A kutyám egyszerre dominánskodó és önbizalomhiányos. Mit csináljak?
Séta közben elég félénk, váratlan helyzetekre megugrik, lassan alkalmazkodik. Tipikusan az a fajta, aki csak kerítés mögött nagyszájú, szemtől szembe nem. Próbálom növelni az önbizalmát sok dicsérettel, pozitív megerősítéssel, rongyozással.
Ugyanakkor néha okoskodik, pofátlan velem, késlekedik odajönni a hívásra, sőt a múltkor odáig merészkedett, hogy átkarolta a lábamat, meg akarta hágni. Persze azonnali megtorlás következett. A szokásos "rangsortisztázó" dolgok (előevés, kapun kimenés, stb.) mind működnek, de mintha csak azért csinálná őket a megfelelő módon, hogy hamarabb szabaduljon, nem meggyőződésből. Nem vesz komolyan.
Hogy tudnám növelni az önbizalmát és ugyanakkor megőrizni a tekintélyemet? Járjak-keljek klikkerrel és minden villanásnyi jóságra erősítsek rá, mert az személytelenebb?
Kitalálom: kamasz a kutya :D
Önbizalmat egyébként nem elsősorban a dicsérgetés erősít. Sokkal inkább az, ha leküzdi azokat az akadályokat, amiket ő maga vizionál be az életébe. Magyarul meg kell tanulnia, hogy a veszélyes helyzetekbe bele lehet menni, és nem fog történni semmi, plusz olyanokat kell vele játszani, amikből sikerélménye van, hogy "igen, megcsináltam". Ez lehet akár rongyozás, keresés, agility, bármi, amit a kutya szeret csinálni, csak nem meri belerakni a teljes lelkesedését. Ha eléred, hogy ezerrel felszabadultan csinálja, és jó legyen a végkifejlet, attól sokkal inkább úgy fogja érezni, hogy övé a világ.
Nagykamasz. :) A "lassan már megjöhetne az esze" korosztályhoz tartozik. :)
A kapun kimenés úgy néz ki, hogy ha a kutyát pórázon vezetem és nem adom ki a "jöhetsz" parancsot, akkor megtorpan a kapuban, szinte visszaránt. Nem mondom, hogy egy macskáért nem rongyolna ki az utcára, de viszonylag ingerszegény környezetben okos.
Evésnél nem nyúlhat engedély nélkül a kajájához, ha ez 10 percet jelent, akkor 10 percig. Nem jutalomfalatként kapja meg. Csontra ugyanez vonatkozik. El tudom venni tőle, sőt parancsra ereszti, ha kérem. (Nem sűrűn szoktam kérni.) De ismerem az arckifejezéseit, és látom, hogy az jár a fejében, hogy "Jó, nesze, itt a csontom, aztán add vissza és hagyjál már békén", vagy "Oké, játsszuk végig a kötelező komédiát, aztán hagyjál vacsorázni." Nem szegül nyíltan ellen, csak mintha maga a gyakorlat nem érné el a célját.
Akkor megpróbálom kihívásokhoz és sikerélményekhez juttatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!