Ez alapján lehetek tenyésztő, vagy amit én elgondoltam, az nem számít annak?

Régi álmom, hogy szerelemfajtáimat idővel a lehető legmagasabb minőségben tenyésszem, egy adott -általam preferált - vonal, típus szerint. A leendő tenyészszukának (ha egyáltalán alkalmas lesz rá) már büszke, boldog gazdija vagyok, bár még kölyök (növendék már lassan), nagyon ígéretesnek tűnik, elvégre a tenyésztőtől is kiállítási-, tenyésztési- és sport (kisebb mértékben) célokkal vettem, a felmenői közül is számtalan bizonyított, nagyszerű kutya kerül ki. Persze, ezek még önmagában nem elegendőek ahhoz, hogy egyáltalán valaha is tenyésztésbe vonjam, hiszen, bár a szülők alapján az örökletes betegségekre mentes, neki is hátra vannak még a szűrések, a tenyészszemle és számtalan kiállítás, ösztönpróba, miegymás, amelyek alapján egyáltalán elkezdhetem látni, alkalmas lesz-e a fajta javítására. Átlagos minőségű, random kiskutyákat nem szeretnék, persze a természetbe, a genetikába nincsen beleszólása az embernek, de határozott elképzelésem van, úgymond, van már előttem némi koncepció...

De itt jön a dolog kérdéses része. Bár nagy vágyam, hogy imádott fajtá(i)mban jó minőségű kutyákat adhassak egyszer az arra alkalmas gazdijelölteknek, a kutyás világnak, egyszerűen mégsem érzek késztetést, hogy egyazon kutyafajtából többet, vagy pláne olyan sokat tartsak, mint amennyi egy rendes tenyésztőnél szokott lenni. A szukámtól sem szeretnék, csak maximum kettő, vagy ha esetleg olyan hiper-szuper kutya lenne, nagyon max három almot lehozni, de ugyanakkor adott a másik két (igen tudom, sok ennyi fajta...) imádott fajtám, amelyeken belül ismét már olyan szinten elmentek a ,,modern" vonal irányába, hogy a csodálatos kutyákból már-már gnómokat csináltak...Szeretnék e három fajtában tevékenykedni, de ugyanakkor azt vallom, hogy négynél több kutyával szerintem a tenyésztés mellett munkahellyel (ez ugyebár szükséges) meg még esetleg családdal vagy másik hobbival is rendelkező embernek nem létezik rendesen, érdemben foglalkozni. Jelenleg csak három kutyám van, két ivartalan hobby kutyus és a jövő aprócska reménysége, de már náluk is azt tapasztalom, hogy munka, pihenés, másik hobbi, család (szülők, nem kötöttem még le magam) mellett nagyon nehéz úgy kombinálni, hogy mindhárom kutyára érdemben is jusson idő. A nagy, futkározós séta oké, azt lehet közösen is, még úgy-ahogy játszani is sikerül hármójukkal, de pl tanítani, szeretgetni már elég egyszerre egyet is. Tudom, hogy egy valamirevaló tenyésztőnek több minőségi szukával is rendelkeznie kell, de kiváltképp így, hogy három fajta is az álmom, nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy egy falkányi kutyát tartsak e fajták képviselőiből. De még ha le is mondanék az egyik fajta áhított tenyésztéséről, ,,csak" tartanék belőle egy törzskönyvezett egyedet, akkor is ott a másik kettő (még egy is sok, ha az ember tenyészállománnyal számol), amelyekből egy nem elég ahhoz, hogy tenyésztő legyek, vagy igen..? Nem szeretnék egy kutyafalkát, amely egymással van csak el, nekem pedig szorosabb kötődést kialakítani szinte művészet, mert olyan sokan, pl nyolcan-kilencen is vannak. Ezen problémázok már egy ideje, hogy hogy nézne az ki, ha mindhárom fajtából lenne egy-egy (remélhetőleg) nagyon jó minőségű szukám, amelyektől életük során (ha minden adott) lehozok mondjuk két almot kutyánként, ezzel javítva az állomány minőségét, de nem tömegével gyártani a kutyákat. A kérdésem valami olyasmi, hogy ezzel az elgondolással lehetek-e jó tenyésztő, vagy csak egy sok fajtás-kevés kutyás valami, nem is tudom, minek fogalmazzam...Idővel persze, ha komolyan akarom csinálni biztos, hogy elkél majd még néhány szuka, de ,,első nekifutásra" nem szeretnék többet tartani, szerintem rendesen foglalkozni, életem első almát majdan felnevelni nagyhirtelen elég lesz egy kutyával is...Komolyan lehet így majd venni a külső szemlélő szempontjából? Nem akarok olyan ,,ebbe is belecsípek, abba is belecsípek" típusú tenyésztő lenni, aki foglalkozik 4-5 fajtával (mert láttunk már ilyet) és annyi kutyája van, hogy külön személyzet kelljen, aki ellássa őket...Nem tudom, mennyire jött át, amit mondani, kérdezni szerettem volna, de a normális, mondandóm bármely részével kapcsolatos választ, javaslatot, jó tanácsot nagyon megköszönöm.