott fölöslegesen, épp annyit csak, amennyit kellett.

Amúgy meg nagyon sok az idióta kutyás, én kutyámra már sokszor megkaptam, hogy agresszív, mikor ugatni kezdett egy másikra (játékra hívás...) vagy mikor folyamatosan a képébe mászott 2 póráz nélküli kölyök ő meg odakapott nekik. Ehh.