Szeretnék egy mudit, nagyon tetszik a fajta. De nem tudom magam annyira felmérni, hogy megfelelnénk egymásnak, mivel mindenki azt mondja, hogy mudit csak a legnagyobb tapasztalattal rendelekző kutyások tartsanak? Negyedik kutyám lenne már.

De jó, hogy azt veszem észre, hogy egyre több ember kedveli a mudikat! :)

Hát... nekem január eleje óta van egy kan mudim.

Már 2-3 éve megismerkedtem a fajtával, és mindig is tetszett, de csak tavaly nyáron határoztam el, hogy én is szeretnék egyet. Jó félévig kerestem, mire meg is találtam a drágát. :) Ugyanis fehéret szerettem volna, az pedig nem is olyan gyakori.

Rögtön megfogott a fajta jelleme, az aktivitásuk és játékosságuk, a külsejük, úgy az egész eb. Amikor meglett a kutyám, eszméletlen boldog voltam, még most is az vagyok persze. :) Viszont rá kell jönnöm, hogy tényleg elég érzékeny fajta - ezért mondhatják azt, jogosan, hogy csak tapasztalt kutyások tartsanak mudit. Rengeteget hisztizik, ha nem tetszik neki valami, és már a legenyhébb tarkónragadást is óriási tragédiaként éli meg, drámázik. Igen, ez egy nagyon jó szó: drámázós kutya. Gyorsan megtanulja, mi az, hogy fúj, nem szabad - elbújik, és színpadiasan szégyelli magát (eldugja a fejét, a függöny mögül néz rám bánatosan), de azért kissé meg is sértődik.

Szóval, talán nem is arról van szó, hogy tapasztalt kutyásnak ajánlott a mudi, hanem inkább arról, hogy olyan embernek, aki: türelmes, gyengéd, következetes és nem idegeskedő. Utóbbit azért írom, mert ha például nem akar bejönni a kutya, és hiába hívod, ő érzékeli ezt, és ki is éli a helyzetet, sőt, játéknak fogja fel. Mondjuk ez is nagyon jellemző: mindent játéknak fog fel. :D

Nekem rengeteg kutyám volt már, igazából amióta élek, mindig volt mellettem legalább egy, de mudim még sose. És mindig is tudtam, hogy különleges fajta ez, de nem gondoltam, hogy ennyire. Türelem kell hozzá, rengeteg.

És tényleg nagyon okosak. :) Ezt is tudtam mindig, de mióta sajátom van, azóta érzem igazán. 5 hónapos az enyém, és ha megyünk sétálni, !bármikor! behívható, és örömmel szalad. És szerintem ez a legfontosabb, amit a kutyának tudnia kell.

Egyébként, ha a türelem és a stabil idegrendszer megvan a gazda részéről, akkor nagyon egy hullámhosszra lehet kerülni a mudival.

Amúgy meg éber kutya, az éjjel közepén a legkisebb szellőfúvásra felébred és lármázik, még akkor is, ha a szomszéd szobában felébred valaki... de, ha jön valaki hozzánk (akár először), kitörő örömmel üdvözli, nagyon közvetlen.

Lehet, hogy egy csomó mindent feleslegesen írtam le, de hátha akad valami hasznos is.

Ja, az érzékenységét, hisztijét és drámáját nem érzékeltettem kellőképpen, pedig erre akartam hangsúlyt fektetni, mert ezzel akadhatnak gondok.

Ha megragadom a grabancát valamiért (mondjuk mert kiszökött), és haragosan leszidom (de egyáltalán nem brutális módon, szóval nem arányosan a reakciójával), akkor úgy kezd el visongani és menekülni próbálni, mintha a bőrét nyúznám. Ilyenkor meg nekem lesz lelkiismeretfurdalásom, holott meg kell valahogy tanulnia, hogy ezt meg azt nem szabad.

Ezért fontos a következetesség és a határozottság, mert egyébként az ember fejére nőhet.

Hát, a mudi az temperamentumos, annyi szent. :)

Amúgy van egy másik kutyám is (pontosabban a szüleimé), ami meg foxterrier, úgyhogy össze tudom hasonlítani a kettőt. Hát a foxi az tényleg kezelhetetlen, semmilyen szóból nem ért, rettentően makacs, "nem hisz" az embernek, kicsit olyan, mint egy macska. A mudi fényévekkel fejletebb ilyen téren a terriereknél.

Igen, amúgy meg tudom érteni, imádom nézni, amikor beőrül a mudim, és rohan körbe-körbe mint egy megkergült veszett róka, és egyre tüzeli fel magát, és nem bír leállni, és mennie kell, mennie, de már kiköpte a tüdejét. :D

Egy szó, mint száz, merni kell bele vágni! :) Én mertem, és akadnak nehézségek, de az mindig van, és csodálatos kutyám van. :)

Ezzel a hisztizéssel nem teljesen értek egyet. Az én egyik mudim is üvölt, ha megbüntetem, de nektek eszetekbe sem jutott, hogy azért csinál így, mert valóban így érez? Mindenképpen csak megjátszás lehet? Nem vagyok naív és igazából a vajszívűnek is inkább az ellentéte igaz rám, de én úgy gondolom, hogy az én kutyám valóban így érez ilyenkor. Egyszerűen nagyon érzékeny rám. Nálunk elég nagy szigor van, szóval nem gondolom, hogy azért csinálná, mert ezzel akar elérni valamit, hisz soha az életben nem sikerült neki.

Ha a kettős jelleméhez (hogy veled érzékeny, de a világgal szemben viszont elég domináns, és ezt tudni kell megkülönböztetni, hogy mikor normális mudi jellem, és mikor problémás kutya inkább) nincs idegzeted, akkor nem való neked a mudi, bár semmi konkrétat nem írtál, hogy milyen vagy, vagy mire vagy pontosan kiváncsi. Én személy szerint megküzdöttem ezzel, mert elég erős a jellemem, inkább az a katonás, menetelős fajta vagyok, de mégis megoldottuk.