Nagyon elrontottuk a kutya nevelését, helyre lehet még valahogy hozni?

4 éve vagyunk együtt, ő 20 éves, én 26. Tavaly nagyon összevesztünk, szakított velem. Mindig is tudtam, hogy nagyon szeretne egy kutyát, de mondta, hogy most még ne, mert nem lenne rá elég ideje, nem érne rá tanítani, stb. Ami igaz is, 7 napból 6-ot dolgozik, a hetedik napon örül, hogy egész nap az ágyban tud pihenni. Úgy érzem, hogy ezt most én rontottam el nagyon. Szakításunk után 3 héttel beállítottam hozzá egy menhelyes Yorkshire Terrierrel. Tudtam, hogy szereti a kutyákat, így gondoltam, hogy megenyhül egy kicsit, és minden helyre jön köztünk. Nos, ez így is lett, megbeszéltük utána a dolgokat, és újra összejöttünk. Viszont az a kutya elviselhetetlen lett. 10 hónaposan hoztam el a menhelyről. De a barátnőm nem tudta tanítani, nevelni, eleget foglalkozni vele, így rengeteg gond lett a kutyával. Az még hagyján, hogy az "ül, fekszik, marad" nem megy, múltkor konkrétan lelopta a tükörtojást a barátnőm tányérjáról, amikor beteg volt, és ágyba kapott reggelit!! Szó szerint odament a kutya, lelopta a tányérról és elfutott vele! Soha nem csinált előtte ilyet, és itt jöttem rá, hogy ezt bizony nagyon elcsesztem! Nem kellett volna neki kutyát hozzak, én is tudtam hogy nem lesz rá ideje, ő is mondta hogy nem tud majd vele foglalkozni. És ezt sokszor is a fejemhez vágta, hogy ő úgy akart volna kutyát, hogy előtte utána olvasgat, kérdezősködik, keres egy normális állatorvost, stb. Szóval felkészült volna rá. De ezt nagyon elcsesztem.

Nagyon szereti a kutyát, ez látszik rajta, de viszont nagyon meg kéne nevelni, ha nem akarjuk, hogy élete végéig ilyen elviselhetetlen legyen.

Mondtam neki, hogy menjünk el kutyasuliba, de arra se lenne ideje, és ez nem kifogás a részéről, látom én is, hogy mennyit dolgozik.

És ami a legrosszabb, hogy mostanában újra sokat veszekszünk, mert akármikor rosszat csinál a kutya, vagy nem fogad szót, rögtön a fejemhez vágja, hogy "Ez a te hibád, te hoztad ide csak úgy", és úgy érzem, hogy ebbe igaza is van. Nem tudok a kutya előéletéról sokat, csak annyit hogy rossz körülmények között volt tartva, így gondolom nevelve sem volt.

Most barátnőm elkezdte olvasni Cesar Milan könyveit, hátha az segít neki valahogy, olvasni legalább van ideje. De nem hiszem, hogy sokat ér vele, amíg a kutya konkrétan sz*rik mindkettőnkre.

Ha valaki tudna segíteni, hogy hogyan tovább, próbáljunk időt szakítani kutyasulira, vagy jó a könyv, de abból is melyik? Próbálnám helyrehozni, amit ennyire elcsesztem.

Kicsit hosszú lett, elnézést.

Köszönöm előre is a segítséget!