Egy Aussi (blue merle) kölyköt szeretnék venni. Hamarosan elköltöznénk egy kertesházba. Honnan érdemes venni?

Egy ausztrál juhászkutya alsó ára 300 ezer forint, de ez csak a vételár, utána még iszonyat pénzeket hagy az ember ott az oltási programmal, a minőségi etetéssel, a kiállításokkal/sportolással, kutyaiskolával, játékokkal, fekhellyel, fésűkkel, kefékkel, nyakörvekkel, pórázokkal és akkor még egy esetlegesen pluszban felmerülő állatorvosi költségről nem beszéltünk. Nekem is gyermekkorom óta vágyam volt egy blue-merle aussie, de amíg nem tudtam megkeresni a rávaló pénzt, addig esélytelen volt az egész, addig keverék kutyáim voltak és sportolni, hobbira (amire te szeretnél kutyát) tökéletesek lettek ők is. Most, miután életem első kölyökkutyáját, egy mit ad Isten - aussie-t nevelem, látom csak igazán, hogy még jól fizető állás mellett is iszonyúan viszi a pénzt, a kiállításosdi pedig már csak a hab a tortán... Meg persze, szeretnék vele menni agilityzni, de a legtöbb környékbeli suli csak minimum a középfok elvégzése után ad rá lehetőséget, magyarán ,,iskoláztatni" kell hozzá a kutyát, 60-70 ezer forintért...És akkor még sehol az agility, csak a sulit járta ki a kutya. Terelni is szeretném, illetve fogom is vinni, de terelési lehetőség (már ahol értenek is hozzá) az ország közepén van, tőlünk 3-400 km-re, ahová elbenzinezni is elég még egy hónapban egyszer is; az viszont még mindig csak havi egy alkalom, ami a pénzt ugyan viszi, de a kutya kb kitörölheti vele a hátsóját. Hogy te, vagy a szüleid hogyan teremtik elő az egésznek az anyagi vonzatát, nem az én dolgom, de nem árt rá felkészülni, hogy a kutya ára csak a kisebbik kiadás lesz, utána az ember gatyája rámegy arra, hogy a kutya jól érezze magát (nem mindennapi fajta nem mindennapi igényekkel)

És itt jön képbe a lényeg. Az aussie egy olyan csodálatos fajta, amely mindmáig nagyszerűen megőrizte a munkaképességét, hihetetlenül intelligens, pörgős, aktív fajta, amely napi 3-4 óra (!) fizikai és szellemi lefárasztást igényel. Persze, lehet ezt kevésbé komolyan venni, de annak te is és a kutya is megisszátok a levét. Egyszer-egyszer előfordult, hogy munka után, mikor még ráadásul beteg is voltam, nem volt már energiám tombolni, tanulni vele. Tudniillik minden kutya, amely nincs lefárasztva kellően, tud rombolni, de az aussie nem egyszerűen rosszalkodik...Hanem eszénél fogva bizony olyan kreatívan rombol, hogy felnőtt ember létemre sokszor már a sírás kerülgetett. Az összes vezetéket a szobámban csonkig rágta, míg dolgoztam, felsz*rt az ágyra, a fotelba, és a művébe belepréselte a telefontöltőmet, lerágta a legszebb poszteremet az ajtóról, a könyveket és dvd-ket akárhogy szorítottam be a polcra, egyesével szedte ki és nyálazta át őket...Mire a melóból hazaérek, a szoba rendre romokban van - és akkor hazaérve még állj neki kutyát etetni, fésülni, tanítani, játszani vele (ha akarsz, ha nem), na és persze romeltakarítani...Nagyanyám harmincezer forintos függönyére egy akkora lyukat rágott, amin a feje átfért, az elektromos zongorám és a laptoptöltőm kábelja szintúgy átrágva és kb minden, amit el tudsz képzelni...Persze, amíg nem volt munkám és egész nap itthon szórakoztattam őfelségét, nem volt ilyen baj, mert kellően lefáradt, de most ha tetszik, ha nem, napi 9 órát ki kell bírnia viháncolás nélkül. Mamám néha kiengedi, olyankor elbóklászik a kertben, de ha bent marad, márpedig bent is van a házban jócskán, az biztos, hogy mire én hazaérek, látszata van...Igaz, én ezt vállaltam, próbálok mindent megtenni, hogy jól érezze magát, ha esik, ha fúj, játszunk, ugrálunk, tanulunk. Kb ötre érek haza a melóból, olyankor kajázok, megetetem a kutyákat-macskákat és leülök kicsit erőt gyűjteni...Aztán előfordul, hogy addig pihenek és bogarászom a kutyát, hogy végül este kilenc, tíz óra is van már, mire összeszedem magam annyira, hogy ki bírjak vele menni a kertbe zseblámpafénynél rohangálni. Hála Istennek, a bekakálós-pisilős dolgok hamar megoldódtak, de a rombolás, ha nincs elfáradva, az bizony marad, hiába növi ki a kölyökkort. Átlag ember normális munkaidővel/iskola mellett nem kevés fáradsággal tudja csak lemozgatni, ha egyáltalán tudja...

Iskola, tanulás mellett nem tudom, mit tudnál nyújtani a kutyának - főleg most jön még csak a java, jönnek a fiúk, a továbbtanulás, én a helyedben halasztanám még ezt a kutya dolgot, mert ha van kutyafajta, amelybe nagyon szerelmesnek kell lenni és elhivatottnak lenni iránta, ahhoz, hogy ki tudd elégíteni az igényeit, akkor az az ausztrál juhászkutya. Hiszen egy olyan kutyáról beszélünk, ami napi 80 km-t képes lenne lerohanni a nyáj oldalán! Ehhez képest, jószágok és több hektárnyi földek, kutyának való munka híján, mit tudunk mi nyújtani nekik, amire azt mondhatják : elég..? Kis kertet, esetleg panelt, vagy családi házat, némi rohangászós játékot, sétát, esetleg egy kis tanulást - ezekkel még mindig csak ,,beéri" a kutya, de többet, sokkal többet is kaphatna...Én már komolyan gondolkozom rajta, hogy idővel veszek pár birkát, csak az ő örömére, valamint egy lovat egyébként is tervezek ; s akkor legalább azt teheti, amire született : jószág mellett mozoghat, rohanhat kedvére...

És még egy apróság, amit nem árt tudni - mert hiába álmodoztam 14 évig egy ilyen kutyáról, sok mindent már csak akkor tudtam meg, amikor a tenyésztővel felvettem a kapcsolatot és magam is egy ilyen kutya tulajdonosa lettem. Az aussie meglehetősen egygazdás, gazdacentrikus kutya, viszont (főleg a szukák) nagyon dominánsak tudnak lenni és igen erős kézzel (ne szó szerint értsd) kell őket fogni, következetesen nevelni, ha nem akarod, hogy a fejedre nőjön és magasról tegyen arra, amit mondasz neki. Sem tapasztalatlan gazdának, sem gyerekgazdának nem ő a megfelelő kutya. Én mindenképp azt javaslom, már nem éppen kezdő kutyásként, hogy fogadj örökbe egy aranyos, sportos alkatú menhelyi kutyust (ahogy én is tettem már, és be is vált), vagy ha mindenképp szükséges a fajtatisztaság -bár azt írtad, nem akarsz kiállítani - akkor nem árt egy nyugisabb, könnyebben kezelhető fajtát választanod (sheltie pl sportra is szuper választás lehet). Az aussie külseje és intelligenciája nagyon sok embernek tetszik, viszont a legtöbb embernek messze nem való egy ilyen hihetetlenül aktív, örökké tenniakaró kutya, akinél nincs olyan, hogy most nincs kedved, időd, energiád, egészséged stb vele foglalkozni. Ő egy örökmozgó fajta, aki mellé külön életmód lenne szükséges, vagy legalábbis egy életmódváltás, ami pedig csak akkor lehetséges, ha valaki szerelmese egy adott fajtának. Ha nekem, a kissé kényelmes, nyugodt embernek, aki sokszor szívesebben választja a pihenést, mint a bulikat és a pörgést, azt mondja valaki, hogy egyszer az a gazda leszek, aki este tízkor februárban egy szál pólóban még kint cibálja a plüssjátékot a kertben a kutyával, csak hogy a drágalátos kutyája jól érezze magát és tudjon aludni (mert ha nincs lefárasztva, nem alszik ám éjjel és engem sem hagy), alighanem nem hittem volna neki...:) De aztán valóra vált sok év szerelme és megváltoztam érte én is..!