Ha pásztoroktól, birkák mellett dolgozó szülőktől veszek kölyökkutyát, várható, hogy az agilitypályán is jól fog teljesíteni és labdaimádó lesz?

Nem biztos. Az én borderem szülei munkakutyák, az alomban pedig lett ilyen és olyan kölyök is. Van amelyik 8 hetes kora óta beteges labdamániás, van olyan is köztük, amelyikkel bármit csinálsz, nem érdekli a labda.

Az agilityhez nem értek, de szerintem a mudi jó választás erre a sportra, bár köztük is van kiemelkedően tehetséges és kevésbé tehetséges EGYED. Ezt nem hinném, hogy a szülők annyira meghatároznák, de mindentől függetlenül munka vonalú kutyát ajánlok, sok előny miatt. (Kiállítási kutyák között sokszor felhígul a génállomány és sok pozitív belső tulajdonság ellaposodik a küllemre tenyésztés miatt.)

Szerintem jegyeztess elő egy munka vonalú párosításra és ha megszülettek a kicsik, akkor kölyökteszttel el lehet dönteni, melyik lesz az apportos. Az előjegyzésnél úgy is megkérdezi a tenyésztő, milyen célra szeretnéd a kiskutyát és ha oda kerül a sor, segít kiválasztani, hogy melyik lesz neked a megfelelő. Jó, hozzáértő tenyésztők már néhány hetes korban meg tudják mondani, hogy melyik kicsiben milyen jövőt látnak.

Legalábbis a border tenyésztőknél ezt tapasztaltam, gondolom a mudisok is hasonlók.

Hát tudod mivel a tenyésztéshez szükség van néhány eredményre így azért nem olyan gonoszok akik viszik... A mudi azért nem egy divatkutya...

Nekem 3 mudim van. Mindegyiknek kifejezetten erős terelő ösztöne van és kifejezetten utálják a labdát. Én nem tudom hogy ez öröklött-e azt viszont tudom hogy csak néha labdáztam velük. Szerintem csak erről van szó. De mindegy szóval nem szerintem a kettő nem függ össze. Ha a kutyának van hozzá kedve és te is hozzászoktatod akkor labdaimádó lesz. Tapasztalatom szerint az állatok mellett felnövő kutyák sokkal nyugisabbak és nem munkamániások, egyszerűen csak megcsinálják dolgukat szépen és aztán heverésznek tovább mert nekik nem olyan nagy varázs néhány birka mert velük nőttek fel. Ez nem tudom hogy neked jó-e de szerinten azért van pár kennel akiknek otthon állataik vannak, azokat terelik a tenyészkutyák és kiállításra is járnak, érdemes lenne körülnézni.

Hát, ez a labdaimádás olyan dolog, hogy vannak kutyák, akikkel velük születik, vannak, akiket rá lehet nevelni és vannak, akiket bármit csinálsz, az életbe nem fogják szeretni a labdát. Az én két kutyám az első kettőbe tartozik, de ismerek olyat is, pl. egyik alomtestvérünk és az Édesapám kutyája, akikre a harmadik az igaz. A veleszületett labdás kutyám border és az ő egyik alomtestvére az, akivel hiába próbálkoznak, egyszerűen nem érdekli a labda.

Meg ez olyan dolog, én 19 éves koromig utáltam a tejfölt. Más pici kora óta szereti. Aztán egyszer újra megkóstoltatták vele és úgy megszerettem, hogy azóta magában meg tudok enni egy nagy pohárral. Van aki születésétől fogva imádja a lekvárt. Azzal viszont bármennyire próbálkozom megbarátkozni, mind a mai napig utálom és azt hiszem, sosem fogom a lekvárt szeretni. Valahogy így lehet ez a kutyák és a labda viszonylatában is. :D