Ki tudna segíteni hasonló kiskutya megtalálásában az alábbi környékről?

De igenis kioktattátok többen! Engem is felháborított néhány hozzászólás. Nyilván jobban ismeri a kérdező a barátnőjét, mint ti, és egy másik kutyus igenis leköti az embert, és rengeteg szeretetet ad! Ez is egyfajta "támasz" a gyászolónak!

Én sajnos nagyon messze lakom tőled, de remélem, találtok kutyust a barátnődnek.

Az tényleg jó ötlet, ha felkerestek néhány menhelyet, ez is egy program, addig sem búsul szegény.

És még az is lehet, hogy egy másik kutyus tetszik meg neki, nem pont olyan, ami a régihez hasonlít. Ez azért is lenne jó, mert ha külsőre nagyon hasonló, akkor mindig a régit keresi majd benne, pedig a két állat természete nagy valószínűséggel eltérne.

Minden jót, és sikeres keresést!

Szerintem mindenképp beszéld meg vele előbb. Élőlényt nem adunk ajándékba, akármennyire is ismered gondolkodásmódját, felfogását a barátnődnek.

Hiába volt kutyája, hiába tartotta nagyon jól (tehát tudja, hogy mivel jár), a kutya hatalmas felelősség, a leendő tulajdonosnak kell eldöntenie, hogy vállalja-e.

A fájdalom és a gyász képes kifordítani az embert önmagából. Nem biztos, hogy most úgy gondolja, képes egy új kutya ellátására.

Én biztosan képtelen lennék egy új kutyát szeretni röviddel azután, hogy meghalt az enyém.

A halált el kell búcsúztatni, és idő kell a sebek begyógyulásához.

Én ezt gondolom, a döntés a tied. Ha kutyát akarsz neki venni, akkor úgyis fogsz, senki sem tud lebeszélni róla. De szerencsésebb lenne, ha megbeszélnéd vele.

Szia

ha va idötök gyertek el a siófoki állatvédő alapítvány menhelyére

az ő nevében te nem fogadhatsz örökbe kutyust, de ha neki megtetszik valamelyik eb, akkor talán belefértek a 40-50 km-es örökbefogadási határba

ha érdekel ez a lehetőség priviben szivesen segitek, irj

w

Akkor ha gondolod, kérdező, szívesen elmesélem, milyen rizikós az ajándékozott kutya! Mert az egyiket én is ajándékba kaptam. Van egy olyan is, akit később ÉN vettem , ÉN választottam ki az alomból, ÉN akartam ezt a fajtát stb. és nem odaadták, mert kutyát akartam! Nagyon szeretem az ajándékba kapott kutyámat is, csak egy gond van: kicsi, erőszakos, és még lelkisérült is! Nem volt okos dolog első kutyának ilyet ajándékozni, mert gőzöm nem volt, hogy kell egy bántalmazott kutyát nevelni, ergo legalább annyit ártottam neki a hozzá nem értésemmel anno, mint az előző gazdája!

Honnan tudod, ha kiválasztasz egy küllemben hasonlót, annak a jelleme is passzolni fog az ismerősödhöz? Elmondom: sehonnan! Lehet az életét keseríted meg mindkettőjüknek! Nekem is nagyon nehéz az ajándékozott kutyámmal, mert bár imádom nagyon, de egyszerűen nekem nem való egy tacskó! Nem az a jellem, aki illik a személyiségemhez és ezt még megfejeli a múltja! Ez a probléma! Soha nem fogom tudni úgy megtalálni ezzel a kutyával a közös hangot, mint azzal, akit én választottam tudatosan! Nem fogom elajándékozni, mert felelős vagyok érte és mindent megteszek, hogy az ismereteim úgy fejlesszem, hogy a régi hibákat helyre hozzam, de megmondom őszintén, soha többé nem lesz tacskóm! Talán ha az ajándékozó megkérdezett volna és velem együtt megy el kutyát választani, akit ÉN választok ki, akkor teljesen más lenne a kutyával a kapcsolatom, mert bírnék vele és egy hullámhosszon lennénk! Nem szeretem jobban a másik kutyámat, egyformán szeretem őket, de mivel úgy választottam, hogy TUDTAM, mit választok, vele sosem voltak olyan problémák, mint a tacsival!

Ezt kellene mérlegelni, nem biztos, hogy attól, mert külsőre emlékezteti a régire, jellemben is passzolni fog hozzá! Onnantól pedig akár meg is utálhatja a kutyákat!

Jó, te ismered, tudod, hogy kutyát szeretne, akkor EGYÜTT keressetek és EGYÜTT válasszatok, pontosabban hagyd neki, hogy Ő válasszon! Járjatok ki EGYÜTT a menhelyre megismerkedni kutyákkal! Sok csalódástól kímélheted meg az ismerősöd és a kutyát is!

Hidd el, a tapasztalat beszél belőlem, nem kioktatni akarlak, csak tudom, a saját életemből, hogy mekkora rizikó ez és mennyi nehéz percet okozhat, ha nem belsőre, hanem külsőre választunk/ajándékozunk kutyát.

Ha valóban szeretne másikat, akkor ajándékozz neki úgy, hogy ő válasszon és ő döntsön mindenben, így lesz a legjobb neki is és a kutyának is. Ezért nem konkrétan válaszoltam, mert ez az igazság! Ezen nem megsértődni, hanem elgondolkozni kellene, jó szándék vezérel, elhiheted. Remélem, találtok együtt olyan kutyust, aki megfelel az ismerősödnek és boldogok lesznek. De a meggondolatlan döntéstől óva intelek, csak mert tapasztalatból tudom, mivel jár a kutya ajándékozás.

De most nem értem, miért akadéskoskodsz még mindig. Jól van, elhisszük, hogy kell neki kutya. Leírtam, akkor keressetek együtt és a végleges döntés legyen az övé. Azt is leírtam, hogy miért. Mi a baj? Az, hogy nem teszünk ide ötezer linket Balatonfüredről ugyanilyen kutyáról? Vagy mi? Ugyanazt tudjuk tenni mint Te: beírjuk a google hogy menhely, sintértelep Balaton környéke, és végignézegetjük az örökbe fogadható kutyák fotóit. A hasonlókat meg bemásoljuk ide. Ezt te is meg tudod tenni, ehhez nem kellünk mi és akkor nem kell olvasgatnod a véleményünket sem. Ha ilyen jó ismered az ismerősöd és ennyire tudod, mi a dörgés, minek írtad ki a kérdést? Remélem végre választ adtam. Google a barátod, nekünk is ugyanannyi fáradtság, mint Neked, sőt Neked még kevesebb is, mert nem kell a linkeket ide másolgatnod.

Azt sem értem, 200 km-re laksz tőle, utazni nem bír egyikőtök sem, akkor hogy akarsz neki kutyát találni? Ha te találsz kutyát, ki fogja 200 km-t a célhoz vinni? Nem vagy lusta egy kicsit, ha még a google is bonyolult Neked és még utazni sem akarsz? Ha valakinek kell egy bizonyos kutya, nincs az a távolság, amit meg ne tenne érte, ha pedig csak egy kutya kell, akkor elég a "szomszédba" is menni.

Nem értem, miért problémázol ennyit.