S. O. S Hogyan beszéljem rá szüleimet, hogy megvehessem minden álom legnagyobbikát, életem csivaváját? (Tudom hogy kell tartani, mivel van egy komondorom is, és igen van rá pénzem, csak a rábeszéléssel van gond = (

A yorkit amíg nálam volt addig jó gazdija voltam

(velem aludt, stb. ...) és nálam nem is remegett, persze ehez kellet 1-2 hónap(mert pontosan,kiszámoltam 8 hónapot volt nálunk)én voltam a kedvence nem csoda hiszen én foglalkoztam vele a legtöbbet, szóval tőlem nem félt egyáltalán csak az idegenektől,de ez nem is lett volna akkora gond és próbáltam vele játszani meg minden de ez mind lepergett lóla, ő inkább ment megint a helyére aludni.szóval az:

alváson,a néhai simogatás kérésén(amit akkor is mindig megkapott amikor nem kérte),az evésen iváson,az ürítésen és a mászkáláson kívül nem is csinált semmit.

És a mostani gazdijával még mindig tartom a kapcsolatot(és szoktam adni neki tanácsokat ha kéri)

és nekik így is tetszik nem csak úgy lesóztam.

a teknősök elvesztek (egy hím volt és egy nőstény)egy nagy bográcsozást szerveztünk(nyár volt)

(ez még Leányfalun volt,itt még kicsik voltunk)ilyenkor

jó időben(nyár,tavasz)igen sűrűn kivittük őket napozni a fűre és néha bele tettük őket a lavórba

(amibe víz van)utána újra a fűre, hát így napozgattak ők a jó időben.

Na de visszatérve a bográcsozáshoz kb. 100-130 vendég lehetett(minden esetre nem voltak kevesen) az egyiket(ismerőst)megkértem,hogy vigyázzon a tekikre,amíg én elmegyek kajálni meg megkeresem anyát.

csak hogy ott igen sok ember van elbeszélgetett biztos valamelyikkel és mire vissza jöttem elvesztek(már csak nagyon homályosan emlékszem rá,de asszem valahogy így volt).

Amúgy a nagyapám Madarász és tőle mindig kaptunk valami madárkát, róluk olyan 3 éves korom körül vannak az első emlékeim,de talán már hamarabb is voltak mivel van egy majdnem 3 évvel idősebb bátyám.

És mivel a szüleim nem értenek az állat tartáshoz,ezért sajnos volt egy két haláleset(pl.huzatot kaptak,mert közel voltak az ablakhoz) :((((((............

így mindig kaptunk valami madarat.

Mindig is cukiknak tartottam őket(állatok), de érdelődi igazán, csak akkor kezdtem utánuk

amikor megkaptam az első kutyámat(pontosabban a családét de én az enyémnek éreztem mivel én foglalkoztam vele a legtöbbet)egy felnőtt német vizsla,Csoki volta neve rettenetesen IMÁDTAM!,de sajnos mennie kellet lyme-kóros(kullancs által terjesztett betegség (ezért az állatorvosnál kötöttünk ki(az elején még mi mentünk ,de később már az se ment),vagyis ő nálunk mert Csokinak már semmi ereje nem volt

lett mindent bevetettünk, rengeteg inekciót kapott,de ez mind hiába:folyton remegett és a legvégén már wc-zni sem tudott kimenni és maga alá pisilt, így hát úgy döntöttünk, hogy ne szenvedjen tovább hát elaltatjuk.

Egyszerűen Borzasztóóóóóóóóóóó........

A szivárvány-hídon találkozunk.... :((((((...........

amúgy elárulom,hogy a szüleim nem azért nem engedik meg mert rossz gazdinak tartanának,

hanem mert egyszerűen kényelmetlen volt nekik ez hogy egy (számukra)kis vakarcs,folyton ott sertepertél körülöttük.

csak úgy elmondanám,hogy nem fog játszani a kutyus velem(aminek az esélye igen kevés,mert minden a nevelésen múlik)akkor se fogom el adni vagy bármi mert,

szeretni fogom,mert kicsi kora óta én nevelem!

És utolsó elötti nagyon köszön neked,hogy normál ember módjára a kérdésemre válaszoltál,nem pedig cseszegettél.

Köszi! =)

És a töbieknek pedig azt üzenem,hogy köszi felfogtam!

Tényleg elszúrtam és ez nem jó,de most már tényleg megértettem és megpróbálok jó gazdi lenni!

és mint már írtam,amikor elvesztettem a tekiket

KICSI voltam.

De azért jó,hogy figyeltek.