Hogyan győzem meg a szüleimet hogy kapjak egy kiskutyát?

Úristen... Ez most komoly? Remélem nem is vesznek neked a szüleid még egy 7-8 évig (gondolom most olyan 8-9 éves lehetsz ezek alapján).

Ezek ÉLŐLÉNYEK, nem plüssállatok. Foglalkozni kell velük 10-15 éven át MINDEN NAP, sétáltatni őket, játszani velük, takarítani utánuk, etetni, itatni őket, rendszeresen orvoshoz vinni őket... ezt te 100%, hogy nem tudnád megadni nekik ilyen mentalitással. Kisgyerek vagy még.

Még az előttem lévők mondandójához hozzátenném:

Nem tudom, hány éves lehetsz, de nekem 15 éves koromra sikerült rábeszélni a szüleimet, hogy megkapjam ÉLETEM ELSŐ SAJÁT háziállatát, a kutyámat. Felelősséget vállalni egy kutyáért még egy macskánál is nehezebb. A nyúl az még oké, elvan a ketrecben, tanítani nehezebb, bár láttam már kivételes eseteket. A macskák öntörvényűek, csak azt csinálják, amit ők is akarnak. A kutyával kell a legtöbbet foglalkozni. A leírtak alapján te "ugye milyen aranyos" dísznek tartanád a kutyát. Egyenlőre örülj a macskának, a karmolásról is le lehet szoktatni, ha FOGLALKOZOL vele. És karácsonyi ajándékot nem illik továbbadni ;)

(Egyébként nekem is van macskám, ivartalanított 4 éves kandúr, úgy hallgat rám, mint a kutyám, lakáscica, ugyanúgy lehet sétáltatni is, mint egy kutyát, ráadásul még könnyebb is volt rászoktatni a hámra, mint a makacs tacskómat)

6. vagyok

Mikor 3 éves voltam, el kellett költöznünk faluról, mert édesanyám reggelente 5-kor kelt, hogy engem bölcsődébe vigyen, ő maga meg dolgozni menjen a városba, és el kellett ajándékoznunk az akkor 8 éves staffordunkat. (meg egyéb okokból, nem részletezem) Édesapám szíve majd' összetört, imádta azt a kutyát. Igaz, egy szerető családba került, 18 évesen pusztult el. Én akkor még nem értettem, de most már tudom, hogy milyen lehetett, mert a második kutyámat el kellett altatni, én hoztam meg a döntést.

Egy idős állat hálás, és nem szabad másnak odaadni.