Miért félti agresszívan előlünk a csontját?
3 hónapja mentettünk rossz körülmények közül egy amstaffot. Minden rendben is ment a mai napig, mindig hallgatott ránk, szépen ismeri a parancsszavakat, és be is tartja, sőt, mindig meghunyászkodik. (soha nem bántottuk!)
Eddig javarészt száraztápot kapott, ott belenyúlhattam a torkáig is, semmi nem történt, még csak nem is zavarta.
Ha kapott csontot (csak csirkecsontot kapott eddig), azt is elvehettük tőle.
Soha, egyetlen alkalommal sem mordult ránk semmiért, viszont pl. seprűtől menekült több hétig, mire rájött, hogy nem bántjuk (nem tudni, mit csinálhatott vele a gazdája..).
Ma velőscsont-leves volt ebédre, és gondoltuk, odaadjuk neki a csontot. Nagyon örült neki, már beteges módon rágcsálta, kint az udvaron, majd behozta. Lekuporodott a helyére, és mikor a közelébe akartunk menni, úgy ránk vicsorgott/morgott, hogy azt hittük, nekünk jön. Tudni kell róla, hogy rajtunk (rajtam és páromon) kívül nem fogad el sok mindenkit, csak eltűri őket, ha ott vagyunk.
Nagyon durván bevédte a csontját, és mi ledöbbentünk, mert kb köpni nyelni nem tudtunk. Az eddig félős, meghunyászkodó kutya olyan hirtelen változott velünk szemben agresszívvá, hogy csak pislogunk.
A falkavezérség összes szabályát betartjuk, és mint írtam, hallgat ránk. De úgy érzem, hogy nem vagyok jó gazda, ha rám akar támadni, holott én adtam neki a csontot. Hogyan kezeljük ezt sikeresen? Mert ha elvennénk tőle, akkor most már biztos vagyok benne, hogy nekünk jönne.
"Minden kutya ilyen"
Én nem tudom, akkor nekem se kutyám van, csak egy labradorom. Soha életében nem csinált ilyet. Nem mintha gyakran venném el tőle a kaját, de néha előfordul. Legutóbb pár napja, mert úgy gondoltam, mégis inkább arrébb teszem a fűre, hogy ne zavarja a szomszédokat a zörgés a betonon, ekkor az történt, hogy közölte, hogy nyüssz, aztán leült és kétségbeesetten bámult, hogy adjam már vissza a kajáját.
Elofordulhat kulonlegesen kedvenc kajaknal, hogy ennyire vedik.
Megtamadni nem fog, csak osztonbol fenyeget, en ennek nem tulajdonitanek akkora jelentoseget, ugyanis minden mas etelnel jol mukodik a modszered.
Neki is vannak fontos dolgok es azert csak kutya, valamennyire O is osztonleny, mindent nem alakithatunk at rajtuk.
Ha most O egy kis csivava lenne, meg cukinak is tartanatok erte.
De mivel nagyobb, mar halalosan felelmetes ugyanazert a viselkedesert.
Neked ez a rögeszméd ha bármit a kutyának adsz (csont, játék) azt percenként elveszed tőle, és tesztelgeted a nem létező tekintélyed??? Mit vársz egy bántalmazott kutyátol, aki 3 hónapja ismer? Add a fajtamentőknek a kutyát, majd találnak neki SZERETŐ és nem hozzánemértő, csesztető gazdát!
Lehet lepontozni, látom aki ennél a kérdésnél értelmes választ adott az meg lett "büntetve" :DDD
Hát három hónap alatt tényleg irracionális dolog feltétlen bizalmat meg tiszteletet várni a kutyától, főleg ha folyton ok nélkül betámadod a cuccait. Ez nem dominancia, hanem zsarnokoskodás, és nem szokták tolerálni a kutyák, okkal. A legjobb módja a kajaféltés kialakításának az, ha folyton elveszed a kutya kajáját. Ha félévente egyszer elvennéd, azt mondanám, hogy oké, tesztelted, még mindig működik, mindenki boldog. De rendszeresen ezzel buzerálni, amikor ráadásul nincs vele gond (mert ugye nem volt), annak semmi értelme. A talált élelem eresztése sem függ össze ezzel, mielőtt ezzel jönnél; teljesen más az, amit tőled kapott, meg amibe csak úgy belefutott sétán vagy akárhol.
A játék közbeni eresztés tanítása amúgy tök jó az iylesmire, mert egyrészt ugye kontroll, másrészt meg bizalom, mert megtanulja a kutya önszántából átadni neked azt, amit ő amúgy nagyon szeretne magáénak tudni. Mert nem veszed el tőle, hanem jutalomból játszol vele tovább, és az eresztés terrorból játékszabállyá szelídül, ami ettől függetlenül működhet teljesen stabilan.
Tájékoztatásul közlöm a kétkedőkkel, hogy azért került hozzám a kutya, mert a fajtamentők nem tudták a kutyát megközelíteni, mert olyan nagyon agresszív volt.. És mivel engem egyből magához engedett, és behódolt, nem volt kérdés, hogy kinél marad a kutya, és ki ért hozzá jobban. Ha nem hozzám jött volna, lehet, hogy ma már elaltatták volna idegrendszeri problémákra hivatkozva.. pont.
Egyébként nem harapta le a kezünket, mint ahogy írtam, leteszteltük, kitoltuk az időt, és most már bármikor odaadja. És nem naponta 15 órán keresztül gyakoroltuk, hanem csak egyszer-egyszer. A labdáját pedig az incidens óta nem féltette se tőlem, se mástól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!