Mi a baj az olyan emberekkel, akt nem szeretnek a kutyák?

Tuti, hogy érzi, hogy beteg, és érzik rajta a ragadozók is. Szagról, ha máshogy nem. A kutyáink is előbb tudják, hogy betegek leszünk, mint mi magunk. Csak belőlünk halt ki ez az ösztön, normális természetközeli állatok az ilyenekkel nagyonis képben vannak :)

Hogy emiatt mennyire fél, azt nem tudom, de szerintem legkésőbb akkor érzi a vesztét, amikor látja, hogy lemarad. Persze ha nem annyira beteg, hogy az életösztöne is elhagyta, azért még küzd ezerrel, amiben a félelem pont segít neki.

De ez amúgy hogy kapcsolódik ide? :)

Méghogy nincs értelme megérezni a félelmet, meg hogy semmi hasznát nem veszik??!!

Nem csak zsákmányállat létezik, a kutyák egymás közt is adják veszik a jeleket, méghozzá állandóan, és nagyon is nagy jelentőséggel bír!

Bonyolult szociális társadalomban, és szigorú hierarchiában élnek.

A falka-sorrendbeli harcok folyamatosak, a vezért időről időre teszteli, megméretik, hogy elég erős e mentálisan, és fizikailag betölteni a pozícióját.

1-1 konfliktust is árgus szemekkel követnek a falkatagok, hogy ki milyen lelkiállapottal száll ringbe, mekkora önbizalommal, vagy mennyire stresszesen.

De egyébként általában véve is, a kutyák a legtöbb hangulatra képesek ráhangolódni, lehet, hogy az okát, vagy a hasznosságát nem tudnám mindegyiknek felsorolni, de ettől ez még tény.

Többek között ezért a legjobb barátaink.

Mindenféle érzelmünket megérzik, és visszatükrözik.

Félelem, feszültség, aggodalom, öröm, gyász, eufória, melankólia, bármi.